Ez volt a valaha Vietnámban tartott leglátványosabb tárgyalás, amely méltó volt a világ egyik legnagyobb banki csalásához. Truong My Lanr évtizedek alatt több mint 44 milliárd dollárt sikkasztott össze magának, megszámlálhatatlan mennyiségű ingatlant vett, és több mint két tonna készpénzt tartott otthon, a pincéjében.
Ho Si Minh-városban, a gyarmati korabeli bírósági épület sárga oszlopcsarnoka mögött csütörtökön halálra ítéltek egy 67 éves vietnámi ingatlanfejlesztőt, aki 11 éven át fosztogatta az ország egyik legnagyobb bankját. Ez egy ritka ítélet:
ő egyike azon nagyon kevés nőnek Vietnámban, akit fehérgalléros bűncselekményért halálra ítéltek.
A döntés a csalás szédítő méreteit tükrözi. Truong My Lant azért ítélték el, mert 44 milliárd dollár (csaknem 16 billió forint) értékű kölcsönt vett fel a Saigon Commercial Banktól. Az ítélet szerint 27 milliárd dollárt kell visszafizetnie, és az ügyészek szerint ez az összeg talán soha nem térül meg. Egyesek úgy vélik, hogy a halálbüntetéssel a bíróság arra akarja ösztönözni, hogy a hiányzó milliárdok egy részét visszaadja.
A szokásosan titokzatos kommunista hatóságok szokatlanul nyíltan nyilatkoztak az ügyről, és a média számára a legapróbb részletekbe is belementek.
Elmondásuk szerint 2700 embert idéztek be tanúskodni, 10 államügyész és mintegy 200 ügyvéd vett részt az ügyben.
A bizonyítékok 104 dobozban voltak, összesen hat tonna súlyúak. Truong My Lannal együtt még nyolcvanöt embert állítottak bíróság elé, aki tagadta a vádakat, és fellebbezhet. Valamennyi vádlottat bűnösnek találták. Négyen életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, a többiek 20 évtől három évig terjedő börtönbüntetést felfüggesztve. Truong My Lan férje és unokahúga kilenc, illetve 17 év letöltendő börtönbüntetést kapott.
Azt hiszem, ilyen kirakatper még nem volt a kommunista korszakban
– mondta David Brown, az amerikai külügyminisztérium nyugalmazott tisztviselője, aki hosszú vietnámi tapasztalattal rendelkezik. „Ilyen mértékűre biztosan nem volt példa” – tette hozzá.
A per volt az eddigi legdrámaibb fejezete a Nguyen Phu Trong kommunista pártfőtitkár által vezetett „lángoló kemencék” elnevezésű korrupcióellenes kampánynak. A marxista elméletekkel átitatott konzervatív ideológus, Nguyen Phu Trong úgy véli, hogy a féktelen korrupció miatti népharag egzisztenciális fenyegetést jelent a Kommunista Párt hatalmi monopóliumára. A kampányt 2016-ban kezdte el komolyan, miután túlmanőverezte az akkori üzletbarát miniszterelnököt, hogy megtartsa a párt vezető pozícióját.
A kampány során két elnököt és két miniszterelnök-helyettest kényszerítettek lemondásra, és több száz tisztviselőt büntettek meg vagy börtönöztek be.
Most az ország egyik leggazdagabb nője is csatlakozott hozzájuk.
Truong My Lan kínai–vietnámi családból származik Ho Si Minh-városból, a korábbi Saigonból. A város régóta a vietnámi gazdaság kereskedelmi motorja, még Dél-Vietnám antikommunista fővárosaként, ahol nagyszámú kínai közösség él. Piaci árusként kezdte, édesanyjával együtt kozmetikumokat árult, de földet és ingatlanokat kezdett vásárolni, miután a kommunista párt 1986-ban bevezette a Doi Moi néven ismert gazdasági reformok időszakát. A kilencvenes évekre szállodákat és éttermeket birtokolt.
Bár Vietnámot az országon kívül leginkább a gyorsan növekvő feldolgozóiparáról ismerik, amely Kína alternatív ellátási láncát jelenti, a legtöbb gazdag vietnámi ingatlanfejlesztéssel és spekulációval kereste a pénzét. Minden földterület hivatalosan állami tulajdonban van. A földhöz való hozzáférés gyakran az állami tisztviselőkkel való személyes kapcsolatokon múlik. A korrupció a gazdaság növekedésével egyre nagyobb méreteket öltött.
Truong My Lan 2011-re Ho Si Minh-város ismert üzleti személyisége lett, és lehetővé tette számára, hogy három kisebb, pénzszűkében lévő bankot egy nagyobb egységbe tömörítsen: Saigon Commercial Bank.
