Kínai építőmunkások és török idénymunkások dolgoznak Szerbiában, szerb szakácsok és felszolgálók az Adrián. Javában tart a szokásosnál is nagyobb munkaerő-vándorlás a Balkánon.
A jelenség nem ismeretlen – több éve tapasztalható. A szerb vendéglátósokért folytatott verseny az idén a szokásosnál is korábban kezdődött: Montenegróban már januárban közzétették az első hirdetéseket, amelyeket továbbiak követtek Szlovéniában és Horvátországban.
A sorrend nem véletlen. Horvátország azért engedheti meg magának a kényelmes keresést, mert a három ország közül a legjobban díjazza a nyári szezonmunkát az idegenforgalmi idényben. A külföldi toborzás kimondottan nem tesz jót a szerbiai vendéglátásnak, ahol a megmaradt, gyérülő állomány egyre idegesebben szolgálja ki a betévedőket.
A hiány csak fokozódik és még észlelhetőbb lesz az adriai nyári főidény beköszöntével – magyarázta a Blicnek Miloš Turinski, a legnagyobb szerb álláskeresési adatbázis vezetője.
Horvátország a legvonzóbb a szerb munkavállalók számára, mert egyrészt a legbőkezűbben fizetnek, másrészt az alkalmazottak gyakorlatilag ingyen nyaralhatnának, ha nem lenne az a fránya munka.
Akkora a kereslet a vendégmunkások iránt, hogy a kosztot és a kvártélyt, azaz az elszállásolást és az étkezést is fizetik, cserébe viszont szinte éjt nappallá téve kell dolgozni, látástól vakulásig. A főidényben nem ritka, hogy az alkalmazottaknak hetente egy pihenőnapja sincs, így a vakáció hiú ábránd marad a szezon végéig.
A szlovén és a montenegrói bérek alacsonyabbak a horvátnál, de még így is sok szerbnek megéri a nyarat az Adrián munkában tölteni.
A felszolgálók Horvátország egyes üdülőhelyein havi 1500–2000 eurót, felfelé kerekítve 400–800 ezer forintot kereshetnek. Ez gyakorlatilag nettó összeg, hisz szinte semmilyen kiadásuk sincs, viszont a bért még megfejelheti a borravaló.
A rendkívül keresett szakácsok ennél is többet kereshetnek: havonta akár 3000 eurót is, persze szintén nettóban. A mosogatók és szállodai szobalányok bére is elérheti az 1000 eurót. Nagyjából ennyit fizetnek azoknak a keresett hostesseknek is, akiknek egyetlen feladata, hogy vendégeket csábítsanak az éttermekbe.
Ugyanakkor Szerbiába is érkeznek vendégmunkások, ahol a legnagyobb alkalmazotti hiányt az építőiparban és a mezőgazdaságban jegyzik. Az ültetvényeken előreláthatóan idén is sok külföldi gyűjti majd be a terményt. A bérekben nem tesznek különbséget a „hazaiak” és az idegenek között. Az idénymunkások átszámítva napi 50 euróra, közel húszezer forintra számíthatnak.
A horvát idegenforgalmi bérezés és a szerb idénymunka fizetése közötti lényeges különbség, hogy Szerbiában nem biztosítanak az alkalmazottak számára elszállásolást és rendszeres napi ellátást.
Ennek ellenére a szerbiai idénymunka sokak számára még így is vonzó: tavaly például 52 ezer ideiglenes munkaengedélyt adtak ki a hatóságok, csaknem 70 százakkal többet, mint egy évvel korábban. A gyümölcsszedők között a kínaiak voltak többségben, de hasonló jellegű munkára jelentkeztek Romániából, Pakisztánból, sőt Kubából is.
Az építőmunkásoknak jobban fizetettek. A napi bér eléri a 8000 dinárt, a több mint 26 ezer forintot, bár ez még mindig sokkal alacsonyabb annál, amit hasonló munkával Nyugat-Európában lehet megkeresni. Ebben az ágazatban a legtöbben Indiából, Törökországból és Kínából jelentkeztek, de a szerbiai építkezéseken megjelentek már a nepáli, Srí Lanka-i és kubai vendégmunkások is.
A vendéglátásban viszont kevés külföldi dolgozik, és ennek legfőbb akadálya a nyelvtudás hiánya.
Az idegeneket általában pultosként alkalmazzák, ők nem kommunikálnak közvetlenül a vendégekkel.
(Borítókép: A kikötő a hajókkal kávézókkal és éttermekkel. Fotó: Jens Kalaene / picture alliance / Getty Images)