Mostanában gyakran felmerül a kérdés, hogy Magyarország szövetségesei a nyugati vagy a keleti országok, mivel a magyar kormány előbbieket gyakran negatív, utóbbiakat pedig pozitív színben tünteti fel. Emiatt sokan az országot hídépítőnek látják kelet és nyugat között. De valóban így van ez? A Political Capital konferenciáján ennek jártak utána.
A héten tartott közös konferenciát a Political Capital magyar és a GLOBSEC nemzetközi politikai think-tank Keletre vagy Nyugatra mutat a magyarok iránytűje? címmel, ahol az utóbbi szervezet április 30-án publikált kutatásának Magyarországra vonatkozó eredményeit járták körbe a meghívott szakértők.
A bevezető előadásban a kutatás elkészítésében részt vevő Szicherle Patrik, a GLOBSEC kutatója mutatta be a tanulmány főbb megállapításait, és ennek kapcsán kiemelte, az adatok alapján a magyar társadalom többsége
A kutatás emellett további érdekes, az általános percepciókkal ellentétes eredményeket is hozott több, a kormány számára kiemelt narratíva kapcsán: például a magyarok mindössze 21 százaléka tartja a civil szervezeteket külföldi ügynöknek; az abszolút többség garantálná az LMBTQ-jogokat, ahogy az olykor EU-val szemben kritikus retorika ellenére a magyarok több mint 60 százaléka pozitívan tekint a nemzetek felett álló intézményre.
Szicherle előadása után a kutatás eredményeit, illetve annak főbb megállapításait három szakértő, Hunyadi Bulcsú, a Political Capital szakmai vezetője, Németh Ferenc Balkán-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet kutatója, illetve Takácsy Dorka Oroszország-kutató, a Centre for Euro-Atlantic and Democracy (CEID) kutatója beszélte át Benyó Rita moderálásában.
A kutatás kapcsán Hunyadi kifejtette, hogy a mostani adatok bizonyos kérdésekben nagyon más képet állítanak, mint más kutatások – szerinte ez részben a kérdésfeltevésben keresendő, mert míg tavaly a Policy Solution tanulmánya szerint a magyarok többsége úgy gondolta, a brüsszeli bürokraták ráerőltetik Magyarországra az akaratukat, addig most a kérdés úgy szólt, hogy az EU diktálja-e, hogy Magyarország mit tegyen, vagy pedig az uniós tagság miatt Magyarországnak nagyobb beleszólása van a világ alakulásába, ami kapcsán az utóbbi volt népszerűbb.
Erre rácsatlakozva Takácsy arról beszélt, hogy a kutatás számára meglepő része például a magyarok LMBTQ-jogokkal kapcsolatosan vallott nézetei.
Ez arra mutat rá, hogy az ellenségképző narratívák sokkal hatékonyabbak abban az esetben, amikor nem találkoznak ellenpéldával
– magyarázza a CEID kutatója, aki szerint a meghatározatlan brüsszeli bürokratákkal szemben könnyebb ellenszenves véleményt kialakítani egy társadalomban, például az LMBTQ-közösséggel kapcsolatosan, hiszen az átlagember előbbivel nem találkozik közvetlenül saját környezetében, így saját tapasztalatai helyett a narratívákban foglaltak válnak a valóságává.
Németh szerint egyáltalán nem meglepő, hogy a magyar társadalom többsége EU- és NATO-párti. Mint emlékeztetett,
Magyarországon már a 90-es évek eleje óta magas a nyugati intézményekbe vetett bizalom.
Ugyanakkor szerinte ez inkább orientációs kérdés, mintsem az adott intézményről kialakított vélemény, mivel elképzelhető, hogy sokan nem tudják, miért felelős az EU, és miért a NATO.
A Balkán-szakértő Takácsyhoz hasonlóan úgy látja, „a láthatatlan ellenségek kapcsán” a válaszadók a kormányzati narratívát részesítik előnyben, azonban az EU kapcsán látják a tagsággal járó pozitívumokat és az EU hozzáadott értékét a mindennapi élethez – az uniós támogatások mellett példaként a schengeni övezeten belüli könnyű utazást említette.
