Van egy ország a Karib-térségben, ahol a lakosságot annyi csapás érte az utóbbi húsz évben, mint más helyeket száz év alatt sem. Ez az állam Haiti, ahol a válság nem egy értelmezhető fogalom, hiszen a válság maga az élet. A békefenntartók 2017-es kivonulása után a hátrahagyott állam napról napra veszíti el az erejét, a bűnszervezetek már a főváros 80 százalékát ellenőrzik, a nemzetközi beavatkozás veszélye állandó, a szenvedés és a nyomor felmérhetetlen.
Február végén ismét berobbant Észak-Amerika puskaporos hordója, Haiti. Az országot ideiglenesen vezető miniszterelnök, Ariel Henry távollétét kihasználva a Karib-tenger partján fekvő állam bűnszervezetei kiszabadítottak mintegy 4 ezer bandatagot a főváros, Port-au-Prince egyik börtönéből. Mindez csak egy újabb felvonása annak a krízisnek, ami lassan hat éve emészti Haitit. A belső konfliktus sok tényezőből adódik össze, a fő katalizátor azonban a kőolaj, vagyis annak hiánya volt.
A válsághoz vezető első dominó 2018 márciusában dőlt el, amikor is Venezuela felfüggesztette a Petrocaribe névre keresztelt gazdasági együttműködését Haitival és más karibi államokkal.
A kereskedelmi szerződés azt a célt szolgálta, hogy a nehéz gazdasági helyzetben lévő latin-amerikai államok rövid távon olcsó kőolajhoz és más fosszilis energiahordozókhoz jussanak az ezekben bővelkedő Venezuelától. A modell így nézett ki: a partnerországoknak a hordók piaci árának csak az 5–50 százalékát kellett azonnal kifizetni, a fennmaradó összeget pedig – egy kedvező 1 százalékos hitel formájában – a jövőben visszatörleszthették volna Caracasnak. Azonban Venezuelában szintén komoly belső konfliktusok alakultak ki, emiatt ez a szolidaritási akció többé nem volt pénzügyileg fenntartható – írja az Al-Dzsazíra.
Haiti energiaszektorát kizárólag az olcsó venezuelai olaj tartotta lélegeztetőgépen. A kereskedelmi partnerség megszűnése után a kormánynak a nemzetközi piacról, nevezetesen az amerikai Novum Energy Corporationtől kellett beszereznie az olajat. Az olajvállalattal kötött szerződés viszont olyan óriási anyagi terhet rótt Port-au-Prince-re, hogy az akkori elnök, Jovenel Moïse kénytelen volt eltörölni egy, a haitik szempontjából kulcsfontosságú szociális intézkedést, vagyis az üzemanyag-kedvezményt. Fontos tudni, hogy a 11,5 millió lelket számláló ország lakosságának egy jelentős része csak a kőolajszármazékokkal működő generátorok segítségével jutott áramellátáshoz,
az energiatámogatás eltörlése a lakosság több mint felének, azaz 6 millió, szegénységben élő polgárnak tette megfizethetetlenné az üzemanyagot és ezzel az áramszolgáltatást is.
Ennek hatására 2018 júliusában erőszakos tüntetések kezdődtek Haitin. Természetesen nem csak emiatt, hanem az állam bűnbandákkal szembeni tétlensége, a szegénység, az amerikai befolyás és Moïse elnök diktatórikus, de minimum autoriter rendszere miatt is. Az ellenzék éveken keresztül sikertelenül követelte Moïse elnök lemondását. Még egy államcsínyt is megkíséreltek ellene, azonban az elnök mindebből győztesen jött ki. Így volt ez egészen 2021 júliusáig, amikor is fegyveresek betörtek a házába, és meggyilkolták. Egyébként a belső összeesküvés nem kis gyanújára ad okot az a tény, hogy a házi testőrségének tagjai egy karcolás nélkül megúszták az akciót.
A tüntetések mérlege: több mint száz tüntető és az elnök meghalt, és ki tudja, hányan estek áldozatul az állammal összefonódott bűnbandák által elkövetett mészárlásoknak, A társadalmi feszültségek pedig robbanásközeli állapotba kerültek.
A közel diktatórikus eszközökkel kormányzó Moïse azért tudott hatalmon maradni ilyen sokáig, mert az állami erőszakot kiszervezte a Haitit rettegésben tartó bűnszervezeteknek. Ők segítették (kegyetlen és embertelen módszerekkel) a történelmileg alulfinanszírozott állami erőszakszervezetek munkáját a belső béke megteremtésében. Azonban nem Moïse elnök volt az első haiti vezető, aki félkatonai szervezetekre alapozta hatalmát.
A nem állami fegyveres csoportok alkalmazásának komoly hagyománya van a szigetország kormányainak történetében.
