Vasárnap rendeztek előrehozott parlamenti választásokat Portugáliában, miután a 2015 óta kormányzó szocialista António Costa kormánya korrupciós vádak miatt novemberben lemondott. Ennek ellenére azonban elképzelhető, hogy mégis hatalmon maradnak, ugyanis a korrupciós botrányból a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Szociáldemokrata Párt (PSD) helyett a szélsőjobboldali Chenga profitált leginkább, ami akár meg is háromszorozhatja eddigi mandátumainak a számát.
Március 10-én tartottak előrehozott parlamenti választást Portugáliában, miután a már 2015 óta kormányzó szociáldemokrata António Costa miniszterelnök novemberben lemondott a kormányának több tagját is érintő korrupciós nyomozások miatt.
A vádak egyelőre Costáig nem, de többek között az egykori infrastruktúra-miniszteréig és egy, a kormánya által kinevezett ügynökség vezetőjéig is elérnek. A környezetvédelmi és infrastruktúrával foglalkozó minisztérium dolgozói a kormány nagy zöldberuházási projektjeit törvénytelenül kezelhették, emiatt hűtlen kezeléssel és kenőpénzek elfogadásával vádolták meg a kormányt.
Costa később a szociáldemokrata Szocialista Párt (PS) vezetéséről is lemondott, így 2015 óta ez lesz az első választás, hogy a 62 éves politikusra nem lehet majd szavazni, és helyette a PS baloldali szárnyához tartozó Pedro Nuno Santos próbálja meg sikerre vezetni a nyolc éve kormányzó szocialistákat.
Annak ellenére, hogy a korrupciós vádak miatt Costa kormánya megbukott, és a párt támogatottsága csökkent, a PS még mindig egész magas támogatottsággal indul a választáson – igaz, a 2022-es eredményüktől, amikor a szavazatok 42 százalékát bezsebelve abszolút többséget szereztek a 230 fős parlamentben, távol vannak a legutóbb mért 28 százalékpontos támogatottságukkal.
Ugyanakkor nem a szocialisták az esélyesek, mivel 2015-ös hatalomra kerülésük óta a kampányígéreteik egy jelentős részét továbbra sem valósították meg.
A Magyarországgal közel azonos lélekszámú Portugáliában is hasonló problémákkal szembesülnek az emberek: a megélhetési költségek nőnek, miközben a fizetések stagnálnak; az állami egészségügyi és oktatási rendszer szolgáltatásai a forráshiány miatt nem kielégítőek; a lakhatási válság miatt az ingatlanok és az albérletek árai sokaknak nehezen megfizethetőek.
A Costa-kormányok minden kampány során azt ígérték, ezeket kezelni fogják, ugyanakkor 2022-ig kisebbségben kormányoztak, így nagyon lassan haladtak programjuk végrehajtásával, ráadásul parlamenti többség nélkül ezek megvalósítását nem is úgy tudták elkezdeni, ahogy először eltervezték. Második ciklusukat egy újabb előrehozott parlamenti választás szakította meg,
a 2022-es választás után megszerzett többségüket pedig nem tudták kihasználni, hiszen 2023 nyarára a folyamatos botrányok miatt 13-an is lemondtak a kormányzatban betöltött pozíciójukról.
Mostani vezetőjüket, Pedro Nuno Santost is bőven éri kritika: annak ellenére, hogy a párt baloldali szárnyához tartozva a munkáltatók helyett a munkavállalók jogát erősítené, igazságosabb állami redisztribúciót ígér, és nagyszülei miatt magát a munkásosztály tagjának tartja, gyerekkorát gazdaságban élte, mivel szülei vállalkozásai rendkívül sikeresek voltak. Miközben politikusként Santos a gazdagokra magasabb adók kivetését követelte, 2018-ban pár hónapig egy Porsche 911 tulajdonosa volt.
Ezenkívül 2019 és 2023 között infrastuktúráért és lakhatásért felelős miniszter volt, azonban a lakhatási válságon nem tudott annyira enyhíteni, mint azt pártja ígérte, ráadásul egy, a minisztériuma alá tartozó állami cég rendkívül magas végkielégítést fizetett egy államtitkárának, ami miatt még mandátuma lejárta előtt távoznia kellett pozíciójából.
