Április 19. és június 1. között általános választásokat tartanak Indiában, amire már javában készül az ország. Ennek során közel 970 millió indiai állampolgár – a világ népességének több mint 10 százaléka – lesz jogosult leadni szavazatát. Más nagy népességű országokkal ellentétben azonban a választási procedúra 44 napot vesz igénybe, ami a leghosszabb a világon.
A voksolás ugyan már áprilisban kezdetét veszi, az eredményhirdetés azonban csak június 4-én lesz. De vajon mi áll ennek a hátterében? Mik azok a jellegzetességek, amelyek az indiai választási rendszer sajátosságainak tekinthetőek?
Az elmúlt évtizedekben a szavazás időtartama ingadozott. Az 1951–1952-es első választásokon, miután India függetlenné vált a brit uralomtól, majdnem négy hónapig tartott a szavazás, 1980-ban pedig mindössze négy napig. 2019-ben 39 napig voksoltak, és az idei választás lesz a második leghosszabb. A választási procedúra pontos időpontját március 16-án jelölte ki az indiai választási bizottság.
A 969 millió regisztrált választópolgárral – ez 150 millió emberrel több, mint 2019-ben – India választópolgárainak száma kétszer nagyobb, mint az Európai Unió összesített lakossága. A szavazás, amelynek során 543 törvényhozót választanak a parlament alsóházába, hét szakaszban zajlik. (A 233 tagú felsőházba majd csak július–augusztus folyamán választanak 65 főt.) Az egyes államokban és szövetségi területeken különböző időpontokban szavaznak. Ennek során 7 szakaszra (választási napra) bontották a voksolást.
Az első április 19-én, a második április 26-án, a harmadik május 7-én, a negyedik május 13-án, az ötödik május 20-án, a hatodik május 25-én, a hetedik pedig június 1-jén lesz. Az indiai választások regionális szakaszait úgy határozták meg, hogy az egyes államokban mekkora a népesség, és milyen nehézségekbe ütközik a szavazás. A gyakorlatban egyes államokban csupán egy napon, míg más helyeken akár 7 napon is lehet szavazás, így nyújtva el a folyamatot 44 napra. Így tehát néhány államban, például Biharban, Nyugat-Bengálban és Uttar Pradeshben mind a hét napon lesz szavazás, míg más államokban, például Arunachal Pradeshben és Szikkimben csak egy napon.
A választási és biztonsági személyzetnek időre van szüksége, hogy mindenhova eljuttassa az urnákat, és szükség esetén megvédje azokat, nehogy megrongálják vagy ellopják azokat. Néha az Indiai Választási Bizottság figyelembe veszi az ünnepnapokat és a vallási ünnepeket, amikor meghosszabbítja a szavazási időszakot. Ezután az összes voksot egyetlen napon számolják meg, és jelentik be a végeredményt, tehát az eredmények kihirdetéséig senki nem tudja, hogy ki nyerte az adott képviselői helyet.
Érdekesség, hogy a választási csalás megelőzése érdekében a szavazóurnák helyett 2004 óta kizárólag elektronikus szavazógépeket (EVM) használnak.
Miután a polgár szavazott, egyik mutatóujját kitörölhetetlen tintával jelölik meg. Ezt a gyakorlatot még 1962-ben vezették be.
A felhasznált tinta ezüst-nitrátot tartalmaz, ami fényérzékennyé teszi, és a felvitel után legalább két napig a körmön marad. A szavazógép lényege, hogy a szavazók az általuk preferált jelölt neve melletti gomb megnyomásával adhatják le voksukat. Megnyomhatják az „egyiket sem” feliratú gombot is, hogy jelezzék, egyik választási lehetőséggel sem értenek egyet.
Alapvetően két oka van, amiért a választási procedúra ennyire elhúzódik: a világ legnépesebb országának, Indiának a puszta mérete, valamint az a hihetetlen méretű logisztika, amely ahhoz szükséges, hogy minden regisztrált választópolgár leadhassa szavazatát. A szavazást felügyelő választási bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy minden szavazó 2 kilométeres körzetében legyen szavazófülke, hiszen minden felnőtt indiai állampolgár csak a saját választókerületében szavazhat. A választási tisztviselőknek ezért óriási utat kell megtenniük, hogy biztosítsák azt, hogy mindenki gyakorolhassa választójogát.
Konkrétan több millió választási tisztviselő és biztonsági alkalmazott fogja bejárni az ország sivatagjait és hegyeit – vonaton, autóval, hajóval, gyalog, lóháton, néha elefánton is –, hogy megpróbálja elérni a legeldugottabb vidékeken élőket is, ami nem lesz egyszerű feladat. Jó példa erre, hogy 2019-ben, amikor Indiában utoljára tartottak választásokat, egy csapat választási tisztviselő négy napon át 480 kilométert gyalogolt, pusztán azért, hogy egyetlen szavazó a távoli, Kínával határos Arunachal Pradesh állam egyik falujában élhessen szavazati jogával. A magas hegyek és a mezőgazdasági területek hiánya miatt az állam átlagos népsűrűsége 15-20 fő, szemben az olyan zsúfolt térségekkel, mint például Nyugat-Bengál, ahol ugyanez a szám 1500 feletti.
Idén is lesznek azért furcsaságok, mert ezúttal is telepítenek szavazóhelyiségeket távoli helyekre, többek között egy vadon élő állatok védelmére szolgáló területre Kerala állam déli részén, vagy például egy teherhajó konténerébe Gudzsarat állam nyugati részén.
Szakértők szerint a többfázisú indiai választási rendszer egyik fő oka a biztonság. A szövetségi biztonsági erők tízezreit, akik általában például a határokat őrzik, ilyenkor átcsoportosítják és az állami rendőrök mellé telepítik az erőszak megelőzése, valamint a választási tisztviselők és a szavazógépek biztonságos szállításának érdekében. A rivális politikai pártok támogatóinak halálos összecsapásai, különösen az ország keleti felén található Nyugat-Bengál államban, beárnyékolták a korábbi választásokat.
Ezek az erőszakos cselekmények azonban az évek során a szigorú biztonsági intézkedéseknek köszönhetően csökkentek, és a szavazás viszonylag békésen zajlott. A biztonságért felelős tisztviselők előtt álló nehézségekkel kapcsolatos kérdésekre válaszolva a választási bizottság vezetője, Radzsiv Kumar a következőket nyilatkozta:
Nézze meg az ország földrajzát […] vannak folyók, hegyek, hó, dzsungel […] gondoljon a biztonsági erők mozgására. Át kell majd utazniuk az ország minden pontján… Mi fogjuk megtenni az extra mérföldet, hogy a választóknak ne kelljen.
Az idei választásokon a Bharatiya Janata párt színeiben induló 2014 óta hivatalban lévő Narendra Modi miniszterelnök egymást követő harmadik ciklusára pályázik. Az ellenzéki pártok széles körű, de gyengélkedő szövetségével kell majd megmérkőznie, amely nehezen tudja megkérdőjelezni Modi politikáját és vonzerejét. A legtöbb felmérés szerint Modi hindu nacionalista pártja kényelmes többséget fog szerezni magának az alsóházban, és ezzel az ország egyik legnépszerűbb és legkövetkezetesebb vezetőjévé válhat.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Szavazók sorban állnak, hogy leadhassák szavazataikat a 17-es szektor kormányzati iskolájában, Panchkulaban, Indiában, 2019. október 21-én. Fotó: Sant Arora / Hindustan Times / Getty Images Hungary)