A nyugat-európai kormányok az ukrajnai háború kezdete óta igyekeznek csökkenteni az Oroszországtól való energiafüggőségüket. Azonban újabb hírek szerint az Európai Unió tagállamai egyre többet vásárolnak orosz piaci szereplőktől származó cseppfolyósított földgázt – azaz LNG-t. Az Index arra kereste a válaszokat, hogy az Európai Unió más országai valóban leváltak-e az orosz energiáról.
Először is, fontos tisztázni, hogy a földgáz két különböző alakban és módon érkezhet a szállítmányozótól a fogadóországba. Egy hosszú vezetéken keresztül, gáz formában, vagy hajókon szállítva, folyékony halmazállapotban. Utóbbit nevezzük LNG-nek, vagy magyarul cseppfolyós, cseppfolyósított földgáznak.
Az LNG jelentősége megnőtt az ukrajnai háború kezdete után.
Azért, mert az orosz agresszióra válaszul a legtöbb uniós ország kormánya eltökélte, hogy innentől kezdve nem vásárol az orosz állami gázvállalattól – vagyis a Gazpromtól – vezetékes gázt, a kieső mennyiséget pedig elsősorban LNG-vel lehetséges pótolni. A kereskedelmi kapcsolat radikális csökkentését Brüsszel két okból szorgalmazta: egyrészt azért, hogy Moszkvát pénzügyileg kivéreztessék, másrészt azért, hogy a Kreml ne tudja az energiaellátás elvágásával zsarolni az Európai Unió tagállamait.
Szakértőnk leszögezte, hogy a közkeletű tévhitekkel ellentétben, az orosz földgáz behozatalát továbbra sem tiltja semmilyen brüsszeli szankció. Sem az LNG-t, sem a vezetékest (ellentétben például a kőolajjal vagy a szénnel). Azok az uniós országok, amelyek leváltak a kulcsfontosságú orosz energiahordozóról, önként, tagállami hatáskörben tették ezt.
Az EU bevezetett szankciókat a kőolajra, de a földgáz esetében nincs ilyen. Sem a vezetékes, sem az LNG esetében. Valójában az van, hogy a kereskedők egy része önkéntesen korlátozza magát, reputációs okokból sokan nem vesznek orosz gázt
– részletezte lapunknak Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari szakértője.
A közel 30 éve tőzsdei elemzésekkel foglalkozó szakember azt is hozzátette, ennek köszönhető az, hogy az Európai Unió földgázellátásának immáron csak 8 százaléka függ Moszkvától. Pedig Vlagyimir Putyin elnök háborúja előtt a molekulák 40 százaléka Oroszországból áramlott az EU államaiba. Németországban például 50 százalék volt az orosz gáz aránya.
Pletser Tamás elmagyarázta a szoros együttműködés történelmi hátterét. E szerint a nyugat-európai országok és a Szovjetunió közötti intenzív kereskedelmi kapcsolat még a hatvanas években kezdődött. A partnerség kiépülése az úgynevezett Wandel durch Handelhez volt köthető – amely kifejezés azt a nyugatnémet külpolitikai elgondolást takarja, miszerint az autoriter rezsimeket kereskedelem útján lehet demokratikus irányba terelgetni. A Szovjetunió pedig végül összeomlott, azonban utána felbukkant Vlagyimir Putyin és rendszere. Minden változás ellenére viszont a kapcsolat mindkét félnek előnyös volt, mert az oroszoknak bevételt hozott, Európának pedig olcsó nyersanyagot biztosított. Ezt a kölcsönös függést pedig még az egyre erősödő külpolitikai súrlódások sem voltak képesek megingatni.
Mindig vádolták az oroszokat politikai bizonytalansággal. A keleti partnerek esetében volt olyan, hogy használták a gázfegyvert (azaz gázzal zsaroltak). De a nyugattal soha nem tettek ilyet, és erre borzasztó büszkék voltak
– mondta a szakértő.
Az elemző elmondása szerint Európa a 2000-es évektől kezdődően úgy működött, hogy ha az uniós országoknak gázra volt szüksége, akkor egyszerűen odaszóltak az oroszoknak, és bármikor adtak többletet. A legnagyobb mértékű orosz szállítást 2018-ban jegyezték fel: ebben az évben 200 milliárd köbméter földgáz érkezett az unióba egy év alatt keletről.
A kereskedelem még Ukrajna megszállását követően is nagyrészt zavartalanul ment tovább, legalábbis két hónapig. A Jamal volt az első vezeték, amit Moszkva leállított – ez a cső Lengyelországon keresztül vitt Németországba földgázt. A Gazprom azért szüntette meg a szállítást 2022 áprilisában, mert Varsó nem volt hajlandó rubelben fizetni a nyersanyagért. Aztán a többi vezetéken is elkezdtek akadozni az orosz gázszállítások. Például az év nyarán az Északi Áramlat 1 karbantartási munkálatai is hátráltatták a szállítást.
