„A lehető leghamarabb tárgyalni akar az észak-koreai vezetővel a japán miniszterelnök” – mondta a vezető húga, Kim Jodzsung a Koreai Központi Hírügynökség által közölt nyilatkozatban.

Kisida Fumio hétfőn a parlamentben azt mondta, hogy kormánya lobbizott egy esetleges találkozóért az észak-koreai vezetővel. A miniszterelnök hangsúlyozta a csúcstalálkozó fontosságát a Phenjan által a múltban elrabolt japán állampolgárok hazatérésének biztosítása érdekében.

Japánból 1977 és 1983 között tűntek el olyanok, akik a gyanú szerint Észak-Koreába kerültek. Az említett 17-ből Phenjan 13 rablást ismert el, köztük volt Kegumi Jokota is: a lányt mindössze 13 évesen rabolták el. Ő azonban sohasem tért haza, mert az észak-koreaiak szerint 1993-ban öngyilkos lett, bár ezt hozzátartozói máig kétlik, és várják, hogy Phenjan elengedje a most már 55 éves nőt.

Nem kizárt azonban, hogy a szám ennek a 17-nek sokszorosa lehet csak Japánból, akiken kívül számtalan országból hurcolhatott el embereket az észak-koreai titkosszolgálat. 2004-ben egy amerikai férfi tűnt el Kínából, a gyanú szerint őt is Észak-Korea rabolta el, rajta kívül többek között három-három holland, francia, olasz, négy malajziai, két macaui kínai, egy szingapúri és egy jordániai foglyot tartanak számon.

A rendszer általában azért rabolt embert, hogy tökéletesen kiképezhessék vele a célországba szánt ügynököket, de volt, akit azért raboltatott el a rezsim, hogy hazai Godzilla-filmet (Pulgasari) rendezzen, de akadt olyan is, aki magától szökött oda amerikai katonaként, abban bízva, hogy pár hét után hazaengedik. (Az észak-koreai filmipar aztán őt is felhasználta a következő évtizedekben. Charles Jenkinst 2004-ben engedték haza, szintén elrabolt japán feleségével együtt.)

(Borítókép: Kim Dzsongun és Kisida Fumio. Fotó: KCNA / KNS / AFP, Du Xiaoyi / Pool / Getty Images)