Marc Champion cikke elején azt a kérdést tette fel, vajon miért nyűgözi le Orbán Viktor, egy kis európai ország vezetője annyira Donald Trumpot és az ő követőit? (Az időzítés nem véletlen, miután a magyar kormányfő egyébként csütörtök reggel mondott beszédet az amerikai konzervatívokkal közösen rendezett CPAC konferencián.)

„Azért, mert ahogy Donald Trump 2022-ben, az amerikai CPAC-en, Texasban elmondta, Magyarország vezetője csak »nyer és nyer és nyer és nyer«” – írta az újságíró, megjegyezve, hogy a csütörtöki eseményen Orbán Viktor várhatóan ismét tanácsokat ad republikánus szövetségeseinek. Majd nem sokkal később hozzátette azt is, hogy

miután nemrégiben ellátogattam Magyarország fővárosába, amely még mindig elegáns, és emlékeztet azokra az időkre, amikor még kis birodalmat irányított, a liberálisoknak még többet kell tanulniuk tőle.

Marc Champion cikkében kifejtette, Orbán Viktor szó szerint a saját képére akarja formálni a világot. Mint írta, ezt lehet nem szeretni, „de ne hagyjuk figyelmen kívül ennek a hatvanéves férfinak a mohó ambícióit, politikai tehetségét és puszta pimaszságát”.

Szerinte a Magyarországon látottak alapján két dolgot mindenképp tanulhatnának a liberálisok:

Először is, építsenek egységes ellenzéket, és ne késlekedjenek a visszavágással. Másodszor, a harcot szorosan a jogállamiság és a demokratikus intézmények köré kell összpontosítani. Ha összekevered a kultúrharccal, azzal a populisták kezére játszol.

„Orbán sokkal okosabb, mint bohókás brit kollégái. Nem kilépni akar az Európai Unióból, ami csak szegényebbé tenné az országát, őt pedig kevésbé befolyásossá, hanem »elfoglalni« akarja. A hasonlóan gondolkodó populisták forradalmát akarja szítani az egész blokkban, amely elfoglalná az uniós intézményeket, beleértve az Európai Parlamentet is, amelynek a közvélemény-kutatások szerint a nyári választások után megnövekszik a szélsőjobboldali kontingense” – írta a szerző, aki azt is hozzátette, hogy a kormányfő barátai és szövetségesei teljesen átvették az irányítást a gazdaság, a sajtó és a reklámpiac fölött, és ebben ironikus módon az EU-s források is sokat segítettek nekik.

Champion később a jogállamiság kérdését és azon belül a legfelsőbb bíróság elfoglalását hozza fel példaként az első tanulságra vonatkozóan. Idézi Matusik Tamást, az Országos Bírói Tanács (OBT) korábbi tagját is, aki elmondta, hogy miután 2018-tól kezdve felszólalt a bíróság függetlenségéért, „levadászták őket”, és ő maga európai segítségért folyamodott. Végül az uniós források ügye miatt az OBT új elnököt választott, és visszaállították az OBT bizonyos jogköreit, de a szerző szerint a legfelsőbb bíróság továbbra is „el van foglalva”.

Igazságszolgáltatásunk eredendő bűne az volt, hogy senki nem állt fel és nem tiltakozott, amikor ez az egész elkezdődött

– idézte a szerző Matusik Tamást, majd megjegyezte, ezért kell azonnal ellenállni.

A második tanulsággal kapcsolatban Marc Champion azt hozza fel példaként, hogy az uniós források közül 20 milliárd eurót azért cserébe tart vissza Brüsszel, mert a csalás és a korrupció megelőzését célzó intézkedéseket követelnek a kormányzattól. Azonban, mint írja, a brüsszeli vezetés ezt az ügyet összeköti a melegellenesnek nevezett pedofiltörvénnyel, valamint a menedékkérőket érintő jogsértésekkel is, amit Orbán Viktor ki is használ, és ezekre hegyezi ki a választ.

„Én nem értek egyet ezekkel a törvényekkel, ahogy az Európai Bizottság sem, de sok magyar igen. Az EU kísérlete ennek a területnek az ellenőrzésére politikai ajándéknak bizonyult Orbán számára, mivel eltereli a figyelmet a jogállamiság eróziójáról és a Magyarországot ért veszteségekről – köztük az uniós támogatások több tízmilliárd eurós veszteségéről –, amelyeket az üzleti szövetségesei körében tapasztalható korrupció okoz. Emellett észszerű kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az LMBTQ+-jogokkal és a bevándorlással kapcsolatos politikákról Brüsszelben vagy a nemzeti parlamentekben kell-e dönteni” – írta Marc Champion, majd hozzátette:

Orbán és a hozzá hasonlók részben azért sikeresek, mert Brüsszelben, a nyugati egyetemi campusokon és más helyeken elég sok túlkapás van ahhoz, hogy a »liberális« demokráciát a magyarok torkán lenyomott, woke tekintélyelvűségnek állítsa be, és ezzel leplezze a független intézmények lerombolását.

„Szóval inkább egyáltalán ne beszéljünk liberális és illiberális demokráciáról. Csak demokráciáról. Magyarországon komoly veszélyben van, és ez nem csodálatra vagy utánzásra méltó” – zárta cikkét.