Egy lehetséges konfliktus a Dél-kínai-tengeren az egész világgazdaságot megrengetné, amelynek központi oka a tajvani chipgyártás. Kérdés azonban, hogy az Egyesült Államok vállalná-e kockázatot, hogy belemenjen egy nyílt összecsapásba Tajvanért.
Az Egyesült Államok és szövetségesei minden valószínűség szerint több geopolitikai válsággal is szembe kell nézzenek az elkövetkező évtizedben. Az egyik legforróbb potenciális konfliktus a Dél-kínai-tengeren alakulhat ki Tajvan kapcsán. Kína agresszíven nyomul a térségben, ami gazdasági szempontból is fontos: ebben a régióban évente összesen 3 ezer milliárd dollár értékű kereskedelem bonyolódik le.
Az elmúlt évtizedben Peking több katonai bázist is telepített a környező szigetekre, ezzel is jelezve igényeit. A feszültségeket csak fokozta, hogy nemrégiben a nyugati szövetségesekhez tartozó hajókat és repülőket fogtak el a kínaiak.
Különösen nagy az ellentét Kína és a Fülöp-szigetek között a Spratly-szigetek közelében található korallzátony miatt. A Fülöp-szigetek évek óta fenntartja igényét a kizárólagos gazdasági övezetében lévő elsüllyedt korallzátonyra, az elmúlt évben azonban a kínai hajók vízágyúkkal, lézerekkel fenyegették a Fülöp-szigeteki utánpótlást.
A jövőbeli dél-kínai-tengeri válság valószínűleg rávilágít az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos átfogó stratégiájának egy nyilvánvaló gyengeségére: nem testesíti meg a siker egyértelmű elképzelését. Amerikai tisztviselők azt mondták, hogy
nem számolnak a kínai rendszer hidegháborús jellegű átalakulásával, például a Kínai Kommunista Párt uralmának végével.
Rövid távon a katonai összecsapás valószínűtlennek tűnik, részben azért, mert Hszi Csin-ping kínai elnök, aki Kína stagnáló gazdaságának újjáélesztéséért és a belpolitikai helyzetének megszilárdításáért küzd, kifejezte igényét az Egyesült Államokkal fennálló feszültségek enyhítésére. Azonban a Dél-kínai-tengeren egyre gyakoribb provokációk szinte garantálják a válságot.
Egy, a térséget érintő súlyos válság okozta sokk és félelem lehetőséget kínálhat arra, hogy új keretrendszert szabjanak a régióban. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok határozottan és hitelesen reagál a válság során, átfogó, többoldalú diplomáciai konferenciát hívhat össze a Dél-kínai-tenger kérdéseiről, beleértve a területi és tengeri követeléseket, a természeti erőforrások kitermelését, valamint a halászati jogokat.
Washington azzal érvelhet, hogy a válság azt bizonyítja: a regionális viták erőszakos konfrontációhoz vezetnek, és eljött az idő a békés együttélés elveinek érvényesítésére – írja a Foreign Affairs nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szaklap.
Az Egyesült Államok azonban azzal is érvelhet, hogy más időket élünk: a világ veszedelmes összecsapások sorozata felé tart, és az egyetlen alternatíva a megosztott status quo regionális megfelelőjének megteremtése. Az Egyesült Államoknak erős, többoldalú támogatásra lenne szüksége egy ilyen kezdeményezéshez – nemcsak délkelet-ázsiai, hanem európai országoktól, Indiától, Japántól, Dél-Koreától is.
Kína valószínűleg óvatos és ellenálló lesz, és az ajánlatot egy újabb amerikai programnak tekinti, amellyel aláásnák ambícióit. A válság jelentette veszély és a tárgyalások iránti globális igények új hulláma azonban rugalmaságra kényszerítheti Pekinget.
Ráadásul a válságra beígért amerikai diplomáciai és katonai válaszok egyértelmű dilemma elé állíthatják a kínaiakat: a tárgyalásos megoldás alternatívája az Egyesült Államok regionális jelenlétének és partnerségeinek felfutása lenne. Ebben az esetben viszont
ott van a kockázat, hogy a jelenlegi feszültség a Dél-kínai-tengeren komoly összecsapássá fokozódik.
Tajvan földrajza számít. Az önkormányzó Tajvan biztosítja Japán védelmét, és elveszi Kínától azt az ugródeszkát, amellyel fenyegethetné az Egyesült Államok szövetségeseit a Csendes-óceán nyugati részén. Emellett a sziget gazdaságilag is kulcsfontosságú a világ többi része számára, mivel a fejlett mikrochipek elsődleges gyártója. A szigetért folytatott háború könnyen globális válságot okozhatna.
