A BBC véleménycikkben elemezte ki Vlagyimir Putyin orosz elnök kínai látogatását. A szerző, Laura Bicker a két ország sajátos problémáira nagy hangsúlyt fektetve alaposan kielemezte a két vezető megszólalásait, s arra a következtetésre jutott, hogy ebben a kapcsolatban már nem beszélhetünk egyenlő partnerekről, ugyanis Oroszország teljesen alá van rendelve Kínának. Miután az ukrajnai háború miatt a civilizált világ kiátkozta soraiból Oroszországot, Putyinnak nincs más esélye, mint könyöradományért hajbókolni Hszi Csin-ping előtt.
Vlagyimir Putyin e heti kínai látogatásának célja az erődemonstráció volt, egy esély az orosz elnöknek, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy hatalmas szövetségese ott áll mellette – írja a BBC.
A lap szerint úgy tűnhet, hogy a két gigantikus ország egyenlő partner ebben a már-már szerelminek tűnő kapcsolatban. Vlagyimir Putyint a fél világ „páriaként” tartja számon, miután véres háborút indított Ukrajna ellen, Hszi Csin-ping kínai elnök azonban kulcsfontosságú partnerre talált orosz kollégája személyében egy olyan új világrend kialakításában, amelyet nem az Egyesült Államok vezet.
Kína igyekezett demonstrálni, hogy mennyire szívesen fogadja az orosz vendéget. Kiterítették a vörös szőnyeget, a zenekar a Vörös Hadsereg egykori indulóit játszotta, a két vezetőt pedig ujjongó gyerekek üdvözölték, miközben keresztül sétáltak a Tienanmen téren. Még egy rövid ölelés is belefért a kamerák kedvéért.
Az orosz és a kínai állami média nagy hangsúlyt fektet a két vezető közötti bajtársiasság bizonygatására, de valójában ma már nem beszélhetünk egyenlő partnerekről.
Putyin sapkával a kezében érkezett Kínába – fogalmazott a véleménycikk szerzője. Az angolszász nyelvterületeken arra használják ezt a kifejezést, amikor egy alárendelt személy megalázkodva vonul egy fölérendelt színe elé, hogy szívességet kérjen tőle. Az orosz elnök márpedig alig várja, hogy Peking folytassa a kereskedelmet a szigorúan szankcionált és elszigetelt országával. Ennek érdekében minden kommunikációs trükköt bevetett, minden egyes megszólalását mézesmázosság és hízelgés jellemezte.
Még a családját is hajlandó volt bevetni, hogy elnyerje Hszi kegyeit, és – bár sohasem beszél nyilvánosan a gyerekeiről – elmondta, hogy a családja mandarint tanul. Kijelentette, hogy ő és Hszi „olyan közel állnak egymáshoz, mint a testvérek”, majd nem győzte dicsérni Kína gazdaságát, mondván, hogy „ugrásszerűen, gyors ütemben fejlődik”. Ezek a nyájas szavak valószínűleg jólesnek a kínai vezetésnek, miközben a gazdaságuk lelassulása miatt aggódnak. Eközben Hszi Csin-ping egyáltalán nem viszonozta ezeket a magasztos bókokat, megszólalásai sokkal felületesebbek és visszafogottabbak voltak. Putyin „jó barát és jó szomszéd” – jelentette ki szolidan a távol-keleti nagyhatalom vezetője.
Bicker szerint a költséges ukrajnai háború, amely semmi jelét nem mutatja a befejezésnek, és feltárja az orosz hadsereg, valamint gazdaság gyengeségeit, teljesen megváltoztatta az orosz–kínai kapcsolatokat. Hszi Csin-ping tudja, hogy felelős a tetteiért. Kína jól látja, hogy a háború elszigetelte Oroszországot, és bár lehet, hogy Kína kapcsolatai feszültek a Nyugattal, de Peking Moszkvával ellentétben nem izolálta el magát a civilizált világtól, és nem is akarja.
Noha a nyilvános nyilatkozatokból hiányzott a lelkesedés, a kínai elnök utalt arra, hogy Kína milyen fontosságot tulajdonít a orosz kapcsolatnak. Ezt jól mutatja az is, hogy meghívta Putyint hivatalos rezidenciájába is, ahova nem teheti be akárki a lábát. Barack Obama 2014-ben járhatott ott, amikor Kína és az Egyesült Államok kapcsolata a legbarátságosabb volt.
A BBC véleménycikke szerint Hszi elnök finom egyensúlyra törekszik, mert fenn akarja tartani a szövetséget Putyinnal, de azt is tudja, hogy egy Oroszországgal való szoros kapcsolat veszélyezteti a Nyugathoz fűződő stabil kapcsolatait, amelyekre jelenleg hatalmas szüksége van gyengélkedő gazdasága érdekében.
A szerző szerint ez a látogatás a pénzről szólt, ugyanis Putyinnak szüksége van Kína támogatására az ukrajnai háborújához. Ezt jól mutatja az is, hogy kik voltak Putyin delegációjának tagjai: magával vitte az orosz jegybank elnökét, a pénzügyminiszterét és gazdasági tanácsadóját is.
A látogatás alkalmából kiadott közös nyilatkozat néhány szemet gyönyörködtető ötletet is tartalmazott a kereskedelem élénkítése érdekében. Ilyen elem egy kikötő építésének terve egy olyan szigeten, amelyen a két ország egykor több mint 100 éven keresztül vitatkozott. A nyilatkozat százharmincszor említette az „együttműködés” szót.
Az orosz–kínai összeborulást ugyanakkor természetesen az Egyesült Államok is gondosan figyelemmel kíséri. A múlt hónapban Antony Blinken amerikai külügyminiszter figyelmeztette Kínát, hogy hagyja abba Oroszország háborújának támogatását, az orosz drónokhoz és tankokhoz felhasználható alkatrészek exportálását.
Az amerikaiak valószínűleg azt is látták, hogy Putyin Harbin városában tett pénteki látogatása során bejárta az élvonalbeli védelmi kutatásairól híres, államilag támogatott egyetemet. A látogatás ugyanis éppen nekik szólhatott, ugyanis Hszi Csin-ping eltökélt szándéka bebizonyítani, hogy nem fogja megingatni a Nyugat nyomása. Ugyanakkor ennek az egységnyilvánításnak a kulisszái mögött lehetnek határok abban, hogy a kínai elnök milyen messzire hajlandó elmenni – gondolja a szerző.
Laura Bicker végezetül arra a következtetésre jutott, hogy Kína érdekei nem azonosak Oroszország érdekeivel, de Hszi Csin-ping mint az orosz–kínai kapcsolatokban domináns személy valószínűleg együtt fog működni Putyinnal, amikor az neki jólesik.