Az elmúlt napokban nagy botrány kerekedett abból, hogy kiderült, Szingapúr koncertenként 2-3 millió dollárt fizetett Taylor Swiftnek azért, hogy Délkelet-Ázsiában kizárólag a városállamban lépjen fel.
A szomszédos országok ezt barátságtalan lépésnek minősítették, miközben Szingapúr hatalmas gazdasági nyereségre tett szert. Habár Szingapúr lépésének megítélése továbbra is ellentmondásos, azért érdemes más tényezőket is figyelembe venni, ha arra keresünk magyarázatot, hogy az amerikai énekesnő miért nem adhat koncertet a környező ASEAN-tagállamokban.
Az ASEAN-t 1967-ben alapította Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld és a Fülöp-szigetek, mára pedig Kelet-Timor kivételével mind a 10 délkelet-ázsiai állam tagja lett a szervezetnek, amelynek célja a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés felgyorsítása, valamint a regionális béke és a közös ügyekben való együttműködés előmozdítása a régióban. Az évtizedek során az ASEAN jelentős sikereket ért el az integráció területén, nem véletlen, hogy manapság az egyik legeredményesebb nemzetközi regionális szervezetnek számít, amely az indo-csendes-óceáni térség számára is követendő példával szolgál.
Mindennek ellenére egy olyan heterogén régióról beszélhetünk, ahol jelentős különbségek vannak az egyes tagállamok között a fejlettséget tekintve, miközben komoly gazdasági és társadalmi problémák maradtak megoldatlanok. A koncert kapcsán kirobbant ellentét a világ egyik legfejlettebb állama, Szingapúr és a környező országok között számos olyan tényezőre mutatnak rá, amelyek figyelembevétele nélkül a történet tanulsága sem érthető meg.
Tény, hogy a szingapúri kormány proaktívan udvarol a világszínvonalú előadóknak, hogy a városállamba jöjjenek, míg Thaiföldről és más ASEAN-szomszédokról valószínűleg nem mondhatjuk el ugyanezt. Egy szingapúri küldöttség Edwin Tonggal, a szingapúri kulturális, közösségi és ifjúsági miniszterrel az élen már egy évvel ezelőtt felvette a kapcsolatot Los Angelesben számos ügynökséggel annak érdekében, hogy Szingapúr mint a szórakoztatás, a művészetek és a kultúra nemzetközi központja fellendüljön.
Swift szerződtetése ennek a hosszú távú stratégiának képezte a részét, amire hasonló példákat nem találunk Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken,
azokban az országokban, amelyek a leginkább nehezményezték Szingapúr lépését.
Valójában Thaiföldnek, még ha versenyezni is akart volna Swift meghódításában, akkor is gyorsan rá kellett volna jönnie, hogy az olyan megakoncerthelyszínek, mint a Rajamangala Nemzeti Stadion, legalább két fő okból nem érnek fel a Szingapúri Nemzeti Stadionnal. A Ramkhamhaeng Roadon lévő helyszín megközelítése, majd koncert után a helyszínről való távozás rémálom a bangkoki közlekedésben, mivel nincs közvetlen összeköttetés a skytrain vagy a metró segítségével. Nincs behúzható tető vagy légkondicionáló, így ha túl meleg van, vagy esik az eső, a koncertlátogatók ki vannak szolgáltatva az elemeknek. Ezzel szemben Szingapúr sokkal gazdagabb, így a helyiek jobban megengedhetik maguknak a drága jegyeket.
Szingapúr egyértelműen infrastrukturális fölényben van az ASEAN-szomszédokkal szemben, beleértve Thaiföldet, Indonéziát és a Fülöp-szigeteket is, a koncerthelyszínhez vezető zökkenőmentes tömegközlekedési kapcsolatokkal, a világszínvonalú Changi repülőtérrel, a gazdagságával, így valójában szomszédai nem jelentenek komoly vetélytársat számára.
Lee Hsien Loong szingapúri miniszterelnök elismerte, hogy „bizonyos ösztönzőket” biztosítottak Swiftnek a szingapúri kormány által a turisztikai ipar újjáépítésére létrehozott pénzeszközökből, aminek pontos összegét valószínűleg soha nem tudjuk meg. Mindazonáltal Lee azt sugallta, hogy ha Szingapúr nem kötött volna exkluzív szerződést, akkor egy szomszédos ország tehette volna meg.
Habár egyes vélemények szerint Szingapúr tette barátságtalan gesztus volt szomszédaival szemben, tény, hogy a városállam sokkal többet tett az ügy érdekében, mint mások, ráadásul megragadta a kínálkozó lehetőséget, aminek köszönhetően a városállam 400 millió dolláros jövedelemhez jutott. Még a kritikusok is elismerik, hogy Manila, Dzsakarta és Bangkok esetében az egyes kormányok kevés hangsúlyt fektettek hasonló csábító üzleti lehetőségek kihasználására, vagyis Szingapúr a saját sikerének a kovácsa.
A fő tanulság éppen ezért, hogy az infrastrukturális fejlesztések mellett a hosszú távú stratégia érdekében szemléletváltásra is szükség lesz a szomszédos országokban, ha a jövőben nagyobb sikereket szeretnének elérni a szórakoztatóipar és a gazdaság területén.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Taylor Swift a Taylor Swift The Eras Tour alatt a Nemzeti Stadionban, Szingapúrban 2024. március 2-án. Fotó: Ashok Kumar / TAS24 / Getty Images / TAS Rights Management)