A 20. században Haiti vezetői többször is úgy próbálták elkerülni a nemzetközi felelősségre vonást, hogy a piszkos munkát – ezalatt értjük az ellenzéki vezetők meggyilkolását, elégedetlenkedő szegények lemészárlását és a többit – nem a hadsereggel vagy a rendőrséggel, hanem az államhoz lazán (de a vezetőhöz teljesen) kötődő fegyveres csoportokkal végeztették el.
Például a karibi országot évtizedeken keresztül teljhatalommal uraló Duvalier-dinasztia is fenntartott egy ilyen szervezetet, a Tonton Macoute-ot.
A magyarul maximum „mumusként” vagy más, gyermekeket terrorizáló lényként – nem véletlen az elnevezés – lefordítható szervezet felszereltebb és erősebb volt, mint a haiti hadsereg.
A komoly problémák mindig akkor kezdődtek, amikor a diktátorok leköszöntek, a személyükhöz hű magánhadsereg főnök nélkül maradt, és fosztogatni kezdett. Az állami erőszakszervezetekkel szemben bizalmatlan diktátorok okozta katasztrófa a mai napig érezteti a hatását. Miután a Duvalier-k uralma összeomlott, a „mumus” névre keresztelt bandájuk tovább terrorizálta a lakosságot, egészen a 2010-es haiti földrengésig.
Nem elég, hogy az országban folyamatos a politikai instabilitás, és hatalmas a szegénység – ami már önmagában elég lenne a félkatonai szervezetek felbukkanásához –, Haiti rendkívül szerencsétlen földrajzi helyen is fekszik. Egyrészt tektonikai lemezek találkozásánál, ami miatt visszatérőek a pusztító erejű földrengések, másrészt hurrikánzónában, ami azt jelenti, hogy a trópusi viharok rendszeresen megjelennek megtépázni az infrastruktúrát. A sorozatos katasztrófák még nehezebbé teszik a stabil államrend kialakulását és a nélkülözők helyzetét.
A mintegy 300 ezer áldozattal járó, 2010-es földrengés után a korábban említett elnöki magánhadsereg, a Tonton Macoute maradványait és más, politikusok érdekeit képviselő erőszakszervezeteket legyűrték a fiatalabb, alulról szerveződő bandák. Ugyanis a 14 évvel ezelőtt történt földrengés egyik hatása az volt, hogy az alapvetően is mélyszegénységben élő haitik még nyomorúságosabb helyzetbe kerültek, sok fiatal számára az egyetlen járható út az volt, ha belép a szervezett bűnözésbe.
Ez a hatalmi váltás azt jelentette, hogy félkatonai szervezetek immár nem az állam vagy egyes állami szereplők érdekeit képviselték, hanem azokkal teljesen szembefordultak.
Jelenleg nagyjából 200 illegális fegyveres csoportosulás működik Haitin, amelyek sok esetben egész megyéket az ellenőrzésük alatt tudnak tartani, és kvázi miniállamokként vagy államtól független önkormányzatokként funkcionálnak. A barátságosabbak adót szednek, tömegközlekedést üzemeltetnek, üzleteket kötnek egymással, és fenntartják a rendet az állam helyett, meg persze kegyetlenül leszámolnak a betolakodókkal. Más szervezetek viszont
emberrablással, drogcsempészettel, kényszerített prostitúcióval és rablásokkal keresik a kenyerüket, és állandó területi harcot vívnak a rivális bandákkal.
Egy hónappal Moïse elnök meggyilkolása után, 2021. augusztus 14-én ismét egy brutális, 7,2-es erősségű földrengés rázta meg Haiti déli részét. A természeti katasztrófában több ezer ember meghalt, és amíg az állami szervek a káreltakarítással foglalatoskodtak, a bandák tovább erősödtek. Sőt,
mivel az állam azóta ismét teljesen összefonódott több erőszakszervezettel is, Moïse halála hatalmi vákuumot hozott létre.
Az egymással viaskodó fegyveres csoportok véres leszámolásokba kezdtek egymással. A konfliktusból a G9 nevű bűnszervezet került ki legerősebben. A több mint egy tucat félkatonai szervezetből álló G9-et egy exrendőr, bizonyos Jimmy Chérizier konszolidálta egy egységes, csak és kizárólag neki engedelmeskedő alakulattá.
Chérizer, akit „Barbecue” néven is ismernek – rossz nyelvek szerint azért, mert elégeti az ellenségeit –, nagy valószínűséggel a meggyilkolt Moïse elnök meghosszabbított keze volt, és az ő utasítására követett el mészárlásokat Port-au-Prince szegénynegyedeiben. Így az elnök halála egyrészt érdekében állt – hiszen nélküle könnyebb magához ragadnia a hatalmat –, másrészről viszont hatalmas érvágás neki és a szervezetének, ugyanis az állam támogatásai, többek között az olyan, nem anyagi támogatások, mint a rendőrség és a hadsereg félrenézése, Moïse nélkül elapadtak.
Barbecue-t azért érdemes szemmel tartani, mert a napokban konkrétan forradalomra szólította fel Haiti lakosságát, és évek óta széles körű populista politikai kampányt folytat.
