Az olaj- és gázexportból meggazdagodott arab államok az elmúlt időszakban új ágazatokba fektettek be annak érdekében, hogy csökkentsék gazdaságaik függőségét a szénhidrogénektől.
Mára az Öböl Menti Együttműködési Tanács (ÖET) kormányai az olaj mellett más gazdasági szektorokat is előtérbe helyeznek, ami abban segít nekik, hogy gazdaságaik ellenálló képességét fokozzák a globális krízisekkel, például a gázai konfliktussal szemben. A legfrissebb jelentések szerint az Egyesült Arab Emírségekben 4,4, Bahreinben 3,6, Ománban 2,7, Katarban 2,2, Kuvaitban 3,6, míg Szaúd-Arábiában 2,7 százalékos GDP-növekedést prognosztizáltak 2024-re.
Utóbbi adatok nem számítanak kimagaslónak a globális átlagot nézve (3,1százalék), viszont mégis biztató előrejelzésnek tűnik, ha számításba vesszük, hogy az Öböl legtöbb monarchiája az olajtermelés közelmúltbeli csökkentését irányozta elő. Ebben a hónapban több OPEC+-ország is bejelentette, hogy 2024 második negyedévére meghosszabbítja a napi 2,2 millió hordós önkéntes csökkentést, amivel a piaci stabilitás támogatását célozzák. Ez pedig azt mutatja, hogy ezek az országok már korántsem csak az olajágazatból tartják fenn magukat.
Erre példa az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia esete, ugyanis az előbbiben 1990-ben az olajszektor a GDP 46 százalékát tette ki, míg 2022-ben már csak a 28 százalékát. Szaúd-Arábiában pedig 2005 és 2010 között a GDP 45 százalékát, a bevételek 80 százalékát és az export 75 százalékát tette ki, viszont a 2017 és 2022 közötti időszakban a diverzifikációs erőfeszítések ezeket a számokat 30, 57 és 60 százalékra csökkentették.
Az Egyesült Arab Emírségek esetében fontos fejlemény, hogy nemrégiben elindították saját energiastratégiájukat, amelynek célja a megújuló és a tiszta energiaforrások összetételének integrálása a gazdasági igények és az éghajlati célok közötti egyensúly elérése érdekében, amellett, hogy csökkenteni akarják a függést az egyéb üzemanyagoktól. Az ország vezetése elfogadta azokat a legújabb innovációkat, amelyek a fenntartható fejlődést hivatottak szolgálni, és az elsők között ratifikálták a Párizsi Megállapodást.
Szuhajl bin Mohammed al-Mazrúi energiaügyi és infrastrukturális miniszter kifejtette, hogy az energiaellátás globális zűrzavara kihívásokat támaszt az energiabiztonság felé, ezért az ország energiaigényének kielégítése érdekében a helyben elérhető legalacsonyabb árú erőforrások felhasználására kell összpontosítani, valamint a nem olajágazat exportjának növelésére.
Szaúd-Arábiában, hasonlóan az Emírségekhez, szintén paradigmaváltás történt az elmúlt évtizedben. Több helyi vállalat és állami befektetési szervezet ismerte fel a kormány által kínált lehetőségeket, amelyek ösztönzik az innovációt, elősegítik a gazdasági növekedést, de mindezt már a nem olajágazatba történő befektetések révén kívánják biztosítani. A vezető piaci elemzők jelentős előrelépést tapasztaltak a gazdasági diverzifikáció terén, különösen az olajszektoron kívüli ágazatokban, ahol 2023-ban 4,6 százalékos növekedést jegyeztek fel az erőteljes belföldi keresletnek köszönhetően.
Katarban is nagy változásoknak lehetünk tanúi, amit jól bizonyít a „Katari Nemzeti Vízió 2030” (Qatar National Vision 2030 ) meghirdetése. Ennek célja, hogy 2030-ig „fejlett társadalommá” alakítsa Katart, amely képes a fenntartható fejlődés elérésére. A tervek között szerepel az is, hogy az ország nemzetközi szinten szorosabb kétoldalú kapcsolatokat alakítson ki és aktívabb szerepet vállaljon a regionális politikában.