A vietnámi törvények tiltják, hogy bármely magánszemély 5 százaléknál több részvényt birtokoljon bármely bankban. Az ügyészek szerint azonban Truong My Lan
több száz fedőcégen és a meghatalmazottjaként eljáró személyeken keresztül valójában a Saigon Commercial több mint 90 százalékát birtokolta.
Azzal vádolják, hogy ezt a hatalmat arra használta fel, hogy saját embereit nevezze ki vezetőknek, majd utasította őket, hogy hagyjanak jóvá több száz hitelt az általa ellenőrzött fedőcégek hálózatának. A felvett összegek elképesztőek. Az általa nyújtott hitelek a bank összes hitelének 93 százalékát tették ki.
Az ügyészek szerint 2019 februárjától három éven keresztül utasította sofőrjét, hogy 108 billió vietnámi dongot, több mint 4 milliárd dollár (1,45 billió forint) készpénzt vegyen ki a bankból, és azt a pincéjében tárolja.
Ennyi készpénz, még akkor is, ha az egészet Vietnám legnagyobb címletű bankjegyeiben adták volna ki, két tonnát nyomna.
Azzal is megvádolták, hogy bőkezűen vesztegetett, hogy hiteleit soha ne vizsgálják meg. A központi bank egy korábbi főellenőrét életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték 5 millió dolláros (1,8 milliárd forint) kenőpénz elfogadása miatt. A szakértők nem értik, hogy miért volt képes ilyen sokáig folytatni az állítólagos csalást.
Mert ez nem volt titok. A piacon köztudott volt, hogy Truong My Lan és az ő Van Thinh Phat csoportja az SCB-t saját malacperselyeként használta, hogy a legelőkelőbb helyeken lévő ingatlanok tömeges felvásárlását finanszírozza
– mondta Le Hong Hiep, aki a szingapúri ISEAS – Yusof Ishak Intézet vietnámi tanulmányi programját vezeti. „Nyilvánvaló volt, hogy a pénzt valahonnan meg kellett szereznie. De hát ez egy ilyen általános gyakorlat. Nem az SCB az egyetlen bank, amelyet így használnak. Így talán a kormányzat szem elől tévesztette, mert annyi hasonló eset van a piacon.”
David Brown úgy véli, hogy a nőt olyan befolyásos személyek védték, akik évtizedek óta uralják Ho Si Minh-város üzleti és politikai életét. És úgy látja, hogy a tárgyalás lefolytatásának módjában egy nagyobb tényező is szerepet játszik: a Kommunista Párt tekintélyének megerősítése a déli városok szabados üzleti kultúrája felett.
Nguyen Phu Trong és pártbeli szövetségesei megpróbálják visszaszerezni az irányítást Saigon felett, vagy legalábbis megakadályozni, hogy az kicsússzon a kezükből
– véli a szakértő. „2016-ig a hanoi párt nagyjából hagyta, hogy ez a kínai–vietnámi maffia irányítsa a helyet. Minden olyan hangot megütöttek, amit a helyi kommunista vezetőknek meg kell adniuk, de ugyanakkor a városból jelentős részesedést fejtek ki.”
A 79 éves Nguyen Phu Trong pártfőnök egészségi állapota ingatag, és a következő, 2026-os kommunista pártkongresszuson, amikor új vezetőt választanak, szinte biztosan vissza kell vonulnia.
Ő volt az egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő és legkövetkezetesebb főtitkár, aki a párt konzervatív szárnyának tekintélyét olyan szintre emelte, amilyenre az 1980-as évek reformjai óta nem volt példa. Egyértelműen nem akarja megkockáztatni, hogy a kellő nyitottság aláássa a párt politikai hatalmát.
De ő egy ellentmondás csapdájába esett. Vezetése alatt a párt ambiciózus célt tűzött ki, hogy 2045-re elérje a „gazdag ország státuszt”, technológiai és tudásalapú gazdasággal.
Ez az, ami az Egyesült Államokkal való egyre szorosabb partnerséget mozgatja.
„A gyorsabb növekedés Vietnámban azonban szinte elkerülhetetlenül több korrupciót jelent. Ha túl sokat küzdünk a korrupció ellen, azzal azt kockáztatjuk, hogy sok gazdasági tevékenységet kioltunk. Már most is vannak panaszok arra, hogy a bürokrácia lelassult, mivel a tisztviselők visszariadnak az olyan döntésektől, amelyek korrupciós ügyekbe keveredhetnek” – véli a szakértő.
„Ez a paradoxon – mondja Le Hong Hiep. – A növekedési modelljük sokáig a korrupciós gyakorlatokra támaszkodott. A korrupció volt az a kenőanyag, amely működőképesen tartotta a gépezetet. Ha leállítják a kenőanyagot, a dolgok nem működnek többé.”
(Borítókép: Truong My Lanr [első sor, b-3] tárgyalása Ho Si Minh-városban, Vietnámban, 2024. április 11-én. Fotó: Str / AFP)