A szocialisták kampánya ezúttal is a 2022-esre hasonlít, csak Costa helyett immáron Santosszal az élén: azzal kampányolnak, hogy ha nem rájuk vagy egy baloldali pártra szavaznak, akkor az utat nyithat egy olyan kormánynak, aminek a szélsőjobb is a tagja.
Ezenkívül kormányzatuk elmúlt nyolc éve kapcsán arról beszélnek, ha ismét felhatalmaznák őket, akkor ezeket továbbra is jobban kezelnék, mint a jobbközép kihívójuk, a Szociáldemokrata Párt (PSD).
Annak ellenére, hogy a szocialista kormányt több korrupciós botrány is megrázta, ebből a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép PSD nem teljesen tudott profitálni, hiszen a legutóbbi választás óta hosszú ideig stagnált a párt. Ugyan voltak alkalmak, hogy a Luis Montenegro vezette PSD-t többre mérték, mint a kormányzásról lemondó PS-t, de a párt továbbra is a 2022-ben elért 29 százalékpont környékén áll.
Ennek oka, hogy az utóbbi időben a PSD szekrényéből is hullottak ki csontvázak, és indult párttagokkal szemben nyomozás korrupció gyanúja miatt.
Ráadásul emiatt Montenegróék nemhogy a parlamenti többség megszerzésétől, hanem közvélemény-kutatások szerint néha még a választási győzelemtől is távol voltak – januárban ezért két jobboldali-kereszténydemokrata párttal, a Demokratikus és Szociális Centrum – Néppárttal (CDS–PP) és a jelenleg még csak képviselővel sem rendelkező monarchista Monarchikus Néppárttal (PPM) közösködve keltették életre az 1979 és 1983 között működő szövetségüket, a Demokratikus Szövetséget (AD).
Montenegroék a CDS–PP-vel kiegészülve már elindultak felfelé, jelenleg a szövetséget a közvélemény-kutatások átlagosan 32 százalékpontra mérik, ráadásul épp a kampányidőszakban indultak növekedésnek.
A legnagyobb problémájuk ugyanakkor az, hogy még a két törpepárttal egyesülve sem lenne meg a többségük.
A szövetség leginkább a középosztálynak ígért adócsökkentésben látja győzelmük, egyben a társadalmi problémák megoldásának a kulcsát, ezenkívül jelöltjeik a szocialistákat azzal támadják, a lakhatási válság és a közszolgáltatások romlása a szocialista kormányzatoknak köszönhető. Erre ugyanakkor Santos azzal reagál, hogy a gazdasági világválság után a PSD kormányon a lakosság számára rendkívül szigorú és fájdalmas megszorításokat eszközölt.
A kampány-, illetve a jelöltek közötti televíziós vita egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy a választás után Montenegro összeállna-e a PSD-ből kivált egykori sportkommentátor, André Ventura által alapított szélsőjobboldali párttal, a Chegával (magyarul Elég!).
Jelenleg ugyanis parlamenti többsége sem a PS-nek, sem a PSD-nek nem lenne meg a kisebb pártokkal együtt, csak abban az esetben, ha valamelyik összeállna a szélsőjobbal.
Utóbbi miatt a Chegát vezető Ventura úgy érzi, a portugálok változást szeretnének, ezt pedig csak ők lennének képesek teljesíteni.
Annak ellenére, hogy Ventura csak 2019-ben alapította a pártot, még abban az évben bejutott a parlamentbe 1,3 százalékos eredményével. Ennek oka, hogy
a portugál választási rendszerben nincs választási küszöb, a mandátumokat pedig arányosan osztják ki.
Amennyiben az adott körzetben egy párt annyi szavazatot kap, ami egy mandátum megszerzéséhez szükséges, akkor már bekerül a parlamentbe.
