Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb politikai átrendeződése zajlik az Egyesült Államokban, hiszen az eddig demokratáknak gondolt latinó és afroamerikai szavazók egy jelentős része fordul a Republikánus Párt felé, ami korábban elképzelhetetlennek számított. De mi az oka, hogy az 1960 óta többségben a demokratákra szavazó latinók és feketék a bevándorlásellenes és jóval konzervatívabb szociális politikát valló Republikánus Párt és annak jelöltje, Donald Trump felé fordulnak?
Barack Obama 2008-as elnökválasztási győzelme óta az a politikai konszenzus, hogy az Egyesült Államokban a nem fehér szavazók a szociálpolitikai kérdésekben jóval liberálisabb álláspontot képviselő Demokrata Pártra szavaznak. A párt ugyanis többek között jóval megengedőbb például a migráció kapcsán, kiterjesztenék a szociális védőhálót – két dolog, ami politikai stratégák szerint a latinó és az afroamerikai szavazók számára fontos.
A 2008-as elnökválasztáson a latinók közel 70 százaléka szavazott Obamára, de a legutóbbi, 2020-as elnökválasztáson is Joe Biden egy széles, a kisebbségeket is maga mögött tudó választási koalícióval győzte le az inkumbens Donald Trumpot.
A Republikánus Pártnál emiatt régóta kongatják a vészharangot: a korábbi vélekedés szerint szavazóik többségében fehér, vallásos heteró férfiak – ugyanakkor ennél jóval heterogénebb a republikánusok szavazótábora –, amely társadalmi réteg egyrészt elöregedik, másrészt pedig a demográfiai változások, elsősorban a latinók és a feketék számának növekvése nem a pártnak kedvez.
Ugyanakkor az utóbbi időben az eddig demokratának hitt fekete és latinó szavazók egy jelentős része fordult a Republikánus Párt felé, ami nehéz helyzetbe hozhatja a demokratákat.
Mint azt a Financial Times adatújságírója, John Burn-Murdoch bemutatta, a nem fehér választók 56 százaléka szavazna Joe Biden demokrata elnökre Donald Trumppal szemben, miközben 2020-ban e heterogén választói csoportban 50 százalékpontos előnye volt a jelenlegi elnöknek.
Emiatt felmerül a kérdés: mi az oka, hogy az 1960 óta többségben a demokratákra szavazó latinók és feketék a bevándorlásellenes és jóval konzervatívabb szociális politikát valló Republikánus Párt és annak jelöltje, Donald Trump felé fordulnak?
Mint fentebb említettük, a Republikánus Pártban már régóta aggódnak a demográfiai változások és a szavazótáboruk összetétele miatt. George W. Bush 2000-es választási győzelme óta alig tudta megszólítani a latinó szavazók többségét, a szavazótáboruk gerincét pedig a fehérek adták. A republikánusokra szavaztak
Ugyanakkor ez az amúgy színes választási koalíció nem adja ki az amerikai társadalom többségét, a kétezres évek óta pedig a republikánus elnökjelöltek még akkor sem szerezték meg országosan a szavazatok többségét, amikor az elektori kollégium miatt végül ők nyerték el az elnöki széket – Bush 2000-ben, Donald Trump 2016-ban lett úgy elnök, hogy az amerikaiak többsége demokrata kihívóikra szavazott. 2000 óta csak egy esetben, Bush 2004-es újrázása során fordult elő, hogy az elektori kollégium mellett a szavazatok többségét is a republikánus elnökjelölt szerezte meg.
Emiatt az elmúlt években a párt több, az elnökválasztás sorsáról valóban döntő csatatérállamban elkezdte kinyitni a pártot a nem fehér, elsősorban a latinó és a fekete szavazók felé.
A kétezres évek óta Floridában például a latinók Obamát leszámítva nem a demokraták elnökjelöltjeire szavaztak – emiatt egyes olvasatok szerint Florida már nem is igazán számít csatatérállamnak –, azonban az elmúlt években többek között Új-Mexikóban, Arizonában és Nevadában is elkezdték megszólítani a latinókat és a feketéket – mindhárom államban 2020-ban Joe Biden az ő segítségükkel győzte le Trumpot.
A Republikánus Párt a fentebb említett három államban többek között latinó és fekete jelöltekkel próbálja megszólítani e társadalmi csoportokat, emellett pedig a párt és egyéb szervezeteik sok olyan programot szerveznek, amivel szintén be tudják húzni e szavazókat.
Sokáig az volt a vélekedés, hogy a latinókat és az afroamerikaiakat a párt szigorú bevándorlásellenes és szociális védőhálók csökkentését célzó politikája elriasztja, azonban a közvélemény-kutatások és a valóság ehhez képest teljesen mást mutat:
VANNAK UGYANIS OLYAN LATINÓK ÉS AFROAMERIKAIAK, AKIK PONT A REPUBLIKÁNUSok JOBBOLDALI-KONZERVATÍV NÉZETEI MIATT SZAVAZNÁNAK A PÁRTRA.
Mint arra John Burn-Murdoch a már említett cikkében rávilágít, a latinók és a feketék eddig hatalmas többséggel a demokratákra szavaztak, ugyanakkor ennek elsősorban nem ideológiai okai voltak.
Az afroamerikaiak és a latinók között is vannak konzervatívok, akik konzervatív politikai nézeteket vallanak, azonban a szavazatokban eddig ez nem látszódott.