A katari jövőkép emberi fejlesztési stratégiájának sarokköve a jobb oktatás és egészségügyi ellátás, valamint a fokozott kulturális tudatosság kialakítása.
Katar, hasonlóan Szaúd-Arábiához, komoly összegeket áldoz nemzetközi sportesemények megrendezésére, amely tevékenységük soft power-ük egyik megnyilvánulásaként is felfogható, tehát javítja az országaikról kialakult képet, amellett, hogy többek között élénkítő hatással van a turizmusra.
Ománban, Bahreinben és Kuvaitban a nem olajipari ágazatok várhatóan szintén támogatják majd a növekedést. Ezen országok már az építőiparra, a megújuló energiaforrásokba történő beruházásokra és a turisztikai ágazatokra is nagy hangsúlyt fektetnek. Példának okán az Ománi Szultánság felismerte az energiaforrások diverzifikálásának fontosságát a hosszú távú energiabiztonság elérése, a környezet védelme és a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében.
Az ország megújulóenergia-politikájának egyik kulcsfontosságú kezdeményezése a Nemzeti Energiastratégia 2040. Ezek a projektek nemcsak csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, hanem foglalkoztatási lehetőségeket is teremtenek, és előmozdítják a helyi cégek fennmaradását.
Az Öböl Menti Együttműködési Tanács turizmusa az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia vezetésével erőteljes növekedést mutatott 2023-ban, annak ellenére, hogy a regionális feszültségek hatással voltak a tágabb közel-keleti és észak-afrikai térség (MENA-régió) negyedik negyedévi számaira. Az izraeli–gázai konfliktus októberi kirobbanása tovagyűrűző hatást váltott ki a térségben, lassítva a turizmust több szomszédos országban, különösen Egyiptomban, Jordániában és Libanonban.
Az ÖET államai esetében azonban más a kép. Az olyan népszerű úti célok, mint Dubaj, Abu-Dzabi, Rijád és Dzsidda, mágnesként vonzották a látogatókat. A Dubaj Emirátus például tavaly – január és október között – rekordszámú, 13,9 millió turistát fogadott, szemben a 2019 azonos időszakában mért 13,5 millióval. Szaúd-Arábiában pedig a 2023-as évben a turisták száma elérte a 104 milliót, amiből 74 millió belföldi és 27 millió külföldi látogató volt.
Az egyik mérföldkőnek számító vívmány, amely tovább lendítheti ezt a növekedést, nem más, mint az egységes turistavízum bevezetése. Ez a már jóváhagyott, 2024 és 2025 között bevezetésre váró vízum lehetővé teszi a birtokosai számára, hogy mind a hat ÖET-országot felfedezzék. Ezek közé tartozik Szaúd-Arábia, az Egyesült Emírségek, Kuvait, Bahrein, Omán és Katar. A tervek szerint a látogatók a kezdeti 30 napos időszakon túl is meghosszabbíthatják majd a tartózkodásukat ezekben az országokban.
A Közel-Kelet nyersanyagkészlete, valamint földrajzi elhelyezkedése révén is alapvető fontosságú régió a világ számára. Hozzájárul a Föld országainak energia-egyensúlyához, emellett a nemzetközi, kontinenseken átívelő áruszállítás centruma is. Azonban az erőforrásokban gazdag nemzetek régóta esedékes reformprogramokat vállaltak, ami miatt az olajipar jelentősége és gazdasági hozzájárulása is fokozatosan csökken az említett térségben, viszont ezzel együtt nő a turizmus, az építőipar, a napenergia és más projektek szerepe.
A szerző Tárik Meszár, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának vezető kutatója.
(Borítókép: Külföldi és helyi turisták a dohai Souq Waqifban, Katarban 2023. december 30-án. Fotó: Noushad Thekkayil / NurPhoto / Getty Images)