A péntek hajnali, Irán ellen végrehajtott izraeli akció válaszcsapás volt arra az előző hétvégi támadásra, amelynek során Teherán több mint 300 drónt és rakétát lőtt ki – Irak és Jordánia légterén át – Izraelre. Az összességében mintegy 9-10 tonna robbanóanyaggal megpakolt eszközök tényleg minimális pusztítást okoztak csak. Fontos megjegyezni, hogy Irán már a csapás előtt folyamatosan hangoztatta, készül a támadásra, tehát a végeredmény nem érte váratlanul Izraelt. A pénteki akciót részletesen ebben a cikkünkben foglaltuk össze.

Az izraeli válasz is érett, bár a lépést egész héten az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetői is igyekeztek megakadályozni, tartva attól, hogy ezzel egy visszafordíthatatlan erőszakspirál indul el a térségben. Ennek lehetséges veszélyére hívta fel a figyelmet az Indexnek nyilatkozó Kaiser Ferenc. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, a térség szakértője szerint ha komolyra fordulnak a harci cselekmények Irán és Izrael között, akkor akarva-akaratlanul is bele fognak más országok is sodródni, hiszen például ha egymást támadják, akkor Jordánia és Irak felett kell átlőniük rakétáikat.

Ne feledjük, ha a Közel-Kelet lángba borul, annak globális kihatása lesz pillanatok alatt. A térségből fedezi például Európa kőolaj- és földgázszükségletének a jelentős részét, miután az orosz–ukrán háború kitörését követően Európa egyre kisebb mennyiségben vásárol orosz energiahordozókat.

De nem csak Európa fogja ezt megszenvedni. Ha ugyanis a Közel-Kelet lángba borul, akkor a Perzsa-öböl környékéről exportált fosszilis energiahordozók eljuttatása is veszélybe kerül. Ezek a szállítmányok pedig főként Ázsiába irányulnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha eszkalálódik a helyzet, akkor az pillanatok alatt egekbe löki majd a földgáz- és kőolajárakat. 

Teherán egyelőre azt állítja, nem akar reagálni a támadásra, és ez a jobbik eset. A másik kérdés az, hogy Izrael megelégszik-e ennyivel, és befejezettnek tekinti-e a katonai választ. Más szakértők nem osztják a közvetlen harci cselekmények lehetőségét Tel-Aviv és Teherán között, amint az az Index Kibeszélő című műsorában elhangzott.

Kaiser Ferenc elmondása szerint az izraeli kabineten belül is óriási viták voltak arról, hogy miként történjen a válasz. Végül amit csináltak, az egy minimális támadás volt, és az izraeliek ügyeltek arra is, hogy az irániak minden eszközt le tudjanak lőni.

Az akció két szimbolikus elemet tartalmazott

Az egyik, hogy emlékeztesse Iránt, Izrael képes az ország bármely részét könnyedén elérni. A most támadott térség – Iszfahán és környéke – nagyon fontos régiója Iránnak.

A tartományban folyik az urándúsítás, és ugyancsak ez a központja az iráni atomprogramnak is, a kapcsolódó legfontosabb létesítmények is ott találhatóak. Egy komoly konfliktus esetén valószínűleg Izrael nem ilyen könnyen leszedhető drónokkal támadná Iszfahánt és környékét. Bár az irániak váltig állítják, hogy atomprogramjuk békés célú, Izrael meggyőződése, hogy katonai jellegű kutatások, kísérletek folynak. A programról egyébként a nemzetközi közösségen belül is megoszlanak a vélemények. Tény, hogy az irániak valószínűleg nincsenek messze egy saját atombomba előállításától.

A másik elem, hogy a csapást Ali Hámenei nagyajatollahnak, a legfőbb iráni vezetőnek a születésnapjára időzítették. 

Ha a mostani, néhány drónból álló támadást összevetjük az előző heti, maximálisan hatástalan, nagyszabású iráni akcióval, akkor ez – az eszközök számát tekintve – valóban eltörpül mellette. Kaiser Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy hasonlóan a hónap elején Damaszkuszban végrehajtott csapáshoz, Izrael most sem nyilatkozott arról, és nem is vállalta annak végrehajtását. A támadásról az iráni média is visszafogottan beszélt, bár elismerték a dróncsapást.

(Borítókép: Egy férfi nézi a tv-riportert Teheránban, miután az iráni hivatalos televízió megerősítette, hogy „hatalmas robbanások” történtek Iszfahán tartomány központjában, 2024. április 19-én. Fotó: Fatemeh Bahrami / Anadolu / Getty Images)