Ott elkezdődött már a pánik, hogy az oroszok nem fogják újraindítani ezt a vezetéket, és tulajdonképpen ez be is következett. 2022. második felétől már összevissza szállítottak. A szankciók belengetésére az oroszok azzal válaszoltak, hogy elindították a gázfegyvert. Jöttek azok a Gazprom-videók, hogy majd mind megfagyunk
– emlékezett vissza a szakértő.
Pletser Tamás elmondása szerint maguk az oroszok sem hitték el, hogy a kapcsolatot teljesen fel fogják rúgni. Betekintést engedett abba is, hogy még a Gazpromnál dolgozóknak is „hatalmas szívfájdalmat okoztak” Moszkva lépései, ugyanis „ott emberek évtizedeket dolgoztak azon, hogy bebizonyítsák, ők mennyire jók, mennyire stabilak, és gyakorlatilag fél év alatt ezt az egészet romba döntötték”.
Meglátása szerint eközben Európa leválása az orosz földgázról megtörtént, és meglepően sikeresen zajlott.
A szakértő e tekintetben kiemelt két fontos okot is. Egyrészt, hogy a tagállamok többsége megdöbbentően rugalmasnak bizonyult, és képesek voltak gyorsan alternatív forrásokhoz jutni. Másrészt, hogy „a kereslet nagyon megroggyant, 20 százalékot esett az európai gázigény”. A Brugel adata szerint az Európai Unóban több mint 20 százalékkal esett vissza a földgázfelhasználás. Magyarországon például 16 százalékkal, Finnországban pedig egészen elképesztő, 42 százalékkal.
Az átállást és a kieső orosz gáz pótlását a fogyasztás visszaesése segítette legnagyobb mértékben.
Az elemző ezt egyébként nem feltétlenül tudatos politikai döntésekhez köti, inkább bizonyos pozitív faktorok együttes jelenlétéhez. Az egyik ilyen tényező, hogy mind a tavalyi, mind a tavalyelőtti tél melegrekordokat döntött, és emiatt a lakossági fűtésigény jelentősen csökkent. Másrészt az ipar, valamint az európai háztartások is elkezdtek tudatosan spórolni a gázzal.
Az európai országokba érkező gázszállítmányokat napi szinten nyomon követő Brugel értesülései alapján az unió földgáz-kereskedelme elsősorban a már bejáratott partnerországokkal élénkült fel.
Ezek a vezetékes szállítmányozás területén kiemelkedő országok:
A fenti grafikon azt mutatja, hogy a különböző negyedévekben honnan és mennyi földgáz érkezett az Európai Unió tagországaiba. A vörös különböző árnyalatai az orosz vezetékes gázt és LNG-t, a fekete a norvég, a narancssárga az algériai, a zöld a brit, a szürkészöld az azeri, a rózsaszín a líbiai vezetékes szállítmányokat takarja. A sötétkék az amerikai LNG-t, míg a világoskék a más forrásból származó LNG-szállítmányokat jelöli. A grafikonon jól nyomon követhető az orosz gázról történő gyors leválás, valamint a Pletser Tamás által említett európai kereslet-visszazuhanás.
Az LNG, azaz a cseppfolyós földgáz tekintetében azért nem ennyire kiegyenlített a piac.
A második grafikon azt mutatja, hogy havonta hány millió köbméter cseppfolyós földgáz érkezett az unióba, valamint hogy a hajók honnan indultak útnak. A vörös szín az Orosz LNG-t jelöli, míg a kék az Egyesült Államok és Trinidad és Tobago együttesét. A narancssárga Afrikát, ezen belül Algériát, Angolát, Nigériát, Egyiptomot, Kamerunt és Egyenlítői-Guineát. A zöld a közel-keleti országokat, név szerint Katart, Ománt és az Egyesült Arab Emírségeket mutatja. A rózsaszín, egyéb kategória pedig az Argentínából, Ausztráliából, Brazíliából, Kínából, Indonéziából, Jamaicából, Malajziából, Norvégiából, Peruból, Szingapúrból, Dél-Koreából és az Egyesült Királyságból származó LNG-t tartalmazza.
A nyugat-európai LNG-terminálokba érkező egyre több orosz földgáznak a Reuters hírügynökség egy elemző anyagban járt utána. A cikkből kiderült például, hogy Görögország nemhogy nem csökkentette az orosz gáztól való függőségét, hanem valójában egyre kiszolgáltatottabb Moszkvának. A görög kikötőkbe érkező orosz cseppfolyósított gáz megnégyszereződött a háború előtti időkhöz képest, ezért a dél-európai ország gázellátása már 47 százalékban függ Moszkvától, korábban ez a szám csupán 36 százalék volt.
Azonban nem csak Görögország vásárolt be orosz LNG-ből tavaly.