Ezután általánosan a dezinformációs narratívákra rátérve Takácsy arról beszélt, hogy azoknak a célja az intézményi bizalom erodálása, ami sok mindenben ölthet testet, például az EU-ellenességben. Az Oroszország-szakértő szerint ez azért veszélyes,
mert az EU-ellenes narratíváknak van egy ellenpólusa, azaz a narratíva szerinti nagy, bürokratikus, átláthatatlan, pénznyelő döntéshozást egy erős kézzel irányított, gyors döntéshozatalra épülő autoriter kormányzat képe váltja fel mint vágyott cél.
Emiatt jelenik meg sokak számára Oroszország vagy Kína az EU-val szemben pozitív példaként.
Hunyadi szerint ennek a rendszerellenesség és a félelem az alapja, amit a radikális pártok megpróbálnak politikai haszonszerzésre felhasználni – emiatt leginkább a rendszerellenes, szélsőséges pártok riogatnak a mostani EP-kampány során is az atomháború lehetőségével, míg pár éve, a koronavírus-járvány alatt a fertőző betegségeket használták fel erre a célra.
E kapcsán Takácsy hozzátette, az atomháborúval való riogatás egy, a Kreml által terjesztett propaganda,
mivel az orosz vezetés úgy látja, amennyiben a nyugati társadalmakat sikerül befolyásolni, akkor az később a demokratikus országok döntéshozatalában is megjelenik, ami végső soron az Ukrajnának járó támogatások csökkentésével, adott esetben teljes leállításával járhat.
Németh kicsit kitekintve a GLOBSEC által vizsgált országokról, a Balkán kapcsán arról beszélt, ott is megjelenik a háború kontra béke narratíva, amit általában jobboldali pártok kommunikálnak, azt állítva, hogy amennyiben az ukrajnai háborút nem sikerül minél hamarabb leállítani, akkor egy sokkal veszélyesebb, kiszámíthatatlan világ felé evezünk.
A narratíva szerint drasztikus esetben akár a háború más országokra való átterjedése is elképzelhető, vagy legalábbis indirekt módon befolyással lehet az adott országra – az MKI kutatója szerint ezzel alapvetően az ország gazdasági problémáit (magas infláció, külföldi befektetések csökkenése) próbálják az ukrajnai háború számlájára írni –, példaként e kapcsán Lengyelországot és Szlovákiát említette, amely országok vezetése az ukrán gabona kapcsán fogalmazott meg ilyen narratívákat.
A konferencia címében feltett kérdésre mindhárom szakértő azt mondta, a magyar társadalom elsősorban nyugatpárti, de annak okaiban már nem feltétlenül értettek egyet.
Takácsy szerint a nyugatpártiságnak jó indikátora, hogy hova vándorolnak a magyar munkavállalók, míg Magyarország Oroszországgal vagy Kínával ápolt kapcsolatát szerinte a magyar társadalom túlbecsüli.
Egyrészt szerinte személyi szintre nem értek le az autoriter országokkal kapcsolatos pozitív narratívák, másrészt a keleti nyitással kapcsolatos kormányzati narratíva nem említette, hogy Magyarország a kereskedelmének több mint nyolcvan százalékát továbbra is uniós partnereivel folytatja, így a társadalom felértékeli az e két országgal ápolt kereskedelmi kapcsolatokat – igaz, azt Takácsy megjegyezte, az energia kapcsán Magyarország számára továbbra is fontos partner Oroszország, mivel függ tőle.
Németh úgy látja, nem meglepő, hogy a magyarok többsége Németországot tekinti az ország első számú partnerének, aminek történelmi okai mellett még a magyar munkavállalók németországi tapasztalatai adják az alapját. Mindezen sokáig az Angela Merkel és Orbán Viktor, illetve a CDU/CSU és a Fidesz–KDNP közötti pozitív kapcsolatok is segítettek. Ráadásul a nyugati országok soft powerje továbbra is erős, így nem véletlen a nyugati orientáció.