Tajvan elfoglalása tönkretenné a félvezetőgyártást – amely ma szinte minden stratégiailag fontos iparág gerince és a big data éltető eleme. A bolygó jelenleg körülbelül 600 milliárd dollár értékű chipet termel évente. Ezek a chipek olyan termékekbe kerülnek – az okostelefonoktól az autókon át a szuperszámítógépekig –, amelyek együttesen több ezer milliárd dollárt érnek, és az ezen eszközök által nyújtott szolgáltatások éves szinten több tízezer milliárd dolláros összeget tesznek ki.
A legújabb generációs chipeket ugyanakkor csak két helyen gyártják a világon: Tajvanon, és jóval kisebb mennyiségben Dél-Koreában.
Ahogy az olcsó orosz energia táplálta a német ipart évtizedeken át, úgy a tajvani félvezetők bősége is előmozdította a globális technológiai fejlődést, a mesterséges intelligencia fellendülését és az amerikai technológiai titánok, például az Apple, a Google, a Microsoft és az Nvidia felemelkedését.
A tajvani gyártók hatékonyságnövekedésének köszönhetően a számítási teljesítmény fajlagos költsége exponenciálisan csökkent az elmúlt évtizedekben. Például az Apple legújabb generációs okostelefonjaiban használt élvonalbeli chipek darabonként kevesebb mint száz dollárba kerülnek.
A tajvani chipek elvesztése elképesztő következményekkel járna. Ellentétben az olajjal és a gázzal, amelyek forrása viszonylag könnyen kiváltható, a csúcskategóriás félvezetők esetében nincs ilyen helyettesíthetőség. Évekbe telne a tajvani öntödék leváltására alkalmas csúcskategóriás forgácsgyártó létesítmények felépítése és aktiválása.
A tajvani félvezetőkhöz való hozzáférés elvesztése öt-tíz százalékkal csökkentené az Egyesült Államok GDP-jét.
Az elmúlt években Hszi Csin-ping türelmetlen eltökéltségről tett tanúbizonyságot Tajvan státuszának oly módon történő megoldására, ahogyan elődei soha nem tették. Elrendelte a hatalmas katonai fejlesztéseket, és arra utasította a kínai erőket, hogy 2027-ig adják meg számára a lehetőségek teljes skáláját a Tajvannal való egyesülésre. Ezek a jelek vitát váltanak ki Washingtonban azzal kapcsolatban, hogy
a sziget stratégiailag és gazdaságilag elég fontos-e ahhoz, hogy védelmet érdemeljen a legnagyobb kihívást jelentő vészhelyzetekben is.
Tajvant az Economist Intelligence Unit a világ tizedik legdemokratikusabb államaként tartja számon, megelőzve Ázsia minden országát, sőt a jóval régebbi demokráciákat, az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat is.
Tajvannak gazdaságilag az egyik legméltányosabb társadalma van a világon, viszonylag alacsony különbséggel a jövedelemeloszlásban, annak ellenére, hogy mediánjövedelme a legmagasabbak közé tartozik a világon. Az egy főre jutó GDP-je 2023-ban megelőzte Japánét.
Tajvan a hatodik helyen áll a világon a nemek közötti egyenlőség tekintetében az ENSZ Fejlesztési Programjának indexe szerint.
A tajvani törvényhozásban a nők a mandátumok több mint 40 százalékát birtokolják, ami a legmagasabb arány Ázsiában, és jóval megelőzi az Egyesült Államokat, ahol a kongresszus tagjainak mindössze 28 százaléka nő.
Tajvanban kétszer választottak női elnököt, több nagyvárosát női polgármesterek vezetik, a leendő alelnök pedig szintén nő. A tajvani őslakosok és kisebbségi csoportok jogainak tiszteletben tartása is kiemelkedő. Emellett 2019-ben Tajvan lett az első olyan ország Ázsiában, amely legalizálta az azonos neműek házasságát.
Tajvan mint demokratikus alternatíva elvesztése véget vetne annak a kísérletnek, amely egy jelentős kínai örökséggel rendelkező társadalom népi, többpárti önkormányzására irányul, rossz hírekkel a demokratikus fejlődés lehetőségeiről Kínában és azon is túl.
(Borítókép: Tajvani katonák Pingtung megyében, 2022. szeptember 7-én. Fotó: Ceng Shou Yi / NurPhoto / Getty Images)