Ventura pedig képviselői pozícióját és ismertségét arra használta fel, hogy pártját folyamatosan építse: 2022-ben már országosan 7,2 százalékos eredménnyel és 12 mandátummal a harmadik legnagyobb parlamenti erővé váltak, azonban idén valóban megkerülhetetlenné válva berobbanhatnak, mivel
a szélsőjobboldali pártot jelenleg 17 százalékpontra mérik.
A Chega kampányszlogene, hogy „Portugáliát meg kell tisztítani”, amivel Venturáék nemcsak a két, szerintük lényegében ugyanazt képviselő mainstream párttal szembeni korrupciós vádakra utalnak, hanem a nyugati világ többi szélsőjobboldali pártjához hasonlóan a fehér- és kékgalléros bűnözőkre, az illegális és legális bevándorlókra, egyéb kultúrharcos témákra, illetve az Európai Unióra is.
Ventura egyik legismertebb kampányígérete, hogy a szexuális bűncselekményekért többször elítélteket kémiailag kasztráltatnák, ezenkívül a Közel-Keletről érkező migránsok mellett – ami szerinte egy radikális iszlamista invázió – az ország roma népessége ellen is többször tett xenofób kijelentéseket.
A párt hasonlít a lengyel Konföderációhoz, hiszen a kultúrpolitikailag szélsőjobbos nézeteik mellett gazdasági kérdésekben libertariánus álláspontot képviselnek: csökkentenék az adókat, a bürokráciát, kirúgnák a szerintük feleslegesen dolgoztatott közszolgákat, viszont rendkívüli mértékben visszavágnák a szociális transzfereket is.
Ugyanakkor hiába szerzi meg vélhetően a harmadik helyet a Chega, a PS és a PDS is előre kijelentette, nem hajlandóak közösen kormányozni a szélsőjobboldali párttal.
Emiatt pedig több mint valószínű, hogy a választások után megosztott parlament jöhet egy kisebbségi kormánnyal.
Santoséknak nincs túl sok esélyük, hogy parlamenti többséget verbuváljanak maguk köré: a kis baloldali pártokkal (a marxista Portugál Kommunista Párt, az antikapitalista Baloldali Blokk, az ökobaloldali Emberek–Állatok–Természet) és esetleg a liberális Liberális Kezdeményezés (IL) képviselőivel kiegészülve sem valószínű, hogy meglenne a többséghez szükséges 116 mandátum.
A túloldalon Montenegro is hasonló helyzetben van: szövetsége nem fog elég mandátumot szerezni, hogy egyedül is meglegyen a többsége, ahhoz még valószínűleg szüksége lenne az IL és a Chega képviselőire is.
Montenegro ugyanakkor korábban arról beszélt, számára a Chegától még külső támogatás sem elfogadható.
Ugyanakkor egy pártnak nem kell parlamenti többség ahhoz, hogy kormányozni tudjon, elég, ha a kormány felállása után a parlament többsége megszavazza a kormánytagokat és a programokat, majd pedig évente a költségvetést.
A szocialista Santos emiatt már előre kijelentette, amennyiben a választásokat a PDS fémjelezte AD nyeri, pártja hajlandó a parlamenti szavazás során zöld utat adni egy jobboldali kisebbségi kormánynak, amennyiben annak a Chega nem tagja; ezenkívül pedig ügyek mentén a szélsőjobboldalon kívül szívesen együttműködik bárkivel. Montenegro Santos e nyilvános kijelentését nem viszonozta.
Azonban jelenleg az is elképzelhető, hogy a választás után a PDS nyolcévnyi ellenzéki politizálás után nem engedné el a kormányzási lehetőséget, és összeállna a Chegával, ahogy az is, hogy mégsem fog tudni megalakulni egy kormány sem.
Santos kijelentése ugyanis lehet, hogy csak a politikai kampány része. Így izgalmakat Portugáliában nem a választások, hanem az utána lévő tárgyalások hozhatnak majd.
(Borítókép: Járókelők haladnak el a CHEGA jobboldali párt és a Liberális Kezdeményezés párt (IL) választási hirdetőtáblái alatt a lisszaboni Alcantarában 2024. február 26-án. Fotó: Patricia De Melo Moriera / AFP)