Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter ment, a katonai tapasztalattal nem rendelkező Andrej Belouszov jött. Az átalakításból és a személycserékből az rajzolódik ki, hogy az orosz hadiipart egyértelműen az ukrajnai háború szükségleteinek fogják alárendelni. De egy csoport továbbra is érinthetetlen.
A védelmi tárcát 2012 óta irányító, 68 éves Szergej Sojgu elmozdítása arra utal, hogy helyére inkább olyan embert keresett Putyin, aki alkalmas lehet a civil szférában szerzett gazdaságirányítási tapasztalatainak kamatoztatására. Sojgu helyére Andrej Belouszov került, akinek ugyanúgy nincsenek katonai tapasztalatai, ahogyan Sojgunak sem voltak. Belouszov sok minden volt, az elmúlt évtizedben számos kormányzati pozíciót töltött be, a gazdaságfejlesztési minisztertől és az elnök gazdasági asszisztensétől kezdve a megbízott miniszterelnökön át az első miniszterelnök-helyettes posztig.
A veterán – most 65 éves – politikus már régóta szorgalmazza, hogy a gazdaságot minél előbb vonják állami irányítás alá.
Oroszország-szakértők ebben is a szovjet időszak tervutasításos rendszeréhez (Goszplan) való visszakanyarodást vélik felfedezni. Belouszov kinevezése az orosz elnök részéről kicsit az egykori amerikai védelmi miniszterre, Robert McNamarára hajaz, aki a hatvanas években szolgált John F. Kennedy és Lyndon B. Johnson elnökök alatt. Feladata pedig az volt, hogy a vietnámi háború idején átnézze, gatyába rázza a hadiipari beszerzéseket, ezáltal növelve a hadsereg hatékonyságát – emlékeztetett a Bloomberg.
Sojgu lett az orosz Biztonsági Tanács titkára, egy olyan kevésbé fontos testületé, amely tanácsot ad az elnöknek. Putyin egykor legjobb és legmegbízhatóbb társának a félreállítása, akivel a 2010-es évek propagandafotóin még együtt halászott, vadászott, és még tigrist is simogatott, azt jelzi, hogy mégsem volt elégedett azzal a teljesítménnyel, amit Sojgu Ukrajnában nyújtott. Viszont a vezérkari főnökhöz, Valerij Geraszimov tábornokhoz nem nyúlt az orosz államfő. Geraszimov felel jelenleg az ukrajnai műveletekért.
Intő jel volt az is, hogy nemrégiben korrupciós vádakkal menesztették Sojgu legfőbb szövetségesét, Timur Ivanov hadügyminiszter-helyettest, és az is, hogy és Putyin már külön tárgyalt Sojgu legfőbb tanácsadójával a hadiipari költések legfrissebb állapotáról.
Szergej Sojgu leváltása már tavaly a követelések középpontjában állt, amikor fellázadt a Wagner-zsoldoscsoport, és Jevgenyij Prigozsin vezetésével Moszkva felé vonultak. Sojgut már akkor is inkompetensnek tartották az ukrajnai invázió levezénylésére. Érdekes az is, hogy Sojgu a keményvonalas politikusnak és Putyin régi barátjának, Nyikolaj Patrusevnek a helyére került az Orosz Biztonsági Tanács élén. Egyelőre nem teljesen világos, hogy Patrusev hol folytatja majd.
A Wall Street Journal már tavaly decemberben megszellőztette azt a feltételezést, hogy a lázadó Prigozsinnal végző merénylet mögött is Patrusev állt. Mint ahogyan az is köztudott volt, hogy bár Patrusev 2008 óta vezette a Biztonsági Tanácsot, azonban ez csak formalitás volt, hiszen gyakorlatilag az orosz biztonsági szolgálatok irányítója, vagyis a második legnagyobb hatalommal rendelkező ember volt az országban.
A 72 éves Patrusinnak egyébként ugyancsak KGB-s múltja van, hiszen már ott dolgozott Putyin mellett, amikor azt 1999-ben kinevezték kormányfőnek, és a ő vette át Putyintól a titkosszolgálatok irányítását. Fia – Dmitrij Patrusev – sem került messze a politikától, hiszen a mostani kormányátalakítás során a mezőgazdaságért felelős miniszterelnök-helyettessé nevezte ki az államfő.
Oroszország hadiipari költése folyamatosan emelkedik, jelenleg a GDP 6,7 százalékát teszi ki, ez pedig a hidegháborús időszak legvadabb évtizedeit idézi a Nyugat és az egykori Szovjetunió között. Ezt erősítette meg a Kreml szóvivője is. Dmitrij Peszkov egy interjúban úgy fogalmazott, hogy Putyin választása azért esett Belouszovra, mert szükség volt a védelmi tárcánál a gazdasági versenyképesség növelésére.
Ez pedig tökéletesen egybevág azzal, amit Takácsy Dorka Oroszország-szakértő említett az Indexnek a Kibeszélő című műsorban, vagyis hogy Putyin újraválasztásának éjszakáján mondott beszédében már előrevetítette, hogy innentől kezdve az orosz bel- és külpolitika is csak és kizárólag a háborúnak lesz alárendelve.
Míg a keménykezű Patrusevet parkolópályára állították, addig meglepő módon a titkosszolgálatokhoz nem nyúlt az elnök. Az Institute for the Study of War (ISW) amerikai kutatóközpont legújabb elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy megtartotta posztját Vlagyimir Kolokolcev belügyminiszter, Szergej Nariskin, az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat ( SRV ) igazgatója, Alekszander Bortnyikov, az FSZB, vagyis a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az egykori KGB utódszervezetének az igazgatója és Viktor Zolotov, az Orosz Nemzeti Gárda (Rosgvardia) vezetője is.
Az orosz biztonsági szolgálatok, de különösen Bortnyikov szervezete kulcsszerepet játszott Putyin ötödik elnökségének megszerzésében. Az államfő legfőképpen ezekre a szervezetekre támaszkodva őrizte meg rendszerének stabilitását, különösen a Wagner-zsoldosok lázadását követően, 2023 nyarán. Kolokolcev főszerepet játszott a Kreml menekültpolitikájának alakításában is.
Nariskinnak komoly feladatai voltak a háború igazolását irányító információáradat és a propaganda működtetésében. Bortnyikov tevékenységét pedig maga Putyin elnök is méltatta, különösen azért, amit az FSZB tett „az orosz szuverenitás védelme érdekében”. Zolotov pedig rendkívül komoly munkát végzett, hogy a lázadó Wagner-zsoldosokat valamilyen formában integrálja az Orosz Nemzeti Gárdába.
Az ISW pedig ebből arra a következtetésre jutott, hogy Vlagyimir Putyin a biztonságért felelős vezetők – a szilovikik, vagyis a politika erős embereinek – szűk csoportjára fog a támaszkodni a jövőben is, legalábbis új elnöki terminusa alatt.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Szergej Sojgu 2024. február 23-án Moszkvában, Oroszországban. Fotó: Contributor / Getty Images)