Oroszország börtönvilága igen régóta izgatja a nyugati világ fantáziáját, ahol úgy vélik, hogy a szolzsenyicini Gulag-szigetcsoport, a kényszermunkatáborok és börtönök sűrű hálózata nem tűnt el, csak átalakult. Az orosz diktatórikus rezsim pedig előszeretettel tartja megtöltve ezeket. A helyzet azonban ennél jóval unalmasabbnak bizonyul.
Kezdjük azzal, hogy mi is az orosz börtön, és miért csak hét van belőle az egész országban? Az orosz büntetés-végrehajtás a szabadságvesztésre ítélteket különböző szintű intézményekbe zárja, és ezek közül a börtön számít a legrosszabbnak, ugyanis itt a fogvatartottakat ténylegesen cellákba zárva tarják. A börtönökbe csak a súlyos bűncselekmények elkövetőit (terroristákat, a terrorizmus ideológiájának terjesztőit, az emberrablókat, a túszejtőket stb.) és a veszélyes visszaeső bűnözőket zárják, akiket több mint öt év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. Ilyen „tyurmák” a Vlagyimiri börtön (a híres Vlagyimirszkij Central, amely az orosz börtönsanzon ikonikus szerzeményének a címe is), a Dimitrovgrad börtön, a Verhneuralszki börtön, az 1592-es alapítású Jelecki „fedett” börtön (amely a legszörnyűbb helynek számít, és amelyben már 2011 óta múzeum is működik), a Balasov-, a Jenyiszeji- és a Minuszinszki börtön.
A többieket „javítókolóniákba” zárják , amelyek további négy kategóriára oszlanak: „bentlakásos” kolóniák (Kolonyija-poszelenije – szó szerint településkolónia kellene, hogy legyen), valamint általános, szigorú és speciális rendű kolóniák. A „bentlakásos” kolóniába azok a férfiak és nők kerülnek (külön-külön intézményekbe), akiket korábban nem ítéltek szabadságvesztésre, és enyhe vagy közepesen súlyos bűncselekményt követtek el (például gondatlanságból elkövetett emberölés vagy halált okozó közúti baleset). A többi kolóniától eltérően ezeket nem őrzik fegyveres őrök. Az általános rendű kolóniákba kerülnek azok a férfiak, akik korábban nem ültek még, de súlyos bűncselekményt, például nemi erőszakot követtek el, a nők esetében pedig ilyen rendű kolóniákba kerülnek a legsúlyosabb bűncselekményeket elkövető és visszaeső bűnözők.
Szigorú rendű kolóniákba kerülnek a rendkívül súlyos bűncselekményeket (például gyilkosságot) elkövetők, az egyszerű és a veszélyes visszaeső bűnözők. (A visszaeső bűnözőket Oroszországban három kategóriába sorolják: egyszerű, veszélyes és rendkívül veszélyes. Ezek csak a „visszaesések” mennyiségétől függenek.) Ilyen szintű intézményeket a nők számára nem tartanak fenn.
A rendkívüli rendű kolóniákba kerülnek a rendkívül veszélyes visszaesők és az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt bűnözők. Az életfogytiglani büntetésre ítélt rabok számára külön részleget tartanak fenn a rendkívüli rendű kolóniákban, ilyenből összesen hat van Oroszországban. Egyikükben – a 18-as számú Rendkívüli rendű javítókolóniában, amely a Poljarnaja Szova (azaz Sarkköri Bagoly) nevet viseli – raboskodott Alekszej Navalnij is. A többi visszaeső számára további 35 rendkívüli rendű kolónia van fenntartva.
A legnagyobb különbség a „tyurma” és a kolóniák között az, hogy míg a kolóniákban a fogvatartottak viszonylag szabadon mozoghatnak a lakóterületeken, addig a börtönökben a rabok csak az előírt séták során hagyhatják el celláikat, és ezek általában egy épületből vagy épületkomplexumból állnak. A kolóniák nagyobb területűek, ahol külön vannak a lakóépületek, üzemi egységek, de vannak közösségi terek, egyes esetekben focipályák, boltok (a fogva tartás belső rendjétől függően meghatározzák, hogy a fogvatartott havonta mennyi pénzt költhet el vásárlásra), könyvtárak, vagy akár iskolák is.