Franciaország, Portugália, Spanyolország és Belgium is több milliárd köbméter LNG-t vett az orosz Novatektől, amely – szakértőnk elmondása szerint – a legnagyobb szereplő az orosz LNG-piacon. A visszagázosítás után az orosz energiahordozót Németországba, Svájcba és Olaszországba exportáltak. Párizs tavalyi gázexportjának mintegy 41 százalékát is orosz LNG tette ki. További érdekesség, hogy Németország földgázszükségletének majdnem a felét csővezetéken keresztül importálja Belgiumból, Franciaországból és Hollandiából.
A német hálózatban lévő gáz egytizedének eredeti származási helye Oroszország lehet – állítja a Reuters.
Pletser elmondása szerint az „orosz cseppfolyós gáz legnagyobb piaca Európa. 60-70 milliárd köbméter az orosz cseppfolyós földgázkapacitás, annak majdnem felét itt értékesítik”. Az elemző várakozása alapján azonban ezt a folyamatot Brüsszel nem fogja sokáig ölbe tett kézzel nézni.
Ez az üzlet megy, 2023-ban még növekedett is. Ha lesz valamifajta következő lépése a szankcióknak, akkor lehet, hogy ezt fogja érinteni. Beszéltek arról, hogy esetleg különválasztják a vezetékest a cseppfolyós gáztól, de ha valamire következő kör lesz, akkor a cseppfolyós földgáz benne lehet
– értékelt a szakértő.
Az LNG-vel kapcsolatban egy másik érdekesség, hogy az amerikai cégek jelentős részesedést szereztek a fölgázpiacon. A Politico című brüsszeli székhelyű lap múlt heti cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy mennyiségű LNG beáramlása ismét energiafüggésbe taszíthatja Európát, csak ezúttal nem Moszkvával, hanem Washingtonnal. Az anyag azzal is foglalkozik, hogy a cseppfolyós földgáz előállítása, szállítása és visszagázosítása egy rendkívül környezetszennyező folyamat, a fellendülő iparág ezért kivívta az amerikai zöldek haragját. Elégedetlenségüknek engedve Joe Biden amerikai elnök leállította az összes jövőbeli LNG-beruházást. Mindez kérdésessé teszi, hogy Európa földgázellátása mennyiben függ az észak-amerikai országban zajló politikai folyamatoktól.
Azonban Pletser Tamás szerint attól nem kell tartani, hogy az Egyesült Államok Moszkvához hasonlóan politikai zsarolásra használná fel cégei egyre növekvő piaci jelenlétét.
Az elemző úgy véli, hogy az LNG előállításával és kereskedésével foglalkozó iparág eleve csak egy nagyon pici szelete az amerikai gazdaságnak, ezért nem rendelkezik nagy politikai befolyással, és nem áll állami befolyás alatt – ellentétben a Gazprommal. A szakértő inkább prózaibb kockázatokat lát. Konkrét példát is említett: mivel az amerikai LNG-piac sokszínű, ezért nyilván nem minden cég ugyanolyan kvalitásokkal rendelkezik, ezért előfordulhat, hogy egy-egy projekt meghiúsul.
A lengyel PKN Orlen most jelentette be, hogy felmondja a Venture Global nevű céggel kötött szerződést. Ugyanis az történt, hogy egy LNG-fogadóterminál nem készült el időre – tavaly év végén kellett volna –, és úgy néz ki, hogy idén sem fog. Teljesen megállt a projekt. [...] Nagyon sok probléma lehet, ilyen kockázatok mindig vannak.
Az elemző arra is kitért, hogy az LNG nagy része jelenleg még valóban az Egyesült Államokból érkezik, viszont az európai uniós országok hamarosan diverzifikálhatják a cseppfolyós földgázbehozatalukat. Ugyanis a gáztermelő országokban több LNG-vel kapcsolatos óriásberuházás is folyamatban van.
2027-ig komoly fellendülés lesz a kínálatban. Nemcsak az amerikaiak, de Katar is csinál egy új, nagy LNG-beruházást, ami 77-ről 110 millió tonnára növeli majd az LNG-kapacitásukat.
Pletser Tamás azt is hozzátette, hogy a bolygó számos pontján zajlanak még nagy LNG-beruházások, például Ausztráliában és Mozambikban is. Ezért ha az amerikai cseppfolyósföldgáz-kínálat politikai döntések következtében stagnálna is – amit Pletser szerint a piaci szereplők egyáltalán nem tartanak valószínűnek –, akkor még az európai gázigényt máshonnan is ki lehet majd elégíteni.
(Borítókép: Az Északi Áramlat 2 balti-tengeri gázvezeték gázfogadó állomásán lévő csőrendszerek és elzáró berendezések 2022. július 30-án. Fotó: Bodo Marks / picture alliance / Getty Images)