Sokszor sajtótájékoztatókat tart a YouTube-on, vagy éppen könnyek között ad interjúkat a haiti helyzetről nyugati sajtóorgánumoknak. Az ilyen beszélgetések alkalmával a G9-et mindig az állam helyetti államként festi le, amely megóvja az elesetteket, és megöli a gonosztevőket. Ennek a békés szervezetnek a bandavezér szerint a kifejezett és kimondott célja a teljes káosz és anarchia, állítása szerint azért,
hogy a kertvárosokban élő elit is megértse végre, milyen rettegni a lövések hangjától
– nyilatkozta a haiti bandavezér a Vice Magazinnak még 2022-ben.
A valósághoz azonban közelebb áll, hogy Barbecue minden eszközt hajlandó bevetni azért, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai elit maradékát is felperzselje, majd a káoszból ő kerüljön ki győztesen, elnökként.
Azonban nem a G9 az egyetlen erő, amely át akarja venni a megtépázott karibi ország vezetését a jelenlegi kormánytól. A sikertelen puccsot végrehajtó ellenzéki pártok hazahívták Guy Philippe-et is. Az 56 éves haiti politikus arról híresült el, hogy egy lázadás vezetőjeként megbuktatta az ország demokratikusan választott elnökét, Jean-Bertrand Aristide-et, még 2004-ben. Miután a lázadóvezér hazaérkezett, azonnali lemondásra szólitotta fel az ország miniszterelnökét – tudósított az AP.
Azonban neki is van mivel elszámolnia. A törvénytelen államcsínye miatt az ENSZ kérésére Kanada, az Egyesült Államok, Brazília és Haiti korábbi gyarmattartója, Franciaország katonai beavatkozást indított az új kormánnyal szemben. A francia csapatok egészen 2017-ig állomásoztak békefenntartóként a szigetországban, egy évvel a kivonulásuk után azonban az ország elkezdett szétesni. Érdemes megemlíteni azt is, hogy Haiti több mint kétszáz éves történelme során ez volt a harmadik alkalom, hogy az Egyesült Államok megszállta.
Amennyiben a jelen válságban az ENSZ által hivatalosan is elismert haiti kormányon és rendfenntartóin felülkerekednének a bűnbandák vagy forradalmi csoportok, azt a nemzetközi közösség valószínűleg ismét nem nézi majd tétlenül. Az utóbbi három évben az Egyesült Államok, Joe Biden elnök vezetésével, alapvetően is beavatkozáspárti külpolitikát folytatott.
Nehezen elképzelhető, hogy a világ egyetlen szuperhatalma ölbe tett kézzel nézze, ahogy egy bandavezér vagy egy korábbi lázadás vezetője az államot legyűrve magához ragadja a hatalmat Amerika előszobájában. Már csak azért sem, mert a Washingtonhoz és Kanadához köthető cégek rendelkeznek Haiti 20 milliárd dollár értékűre becsült, még kiaknázatlan ásványkincsvagyonának egy jelentős részével.
Amennyiben egy erőszakszervezet mégis át akarja venni az állam szerepét Haitiban, akkor most érdemes próbálkoznia, ugyanis az ország politikai vezetése megszűnt létezni. Tavaly februárban a parlament alsó- és felsőházában minden egyes képviselő lemondott, a törvényhozás nem létezik. A politikusok egy része azért mondott le, mert féltette az életét. Egy jelentősebb részük viszont azért, mert Henry miniszterelnököt egy amerikai bábnak tartják, aki ráadásul a korábbi elnök, a Washington által mozgatott, széles társadalom által gyűlölt Moise embere.
Az állam működését jelenleg egymaroknyi rendőr és katona próbálja fenntartani, élükön a végrehajtói hatalom maradványával.
Február 29-ig az ország de facto vezetője a meggyilkolt elnök által kinevezett miniszterelnök, Ariel Henry volt. Azonban a kormányfő jelenleg nem tud visszatérni az országba, ugyanis a G9 megakadályozta, hogy a gépe földet érjen a fővárosban, így helyette a pénzügyminiszter irányítja az országot, ügyvivő miniszterelnökként.
Haiti vezetője azért ment diplomáciai útra Kenyába, hogy 1000 rendfenntartót kérjen az afrikai állam kormányától az erőszakhullám megfékezésére.
Távollétében a G9 banda Barbecue, azaz Jimmy Chérizer vezetésével támadást indított a főváros két börtöne ellen, és azóta leromboltak több mint tíz rendőrőrsöt az Al-Dzsazíra értesülései szerint. Egyelőre valóságos csoda, hogy a haiti helyzet még nem eszkalálódott teljes körű polgárháborúvá.
(Borítókép: Autósok haladnak el egy égő barikád mellett egy tüntetés során Port-au-Prince-ben, Haitin 2024. március 7-én. Fotó: Ralph Tedy Erol / Reuters)