A börtönviszonyokhoz igen közel állnak viszont a SzIZO-k (Szledsztvennij Izoljator – Nyomozási elkülönítő), ahol elsősorban azokat a gyanúsítottakat és vádlottakat tartják fogva, akikkel szemben a nyomozás idejére vagy a bírósági ítélet meghozataláig előzetes őrizetbe vétel szükséges. Előfordul, hogy az egyes vádlottak évekig a SzIZO-ban maradnak.
A rendkívüli rendű kolóniák általában távol eső helyeken vannak, ahol a szovjet érában rabmunkával építették ki a vasutakat, utakat, bányákat. Sokszor ezek a kolóniák tartják fenn az egyes településeket. Például ott vannak a kazánházak, amelyek a fűtést biztosítják, de az intézmény és az azt kiszolgáló létesítmények adják a helyiek munkáját is, ezért gyakran egy-egy kolónia bezárása ellenkezést vált ki a helybéliek között. Az, hogy az adott elkövető hova kerül, az a bejelentett lakcímétől és az ítéletének súlyosságától függ.
Általában abból indulnak ki, hogy az adott személy az Orosz Föderáció azon területi egységében legyen fogva tartva, ahol lakik, vagy ahol a bűncselekményt elkövette. Amennyiben az adott területen nincs az ítélet által megszabott rendű kolónia vagy börtön, úgy az adott területhez legközebb található javítóintézménybe küldik. Ezalól az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek, a terrorcselekményekért és extrémizmusért elítéltek, valamint a rendkívül veszélyes visszaeső bűnözők jelentenek kivételt. Őket a Szövetségi Büntetés-végrehajtó Hatóság saját döntése alapján küldik a megfelelő rendű intézménybe, függetlenül attól, hogy az elítélt lakcíméhez melyik esik a legközelebb. Ez történhetett Navalnijjal is.
2022 márciusában a moszkvai lefortovói bíróság kilenc év szigorú rendű kolóniában letöltendő szabadságvesztésre ítélte az ellenzékit, és a fentieknek megfelelően a Vlagyimiri megyében található 6-os számú szigorú rendű kolóniába került, amely a moszkvai megyével szomszédos. 2023-ban viszont ismét elítélték. Ezt az ítéletet az FBK (Fond Borjbi s Korrupcijej – Korrupcióellenes alapítvány) létrehozásáért kapta, amelyet extremista szervezetnek tituláltak, így a Harpba való száműzetését már nem volt szükséges külön megindokolni.
Oroszországban a rendelkezésre álló adatok szerint fokozatosan csökken a fogvatartottak száma. Míg az 1990-es években több mint 1,2 millió embert tartottak fogva, addig mára ez a szám – különböző becslések szerint – 466 ezer körül van. Ennek egyik oka a háború, ugyanis a szakértők úgy vélik, hogy sokan önkéntesként csatlakoztak a hadsereghez, de erről nincsenek számadatok, a másik pedig a büntetőtörvények enyhítése volt. A szabadságvesztést a reform után csak komoly bűncselekmények esetében alkalmazzák, általában a visszaesőkre, de jelenleg a kolóniákban fogvatartottak közel egyharmada először ül.
Jelenleg az orosz börtönkapacitás fele foglalt. A több mint 870 intézményben (a SzIZO-kkal együtt) összesen 714 ezer embert lehet fogva tartani. Napjainkban viszont mintegy 466 ezren ülnek. Összehasonlításul: az idei 466 ezer orosz fogvatartotthoz képest az Egyesült Államokban közel 1,8 millióan vannak börtönben, amely ezzel világelső. A sorban Kína, Brazília és India követi. Oroszország pedig az ötödik helyen áll. 100 ezer lakosra lebontva az Egyesült Államok a hatodik helyen található a világon 500 fogvatartott/100 ezer lakos mutatóval, szemben Oroszországgal, amely a 30. helyen áll 300 fogvatartott/100 ezer lakos aránnyal.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
(Borítókép: Tizenéves fiúk dolgoznak a Dimitrovgrádi Munkatelepen 1992. február 19-én. Fotó: Shepard Sherbell / CORBIS SABA / Corbis / Getty Images)