1962. október 25-én, a kubai rakétaválság csúcspontján Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a Biztonsági Tanács üléstermében szembeszállt szovjet kollégájával, Valerian Zorinnal. Stevenson a televízióban élőben faggatta Zorint arról, hogy a Szovjetunió telepített-e nukleáris rakétákat Kubába. Amikor Zorin habozott, Stevenson bemutatta a U-2 kémrepülőgép által készített, poszterméretű fényképeket, amelyeken szovjet rakétabázisok voltak láthatók Kubában, és amelyek közvetlenül cáfolták Moszkva ellenállását.
Stevenson leleplezései fordulópontot jelentettek a válságban, bizonyítékokkal támasztották alá a Kennedy-kormányzat állításait, megváltoztatták a világ közvéleményét, és diplomáciai nyomás alá helyezték a szovjeteket, a deeszkaláció irányába. Ez volt az első alkalom, hogy az amerikai kormány külpolitikai okokból szigorúan titkos hírszerzési információkat hozott nyilvánosságra – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében David V. Gioe, a londoni King's College-professzora, a CIA korábbi elemzője és műveleti tisztje, valamint Michael J. Morell, a Beacon Global Strategies vezető tanácsadója, a CIA korábbi megbízott igazgatója és igazgatóhelyettese.
Közel 60 évvel később Moszkva újabb erőfitogtatásba kezdett, ezúttal mintegy 175 ezer katonát vonultatva fel az ukrán–orosz határon. A Kennedy-kormányzat megközelítését követve a Biden-adminisztráció is a hírszerzési információk nyilvánosságra hozatalával reagált, hogy figyelmeztesse a szövetségeseit (és Ukrajnát) a közelgő invázióra. 2021 december elején a kormányzat tisztviselői elkezdték megosztani a hírszerző közösség információit a médiával, és olyan műholdfelvételeket hoztak nyilvánosságra, amelyeken látható volt, amint az orosz erők Ukrajna határainál állomásoznak. 2022. január közepén John Kirby, a Pentagon sajtótitkára azt mondta az újságíróknak, hogy Oroszország „hamis zászlós műveletet” készít elő Kelet-Ukrajnában, és mészárlást kíván rendezni, hogy igazolja az inváziót. Még abban a hónapban amerikai tisztviselők felfedték, hogy az orosz hadsereg vérkészleteket szállított Ukrajna határára, ami arra utalt, hogy háború áll a küszöbön áll.
Február 18-án Joe Biden elnök nyilvánosan azt mondta: „meg van győződve” arról, hogy Oroszország inváziója „az elkövetkező napokban” megkezdődik – ahogy az meg is történt.
A Biden-kormányzat kommunikációja nem győzte meg Putyint, de az Oroszország terveiről szóló előzetes figyelmeztetés lehetővé tette számos amerikai szövetséges számára – különösen a NATO-tagországoknak –, hogy gyorsan katonai segélyeket ajánljanak fel Ukrajnának, és összehangolják az Oroszország elleni gazdasági szankciókat. A Putyin által tervezett provokációkról szóló leleplezések segítettek a nyugati közvéleményt Oroszország ellen fordítani, mivel nem volt ürügye az invázióra. A Biden-kormányzaton belül ezt a stratégiát átütő sikerként értékelték.
A Kennedy-kormányzat intézkedését követő hat évtizedben az egymás utáni adminisztrációk időről időre átvették ezt a taktikát. De ezek egyszeri esetek voltak. Most az az újdonság, hogy a kormányzat többször is nyilvánosságra hozott információkat, méghozzá egyetlen témában, hosszabb időn keresztül. Mivel ebben az esetben a lépés igen jól működött, a kormányzat most más ügyekben is alkalmazza ezt az eszközt – leginkább Kínával kapcsolatban. Még külön kifejezéseket is kitaláltak erre a gyakorlatra: a tisztviselők „stratégiai leminősítésről” és „stratégiai deklasszifikációról” beszélnek. Ami korábban egyszeri eset volt, ma már rutinszerű.
Mivel azonban a stratégiai leminősítések egyre gyakoribbá válnak, a politikai döntéshozóknak és a hírszerzéssel foglalkozó szakembereknek protokollokat kell kidolgozniuk azok buktatói ellen. Megfelelő óvintézkedések nélkül a nyilvánosságra hozatal veszélyeztetheti a titkosítás alól feloldott információ forrását, vagy ha a felfedés tévesnek bizonyul, árthat a hírszerző közösség hírnevének, és alááshatja azt a célt, amelyet a nyilvánosságra hozatallal el akartak érni. A legnagyobb kockázat azonban az, hogy a hírszerzés politikai eszközként való felhasználása növeli annak esélyét, hogy politikai fegyverként fogják használni. Ha ez megtörténne, a hírszerző közösség elveszíthetné legértékesebb értékét: objektivitását.