A latinók többsége például rendkívül vallásos, ezért már vallásos világnézetük miatt is közelebb állnak a republikánusokhoz, például a klasszikus családkép vagy az abortuszellenesség miatt, ugyanakkor ez a szavazatukon nem látszott meg – az 1960-as évek emberjogi mozgalma miatt inkább szavaztak a demokratákra, miközben az általuk választott képviselők és elnökök e kérdésben liberális, nem pedig konzervatív álláspontot képviseltek.
Ez a 2016-os elnökválasztás eredményein például meglátszott: Hillary Clinton és csapata úgy vélte, a Barack Obama által felépített választási koalíció számára is adott, miközben Obama korábbi külügyminisztere a csatatérállamokban e társadalmi rétegeket nem tudta teljesen maga mellé állítani, emiatt pedig a választásokat Donald Trump nyerte.
Érdekességképp, a bevándorlóháttérrel rendelkező, második vagy harmadik generációs latinók még a bevándorlásellenességben is támogatják a pártot, mivel úgy vélik, Trump beígért, szigorú politikai tervei őket nem érintené, ellenben a határvédelem, a munkahelyek hiánya annál inkább.
Mint a lentebbi ábrán is látszik, a latinók aránya a párt szavazótáborában folyamatosan nő, míg a demokratáknál csökken, azaz a 2020-as évek óta rendkívül jelentős a latinó szavazók vándorlása.
A Republikánus Párt ugyan növelte az afroamerikai szavazóinak a számát, ugyanakkor esetükben akkora vándorlásról nem beszélhetünk, hiszen a feketék többsége továbbra is inkább a demokratákra szavaz, igaz, e társadalmi rétegben a demokraták előnye évről évre csökken.
Míg az 1960-as évektől kezdve az afroamerikai szavazatokban a demokraták 80 százalékpontos előnyt tudtak felmutatni a republikánusokkal szemben, addigra mára megjelent egy jelentős republikánus fekete szavazói réteg, akik immáron az eddig meglévő konzervatív nézetük szerint szavaznak – rendszerint egyébként ők a fiatalabbak.
Ugyanakkor szociális kérdésekben az egész amerikai társadalomra igaz, hogy eleve inkább konzervatív, mint liberális nézeteket vall.
A Gallup tavaly készített közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 38 százaléka vallja magát nagyon konzervatívnak vagy konzervatívnak, míg nagyon liberálisnak vagy liberálisnak mindössze 29 százalékuk – a magukat liberálisnak vallók mindössze Trump elnöksége alatt voltak többségben. De a gazdasági kérdésekben is ugyanúgy konzervatívabb nézeteket vallanak, ha többségben még így is inkább moderáltnak mondhatóak.
Emiatt az elmúlt években a latinó és fekete munkásosztály egy része átvándorolt a republikánusokhoz, míg a demokraták a magasabb végzettségű, magasabb jövedelmű, idősebb fehér szavazók egy részét csábították át.
Az már most látszik, hogy az elnökválasztás, illetve a képviselőházi és a szenátusi mandátumokért folyó harcban felértékelődnek a kisebbségek szavazatai,
ugyanis egyik párt sem tudna nyerni kizárólag fehér szavazatokkal.
A 2022-es félidős választások kapcsán ugyan a szavazók kilenc százalékát kitevő afroamerikaiak nagyságrendekkel többen a demokratákra szavaztak, mint a republikánus jelöltekre (93 százalékuk szavazott demokratára, 7 százalékuk republikánusra), azonban a közel azonos számú latinók már jóval megosztottabbak voltak – a demokraták szavazótáborának 11, a republikánus szavazótáborának 7 százalékát tették ki a latinók.
Emiatt nem véletlen, hogy a két párt egymással verseng a közel 36 millió latinó szavazatért,
ami négymillióval több választó 2020-hoz képest, és számuk 2008 óta majdnem megduplázódott.
Trump csapata ugyanis úgy látja, ha ez a réteg nem Bidenre szavaz, hanem rá, vagy otthon marad, akkor Biden kulcsfontosságú csatatérállamokban rosszabbul szerepelhet, ráadásul a párt több fontos képviselőhelyet is szerezhet latinó szavazatokkal – emiatt sok jelöltjük spanyol nyelven próbálja elérni őket, plakátjaik pedig az angol és a spanyol nyelv keverékéből állnak.
Nem véletlen, hogy Bidenék is rendkívül sok pénzt költenek a latinó szavazók meggyőzésére – a The New York Times szerint az elnök kampánycsapata elárulta, már 25 millió dollárt költöttek latinókat célzó reklámokra, és további 30 milliót terveznek a jövőben erre a célra fordítani.
2020-ban ugyanis kifejezetten latinókat megszólító üzeneteket csak Trump fogalmazott meg, aki többek között Floridában azzal kampányolt, hogy Bident a 2013-ban elhunyt venezuelai diktátorhoz, Hugo Chávezhez hasonlította, míg a demokraták szinte egyáltalán nem is kampányoltak ily módon – a 2016-os kampányhoz hasonlóan csak azt feltételezték, az ő szavazataik adottak, azokért nem kell megküzdeni, pedig a 2000-es elnökválasztáson épp a kubai–amerikai szavazók miatt vesztették el Floridát, ezzel együtt a választásokat.
(Borítókép: Donald Trump a Forum River Centerben tartott kampánygyűlésen 2024. március 9-én. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images Hungary)