Kína kapcsán – amit a magyar válaszadók az ország második legfontosabb stratégiai partnerének tartanak, beelőzve többek között az Egyesült Államokat, Oroszországot vagy Franciaországot – úgy látja, annak a rangsorban elfoglalt helyét leginkább az ismeretek hiánya adhatja. Kína kapcsán a térségünkben egy új szereplőről beszélhetünk, amivel nem rendelkezünk sem jelentős történelmi kapcsolatokkal, sem pedig pozitív vagy negatív tapasztalatokkal.
Németh szerint a régió állampolgárainak imponáló, hogy van egy távoli, misztikus nagyhatalom Ázsiában, amely előszeretettel fektet be a térségben,
miközben emlékeztetett, az ázsiai ország sem ingyen osztogatja a pénzeket. Emellett szerinte Kína felértékelésében a média is szerepet játszik, amely gyakran úgy festi le az országot, hogy az ő évszázada következik.
Hunyadi óvatosságra intett, hogyan interpretáljuk egy általánosan feltett kérdésre a válaszadók gondolatait, emlékeztetve, hogy Kína támogatottsága az évek folyamán állandóan ugrált. Szerinte nem lehet mindig mindent racionálisan megmagyarázni – kézenfekvő álláspont szerinte a magyar kormány narratívájával magyarázni ezt, azonban ezzel kapcsolatosan ő óvatos lenne.
Emellett hozzátette,
a magyar társadalom nagyon materiális, a kivándorlás kapcsán inkább az anyagi, mintsem az elvi okok a meghatározók.
Szerinte attól, hogy valaki konzervatív, hagyománytisztelő, tekinthet pozitívan a keleti országokra, azonban ettől függetlenül inkább nyugatra menne dolgozni, mivel ott nagyobb a fizetés.
A kerekasztal-beszélgetés végén a szakértők saját maguk fogalmaztak meg pár javaslatot, miben fejlődhetne Magyarország és a magyar társadalom.
Németh Ferenc szerint Magyarországon többet kellene beszélni az Európai Unióról és annak működéséről, mivel például a magyar csatlakozás 20. évfordulója csak elrebbent mellettünk, pár eseményen kívül arról meg sem emlékeztünk.
A Magyar Külügyi Intézet Kutatója szerint közelebb kellene hozni az állampolgárokhoz az uniót.
Részben erre rácsatlakozva Takácsy Dorka arról beszélt, fontos lenne tudatosítani az emberekben, hogy Magyarországot nem bekebelezte egy nyugati nagyhatalom, hanem saját akaratunkból csatlakoztunk a nyugati szövetségi rendszerhez, a kutatás pedig megerősítette, hogy a magyarok továbbra is ebben a szövetségben képzelik el a jövőjüket.
A Political Capital szakmai vezetője, Hunyadi Bulcsú három pontban foglalta össze, hogyan lehetne javítani a magyar társadalmon. A többiekhez hasonlóan ő is fontosnak tartja, hogy több szó essen az Európai Unióról és a NATO-ról, hogy annak működését jobban átlássák az emberek.
Ezenkívül fontosnak tartja, hogy a kormányzati narratívákkal szemben alternatív vagy ellennarratívákat kellene létrehozni, mivel szerinte akik célkeresztbe kerülnek, azok nem elég aktívak, hogy a saját álláspontjukat is bemutassák.
Zárszóként pedig gondolatát azzal fejezte be, hogy a magyar társadalom régóta egy felülről irányított társadalom, ahol az állampolgároknak sokkal aktívabban kellene részt venniük közös ügyeinkben, hogy egy sokkal autonómabb társadalommá szerveződjünk.
(Borítókép: Orbán Viktor az uniós vezetők csúcstalálkozójára érkezik 2023. október 26-án Brüsszelben, Belgiumban. Fotó: Pier Marco Tacca / Getty Images)