Kritikus, ugyanakkor elmondása szerint optimista beszéddel emlékezett meg az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, David Pressman arról, hogy Magyarország 25 évvel ezelőtt csatlakozott a NATO-hoz. A nagykövet szerint az amerikai adminisztráció továbbra is nyitott, hogy javítsanak az amerikai–magyar kapcsolatokon, ez ugyanakkor az Orbán-kormányon múlik, aminek retorikája és cselekedetei nem erre utalnak a nagykövet szerint.
Március 14-én, csütörtökön emlékezett meg az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége arról, hogy Magyarország 25 éve, 1999. március 12-én csatlakozott az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, a NATO-hoz.
Az amerikai nagykövetség és a CEU Demokrácia Intézet közös rendezvényén David Pressman amerikai nagykövet beszédét azzal kezdte az egyetem Nádor utcai épületében, hogy diplomatikusan megköszönte az előtte felszólalóknak a részvételt, illetve a CEU Demokrácia Intézetének a rendezvény fogadását. Ezután a CEU története, illetve annak Bécsbe költözése kapcsán arról beszélt, hogy
öt éve a folyósokon még magyar diákok készültek a vizsgákra, ma pedig egy jó brunchozó hely van
– fogalmazott a nagykövet, aki szerint a CEU esete jól mutatja, hogy a magyar kormány feláldoz valamit politikai okok miatt. Szerinte ez nem az egyedüli eset, amikor Magyarország nyugat helyett kelet felé fordult, pedig, mint rámutatott, Orbán Viktor 1999-ben még úgy fogalmazott, hogy a NATO egy nyugati szövetség, amelynek tagságát Magyarország is megérdemelte.
A nagykövet ezután arról beszélt, hogy Pápán több száz amerikai katona állomásozik, ugyanakkor jelenleg nekik havonta több tízezer forintokat kell kifizetniük, hogy autóikat ideiglenes rendszámtáblával használhassák. Mint rámutatott, ez az ügy már több mint három éve húzódik, és hiába ígérte meg számára több miniszter is, a probléma továbbra sem oldódott meg.
Ennek oka nem a bürokrácia vagy a túlzottan bonyolult adminisztrációs eljárások, hanem mert a magyar kormány ezt a politikai döntést hozta
– véli Pressman, aki ezután aláhúzta, beszéde nem a rendszámtáblákról szól, ugyanakkor ez az eset is jól megmutatja a jelenlegi aggasztó állapotokat, miközben Amerika távoli térségeiből jönnek fiatal nők és férfiak, hogy esküjük szerint ne csak az Egyesült Államokért, hanem a szövetségesükért is „a legnagyobb áldozatot hozzák”. Hozzátette,
az amerikai katonákat magyar kollégáik és a nemzet többi része is szívesen fogadja, csak a magyar kormány bánik így velük.
Az Egyesült Államok magyarországi nagykövete emlékeztetett, a két ország 2021-ben ünnepelte diplomáciai kapcsolatuk századik évét, de ennél jóval régebbi a kapcsolat. Felidézte, hogy az amerikai függetlenségi háborúban a magyar Kováts Mihály segítette az amerikai csapatokat, míg Abraham Lincolnnak a gettysburgi nyilatkozatában Kossuth Lajos szavai is ihletet adtak.
A nagykövet ezután rátért beszédének fő mondanivalójára, azaz az Egyesült Államok és a Magyarország kormánya közötti kapcsolatokra. Ennek kapcsán kijelentette, az amerikai adminisztráció hiába törekszik jó kapcsolatok kialakítására, ha a magyar kormány erre nem hajlandó, és ebben nem érdekelt.
Visszautalt Orbán Viktor NATO-csatlakozás kapcsán elmondott beszédére, amikor a magyar miniszterelnök szerint Magyarország ezzel „végre lehorgonyzott a nyugati világhoz”, ugyanakkor a rendszámtáblás eset is mutatja, hogy a magyar kormány másképp viselkedik, mint a többi szövetséges.
Ezután példákat hozott, amikor a magyar kormány ellenségként hivatkozott az Egyesült Államokra:
Nem ignorálhatjuk, amikor a magyar Országgyűlés házelnöke [Kövér László – szerk.] arról beszélt, Vlagyimir Putyin ukrajnai háborúját »az Egyesült Államok vezeti«, vagy amikor a magyar miniszterelnök azzal vádolja meg az Egyesült Államokat, hogy »le akarta győzni őt«
– fogalmazott Pressman, aki ezután Orbán egyik mondására utalva – miszerint ne azzal foglalkozzanak, amit mondanak, hanem amit tesznek – gyakorlati példákat is hozott, Magyarország miként ássa alá az Egyesült Államokkal és más szövetségeseivel a kapcsolatokat, és miként szegik meg a közös értékeket szerinte. Példaként a Fidesz médiapolitikáját említette, illetve a közbeszerzések, állami támogatások helyzetét.
