Nem hobbiból döntött Kolumbiában nők egy csoportja úgy, hogy beszáll abba a kőkemény munkába, amely eddig csak a férfiak kiváltsága volt a latin-amerikai országban.
Kolumbia középső, hegyes részén, a fővárostól, Bogotától észara található a Muzo smaragdtérség, amelyen belül vannak az önálló bányák. Egy részük legálisan, egy részük azonban nem törvényesen működik. Ezt a térséget szokták a világ smaragdfővárosának is nevezni, hiszen ide koncentrál a latin-amerikai ország drágakőbányászata.
A bandaháborúk bénította ország gazdasága romokban, a létfenntartás azok számára, akik nem a bűnözést tartják elsődleges pénzkeresetnek, igencsak nehéz. A megélhetés keserves, ezért kellett engedni végül az alapvetően férfiak uralta smaragdszektornak is, és lehetővé tenni, hogy nők is dolgozhassanak a bányákban. Ez korábban elképzelhetetlen volt.
Most is leginkább a remény hajtja be a tárnába a nőket, hátha ők lelnek rá a több ezer dollárt érő nagy drágakőre. Azonban ez nem jellemző. Az APNews helyi riportjában megszólaló egyik nő, Yaneth Forero, aki a Coscuez városka mellett nyitott illegális bányában dolgozik, arról panaszkodott, hogy éveken át havi 250 dollárnál nem nagyon tudott többet kihozni.
Azért küszködök, hátha valóra váltom az álmom, és lesz egy kis házam, amelyben van parketta, nem bűzlik, és senki sem dob ki otthonról
– mondja a nő, aki egy domboldalra épült, rozzant házban él, festetlen falak között, ahol a padló a puszta beton.
A világon talált legnagyobb smaragdokra itt bukkantak. 1995-ben világrekordot ért az a csiszolatlan drágakő, amelynek súlya 1,36 kiló volt. Coscuez környékén tartja magát a pletyka, hogy nemrégiben valaki megütötte a főnyereményt, és olyan kőre bukkant, amely 177 ezer dollárért talált gazdára.
A kolumbiai ugyanis a legtökéletesebb, így a legkeresettebb és legértékesebb zöld smaragd. Viszont nem mind első osztályú, ezért minden drágakövet bizonyos minőségi paraméterek – például szín, tisztaság és csiszolás – alapján értékelnek, hogy a legjobb minőségűeket tartsák csak meg. Bár a smaragd elsősorban divatékszer, azonban nem elhanyagolható asztrológiai jelentősége sem. Úgy tartják, hogy ez a drágakő rendkívül hatékony a pénzügyi sikerben, a tudás megszerzésében, és a jó egészséghez is hozzájárul.
A smaragddal foglalkozó kolumbiai cégek szövetségének összesítése szerint 2022-ben a smaragdexport elérte a 122 millió dollárt. A drágakő egyébként az ország egyik ikonikus terméke, amelyet a nagyvárosok ékszerüzleteiben mindenhol árulnak. Ugyanakkor a smaragdból származó extra bevétel a kereskedő cégeket és a nagyvállalatokat gyarapítja, mert ezek voltak azok, amelyek dollármilliókat fektettek be olyan technológiákba, amelyek segítségével könnyen, gyorsan kiemelhetők a megvételre ajánlott kövek közül a legértékesebbek.
A bányák általában szűk, alacsony, dinamittal robbantott tárnákat jelentenek, ahol nem csak a nehéz fúrógépekkel végzett munka, hanem a fejet fájdító meleg levegő is próbára teszi a vállalkozó szellemű bányászokat. Ezekben a vájatokban pedig a legritkább esetben bukkannak értékes, nagyobb drágakövekre, jellemzően apró, kavics méretűeket bontanak csak ki.
Ma már a nők is kézi szerszámokkal, fúrókkal, munkavédelmi sisakban és gumicsizmákban haladnak előre fúrás közben. A lebontott köveket csillék viszik ki a szűk tárnákból, ahol egy másik csapat rostálja – hátha elkerülte valami a figyelmüket, és mégis ott lapul valahol egy smaragd.
Ez azonban csak az elmúlt két évtizedben vált lassan általánossá. Korábban a férfiak szándékosan tartották távol a nőket a smaragdbányáktól, mert az a babona keringett, hogy ha a nők megjelennek a tárnákban, akkor a drágakő elrejtőzik. „Persze ez csak a tipikus macsó hozzáállás volt” – mondja az egyik 57 éves bányásznő, aki már vagy negyven évet töltött a bányák környékén.
Felidézte, hogy az 1960 és 1990 közötti éveket a „zöld háború” időszakaként tartották számon, amikor a bányászcsoportok egymással is harcoltak az újabb és újabb bányák fölötti ellenőrzésért. Abban az időben, ha nők igyekeztek valamilyen munkát szerezni, akkor azonnal elzavarták őket, sokukat meg is erőszakolták.
A nőket tulajdonképpen két évtizede engedték le a tárnákba, köszönhetően a katolikus egyház közvetítésének, amely véget vetett az erőszaknak. A női bányászokat tömörítő helyi szövetség adatai szerint mintegy kétszázan dolgoznak a Coscuez körüli bányákban, sokan a férfiakkal együtt, viszont van öt kisebb tárna, ahol csak nők vájárkodnak.
Ők már egy ideje próbálják elérni, hogy a hatóságok engedélyezzék az öt bánya törvényes működését. Ehhez azonban meg kellene kapniuk a kisüzemi bányász besorolást, amellyel könnyebben megszerezhető a szükséges működési engedély. Ez sokkal biztosabb működést tenne lehetővé, és hitelekhez is egyszerűbben jutnának.
A Kolumbiai Bányászszövetség elnöke is támogatja, hogy a Coscuez körüli bányákat kisüzemi bányaként jegyezzék be, beleértve az ötöt, ahol kizárólag nők dolgoznak. A kolumbiai kormány eddig 900 vállalatnak és magánszemélynek adott smaragdbányászatra szóló engedélyt. A Kolumbiai Bányászati Ügynökség adatai szerint jelenleg még több mint 500 kérelem vár elbírálásra, köztük a kisüzemiek is.
(Borítókép: Női smaragdbányászok keresik a zöld drágaköveket a Las Animas folyóban 2017-ben. Fotó: Luis Acosta / AFP)