Gazdag lítiumlelőhelyet találtak a boszniai Szerb Köztársaság nyugati részén. A határ túloldalán, Szerbiában már korábban felfedeztek egy még gazdagabb lelőhelyet, a bányát azonban soha nem nyitották meg.
Lopare környéke, a boszniai Tuzlától északnyugatra, az első becslések szerint másfél millió tonna lítiumkarbonáton, 94 millió tonna magnézium-szulfáton és 17 millió tonna bóron nyugszik.
Önmagában a lítium becsült értéke eléri a tízmilliárd eurót, közel négyezer milliárd forintot.
Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője arra számított, hogy a térség meggazdagodik. Ehelyett a helyiek – ökológiai katasztrófától tartva – fellázadtak, és keményen tiltakoznak egy bánya esetleges megnyitása ellen.
Az ásványokat az elektromos autók, a szélturbinák és elektronikai alkatrészek gyártásában hasznosíthatnák.
Ritka áldást jelentenek egy olyan ország számára, amelynek gazdasága a kilencvenes évek pusztító balkáni háborúi után szinte még mindig stagnál.
„Fejlődési lehetőség, amit nem szabad elszalasztani” – ezt mondta a loparei lelőhelyről Dodik. A helyi hatóságok ezzel szemben óva intenek a környezetre potenciálisan veszélyes, külszíni fejtéstől.
Az önkormányzat a projekt ellen szavazott. „A lakosság 90 százaléka ellenzi a terveket” – érvelt a polgármester.
Az emberek attól tartanak, hogy mérgező anyagok szivárognak a levegőbe. Az álláspontunk egyértelmű: nem akarunk ilyen bányát
– indokolta a döntést Rado Savić.
A környezetvédők arra figyelmeztettek, hogy ilyen bányák megnyitása után a világon mindenhol előbb-utóbb szennyezetté vált a környéken a víz és a levegő.
A szomszédos Szerbiában három éve autópályát zárt le egy ottani lítiumbánya megnyitása ellen tüntetők hatalmas tömege. A loznicai lelőhelyen egy brit–ausztrál konzorcium, a Rio Tinto tervezett külszíni fejtést, természetvédelemre hivatkozva azonban a demonstrálók elűzték a céget. A kormány visszakozni készült, a Rio Tinto nem kapott működési engedélyt.
Az ottani lítiumlelőhely azonosításakor derült ki egyébként, hogy az ásvány átnyúlik Boszniának azon részére, amely ma a Szerb Köztársaság fennhatósága alá tartozik.
A kitermelés jogát a svájci Arcore szerezte meg, amely abban bízott, hogy 2027-ben megkezdheti a tényleges fejtést.
Ez rendkívül értékes nyersanyagmennyiség az Európai Unió ellátási lánca számára
– érvelt a bányavállalat boszniai kirendeltségének igazgatója.
Vladimir Rudić „pánikkeltéssel” vádolta meg a loparei projekt ellenzőit és azt ígérte, hogy „a munkakörülményeket teljesen ellenőrizni fogják”.
A svájci cég szerint a boszniai bánya évi 1,1 milliárd eurós bevételt generálna, miközben ezer helyi alkalmazottat foglalkoztatna, és több mint háromezer közvetett munkahelyet teremtene.
A tervek alapján Loperéből 2032-ig évi tízezer tonna lítium-karbonátot exportálnának, ami szakértői becslések alapján 150-200 ezer újratölthető akkumulátor gyártásához elegendő mennyiség.
A loparei lelőhely lítiumtartalma ugyan alacsony, viszont a magnézium és a bór jelenléte szavatolja a bánya stabil működtetését – ígérte az Arcore helyi képviselője.
A svájci cég ötvenéves koncesszióra számít, ehhez azonban meg kell szereznie a bosznia-hercegovinai hatóságok jóváhagyását. Ennek előfeltétele a környezeti hatástanulmány, valamint a helyi lakosság egyetértése.
Minden jel szerint ennek elenyésző a valószínűsége.
„A várost porréteg borítja majd, a talajvízre gyakorolt befolyásról nem is beszélve” – idézte az AFP Jovan Jović gyógyszerészt.
Egy 63 éves szerb háborús veterán egyenesen azzal fenyegetőzött, hogy „fegyverrel védi meg” országát a bányászattól.
De ha Kuvait lesz belőlünk, akkor semmi kifogásom
– adta meg magát Milivoje Tešić.
(Borítókép: A 2024. február 22-én készült felvételen az Arcore AG tulajdonában lévő magmintatár látható, amely lítiumérc-lelőhelyek feltárása során keletkezett a kelet-boszniai Lopare város közelében. Fotó: Elvis Barukcic / AFP)