Ilyen beszédeket nem szoktunk mondani más szövetséges országokban, mert ott párbeszéd van. Ott együttműködnek velünk, itt pedig nem
– magyarázta a nagykövet, hogy ezekre miért tér ki beszédében, majd elmondta, hogy az Egyesült Államok Magyarország-politikája három pillérre épül:
Mint fogalmazott, ha a kormány hajlandó lenne az elsőre, akkor nem lenne szükség a többire. Példaként az orosz Nemzetközi Beruházási Bank esetét hozta fel, amivel kapcsolatosan már több amerikai adminisztráció jelezte, problémásnak tartják abban Magyarország részvételét.
Ugyanakkor a magyar kormány a dialógus és a probléma elhárítása helyett elkezdett még jobban részt venni a bank működésében, még akkor is, amikor Ukrajnában már háború volt.
Mint fogalmazott, emiatt kellett szankcionálniuk a bankot, ami után 24 órával már a magyar kormány is lépett. Hasonló példaként hozta fel a kettős állampolgároknak kiállított útlevelek ügyét, de a kormány ebben az esetben sem volt hajlandó változtatni, aminek következtében végül egy olyan lépést kellett meglépnie az amerikai adminisztrációnak az ESTA kivonásával, amit állítása szerint nem szerettek volna.
Ezután bírálta a magyar kormányt Oroszországgal való „szoros és bővülő” kapcsolata miatt. Mint emlékeztett, Szijjártó Péter két hét múlva már a hatodik alkalommal fog találkozni orosz kollégájával, Szergej Lavrovval a háború kitörése óta. A nagykövet arra is utalt,
ha Magyarország nem változtat Oroszország-politikáján, akkor az Egyesült Államoknak vizsgálnia kell a kérdést, miként tudja saját védelmét és biztonsági érdekeit megvédeni.
Az ukrajnai háborúra rátérve arról beszélt: az orosz agresszió világossá tette, hogy nem hagyhatják figyelmen kívül ezeket a régóta fennálló nézeteltéréseket, és a háború ugyan nem osztja meg a szövetségeseket, de olyan feszültségeket tárt fel, amelyek túl sokáig maradtak megoldatlanok.
Ezután hozzátette, szerinte hamis Orbán Viktor azon állítása, hogy Washingtont egy háborúpárti adminisztráció vezeti. Elmondta, az Egyesült Államok is békét és a háború végét szeretné, de az szerinte nem a fegyvertámogatások leállításán múlik.
Tényleg azt hiszi Magyarország, hogyha partnereink és szövetségeseink nem nyújtanak a továbbiakban katonai támogatást Ukrajnának, miközben saját területén harcol a puszta létezéséért, akkor Oroszország másnap leülne a tárgyalóasztalhoz?
– tette fel a kérdést a nagykövet, aki Magyarország békeajánlatát fantáziának nevezte, mivel szerinte egy ilyen esetben Oroszország csak még több területet foglalna el. Ezután arról beszélt: miközben a magyar kormány azt állítja, hogy az amerikai adminisztráció meg akarta buktatni, a magyar kormányfő áll ki nyíltan a jelenlegi adminisztrációval szemben egy másik jelölt mellett, de tette mindezt szerinte Lengyelországban vagy Brazíliában is.
Az Egyesült Államok budapesti nagykövete beszédét azzal zárta, hogy kifejezze abbéli reményét: az amerikai–magyar kapcsolatok jobbra fordulhatnak. Mint fogalmazott, a beszéde alapvetően optimista volt, és továbbra is optimista, hogy el lehet érni azt, amit a magyar emberek többsége is szeretne: a szoros kapcsolatot az Egyesült Államok és Magyarország között,
amely a demokratikus értékeken, a közös biztonságon és jóléten alapul. Pontosan azt, amit a miniszterelnök mondott 25 évvel ezelőtt. Mi változatlanul ezt akarjuk ma is.
Szerinte ahhoz, hogy a kapcsolatok javuljanak, három dolognak kell teljesülnie. Egyrészt meg kell születnie annak a politikai döntésnek a magyar kormány részéről, hogy ezeken javítsanak, ugyanakkor eddig annak semmi jelét nem látta, hogy ez meg is történt.
Második elemként azt említette, hogy Magyarországnak komolyan kell vennie a szövetségesei által felvetett biztonságpolitikai aggályokat, és azokkal komolyan kellene foglalkoznia a magyar kormánynak. Harmadikként azt említette, fel kell ismerni, ha két ország között egy kapcsolat változik. Elmondta, emiatt is fontos a párbeszéd, ugyanakkor szerinte Magyarországon veszélyes mértékben elszabadult az Amerika-ellenes retorika a kormányközeli médiában.