A Biden-kormányzat bejelentései Oroszország ukrajnai háborújáról nem fejeződtek be, amikor a konfliktus elkezdődött. Épp ellenkezőleg. Egy hónappal az invázió után Biden felfedte, hogy Oroszország vegyi és biológiai fegyverek bevetését fontolgatja a konfliktusban. 2023 végére, amikor a belföldi lelkesedés lankadt Ukrajna további támogatása iránt, a kongresszus pedig patthelyzetbe került a segélyezés miatt, ismét ehhez az eszközhöz folyamodott. Hogy bizonyítsa Ukrajna sikerét a háborúban és az amerikai katonai segély hatékonyságát, nyilvánosságra hozta az amerikai hírszerző közösség becslését, miszerint Oroszország elképesztő, 315 ezer fős veszteséget szenvedett az invázió kezdete óta.
A Biden-kormányzat jelenleg már Kínával szemben is alkalmazza a stratégiai leminősítést. 2022 augusztusában, Nancy Pelosi házelnök tajvani útjának előestéjén Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács akkori szóvivője megosztotta egy titkosítás alól feloldott értékelés részleteit azokról az intézkedésekről, amelyekkel Peking kifejezhetné nemtetszését – például rakéták indításával a Tajvani-szorosba.
A cél az volt, hogy megelőzzenek egy erőszakos provokációt. 2023 februárjában, miután egy kínai kémballon áthaladt az amerikai légtéren, a kormányzat az ezzel kapcsolatos részleteket is nyilvánosságra hozta, hogy jelezze Pekingnek az amerikai hírszerzés technikai képességeit. A Pentagon nyilvánosságra hozta a léggömbről készült közeli fényképet, amelyet egy U-2 repülőgép pilótája készített, a tisztviselők pedig elmagyarázták az újságíróknak, hogy az amerikai kormány képes volt követni az objektumot, és megállapította, hogy az érzékeny katonai objektumok felett lebegett.
Még abban a hónapban a kormányzat igyekezett figyelmeztetni Pekinget, hogy figyelemmel kíséri az Oroszország ukrajnai háborújának esetleges kínai támogatását. William Burns, a CIA igazgatója – kétségtelenül más magas rangú tisztviselők jóváhagyásával – egy televíziós interjúban elárulta, hogy Peking fontolgatja támadófegyvereket biztosítását Moszkvának, hozzátéve: „Nem látunk bizonyítékot arra, hogy ténylegesen szállítanának ilyen felszereléseket.” Burns egyértelműen üzent a kínaiaknak, mielőtt átléptek volna egy eszkalációval fenyegető határt.
A gázai háború első néhány hónapjában a Biden-kormányzat a hírszerzési információk nyilvánosságra hozatalát arra használta fel, hogy Izrael fellélegezzen a hadsereg pusztításainak nyomása alól. Röviddel a Hamász 2023. október 7-i támadása után Adrienne Watson, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője azzal a váddal szemben, miszerint egy izraeli bomba csapódott be egy gázai kórházba, bejelentette, hogy
a műholdas felvételek, a lehallgatási jegyzőkönyvek és a nyílt forrásból származó információk azt bizonyítják, hogy a katasztrófát egy gázai terrorista csoport által kilőtt, eltévedt rakéta okozta.
Novemberben a Fehér Ház ismét Izrael védelmére kelt, Kirby pedig megosztott egy titkosított hírszerzési értékelést, amely szerint a Hamász a kórházakat vezetési pontként és fegyverraktárként használja, valamint izraeli túszokat tart ott fogva.
Ügy tűnik, a stratégiai deklasszifikációk az amerikai külpolitika tartós jellemzőjévé válnak. A Biden-kormányzat stratégiai leminősítései a nyilvánosság, a média és a szövetségesek részéről létrehoztak egy elvárást, és nem valószínű, hogy Biden vagy bármelyik utódja lemondana erről az eszközről. A szellem kiszabadult a palackból.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök képe látható, miközben Joe Biden amerikai elnök a gázárakról beszél a Fehér Ház campusának déli udvari előadótermében 2022. június 22-én Washingtonban. Fotó: Drew Angerer / Getty Images)