Gondolatát végül arra futtatta ki, hogy szerinte a magyar miniszterelnök azon vezetőknek a távozására vár, akikkel nem ért egyet, azonban az Egyesült Államok nem így javítana a két ország közötti kapcsolatokon, nem fognak erre várni.
Magyarország dönthet úgy, hogy az Egyesült Államokkal kapcsolatban kivár, az Egyesült Államok azonban nem fog így tenni.
Beszédét végül azzal zárta – sokadjára visszautalva Orbán Viktor 1999-es beszédére –, hogy Magyarország 25 éve a NATO-hoz való csatlakozással lehorgonyzott a nyugati, demokratikus világhoz, ugyanakkor a jelenlegi kormány cselekedetei és retorikája mégsem arra utalnak, hogy a horgony szilárd lenne. Szerinte az Egyesült Államoknak szövetségesként muszáj felhívnia a figyelmet az aggályaira, és aláhúzta, továbbra is nyitott a párbeszédre.
Huszonöt évvel ezelőtt demokratikus szövetségesekként horgonyoztunk le együtt. Mi továbbra is abban bízunk, hogy egy erősebb és mostanra nagyobb demokratikus szövetség részeként hajózunk előre, amely döntés Magyarország, annak kormánya és a népe kezében van
– zárta beszédét David Pressman.
Az amerikai nagykövet beszéde előtt felszólalt Jeszenszky Géza, az Antall-kormány korábbi külügyminisztere, a magyar csatlakozás idején pedig washingtoni nagykövet, aki visszaemlékezésében leginkább arról értekezett, hogy Közép-Európának a NATO a biztonság zálogát jelenti, a Szovjetunió bukása után pedig az egykori keleti blokkba tartozó országok szabadságának a garanciáját, kiemelve, hogy Oroszország a mai napig veszélyezteti a régiót.
Pressman és Jeszenszky beszédein kívül egy kerekasztal-beszélgetést is rendeztek, amin Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója, Végh Zsuzsanna, az amerikai German Marhall Fund kutatója, illetve Győrffy Dóra, a Corvinus egyetem professzora Magyarország és a NATO elmúlt 25 évét, illetve lehetséges jövőjét vizsgálták. A szakértők leginkább azt járták körül, hogy Magyarországnak és a régió többi tagállamának Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt a NATO még fontosabb, mint a csatlakozás pillanatában volt.
Győrffy gondolatait leginkább a NATO-tagság jelentette előnyökre, illetve Oroszország jelentette veszélyekre futtatta ki, míg Végh arról beszélt, katonai szinten Magyarország a KFOR révén jelentősen hozzájárult a NATO-hoz. Ugyanakkor politikai szinten az elmúlt években az Orbán-kormány olykor zsarolja a szövetséget, például a finn vagy a svéd csatlakozás elhúzásával vagy az orosz narratívák terjesztésével, amivel szerinte a magyar kormány a saját biztonsági érdekeit is aláássa.
Krekó felszólalásában leginkább arra mutatott rá, hogy a csatlakozás pillanatában és azóta is magas a NATO támogatottsága Magyarországon,
annak ellenére, hogy jelen vannak a katonai szövetség elleni narratívák a magyar közbeszédben. A Political Capital ügyvezető igazgatója szerint a magas támogatottság annak köszönhető, hogy egy magyar mainstreampárt sem kampányol NATO-ellenes vagy Amerika-ellenes üzenetekkel. Ezenkívül aláhúzta, hogy ugyan retorikában a magyar kormány gyakran ellenzi a NATO vagy az Európai Unió politikáját, de az Oroszország elleni szankciókat rendre megszavazza.
Arra a kérdésre, hogy miként változna az Európa biztonsági helyzete, amennyiben megvalósulna Donald Trump ígérete, miszerint leállítaná az Ukrajnának szánt támogatásokat, Krekó arról beszélt, hogy
a populista radikális jobboldalon és baloldalon valamiért azt hiszik, hogy a béke elérhető Ukrajna gyors megadásával,
ugyanakkor véleménye szerint ennek nincs logikája, hiszen az európai béke szempontjából az nagyon tragikus fejlemény lenne. A Political Capital vezetője emlékeztetett, Vlagyimir Putyin orosz elnök 2014-ben hiába ígérte, a Krím félsziget annektálása után sem állt meg. Trump lehetséges visszatérése kapcsán egyetlen pozitív mellékhatásként arról beszélt, hogy Európa végre felébredt.
Győrffy Krekó ezen gondolatát azzal egészítette ki, hogy szerinte az orosz elnök eltökélt célja, hogy visszaállítsa Szovjetunió érdekszféráját.
(Borítókép: David Pressman. Fotó: Tövissi Bence / Index)