A délkelet-ázsiai országban a világpiaci rés és a kereslet mellett az általános szegénység, az alternatív jövedelemszerzési feltételek hiánya és a 2021 óta tartó polgárháború teszi egyre vonzóbbnak tűnő megélhetési lehetőséggé az ópium és a heroin alapanyagának előállítását. Azonban a máktermesztésből származó rekordmagas nyereség a valóságban kevéssé javítja a legtöbb mianmari földműves életszínvonalát, miközben jelentős közegészségügyi és biztonsági következményekkel jár elsősorban Ázsiára nézve.
Hatalomátvételüket követően a tálibok ismét betiltották a máktermesztést az addig a világpiac fő exportőrének számító Afganisztánban. Mivel az ország mákültetvényeinek jelentős részét elpusztították, a két éve bevezetett tiltás az ópiumtermelés 95 százalékos visszaeséséhez vezetett, piaci rést teremtve a globális ellátásban.
Ezzel párhuzamosan a járványhelyzet és a 2021-es katonai puccs okozta politikai, társadalmi és gazdasági zűrzavar sok mianmarit arra kényszerített – főleg az ország hegyvidéki területein –, hogy egzisztenciájuk fenntartása érdekében átálljanak a máktermesztésre. A tevékenységre szánt terület nagysága és a termés volumene a harmadik egymást követő éve növekszik, aminek következtében Mianmar Kelet- és Délkelet-Ázsia fő beszállítójából a világ legnagyobb ópiumbeszállítójává lépett elő.
Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának délkelet-ázsiai felmérése szerint az ópiumtermesztésre szánt mianmari földterület elérheti a 47 ezer hektárt, a becsült átlagos ópiumtermés pedig a 22,9 kilogramm/hektárt, a virág átlagára pedig a 355 dollár/kg-ot. A herointermelés és -kereskedelem az ópiumgazdaság legjövedelmezőbb aspektusa. Becslések szerint 2023-ban 154 tonna heroint exportáltak Mianmarból, akár 2,2 milliárd dollár értékben. A termelés közben egyre hatékonyabbá is válik a sűrűn szervezett parcellák, az öntözőrendszerek és a műtrágyák használata következtében.
A terméshozamot növelő eszközöket a termesztők számára a bevételeik növelésében érdekelt fegyveres lázadók, drogkereskedők, emberkereskedők és egyéb szervezett bűnözői csoportok biztosítják, akik viszonylag stabil piacot is nyújtanak a termés eladásához. A droggazdaság felszámolásában pedig maga a katonai junta sem érdekelt, sőt. Míg az afgán parasztokat a saría törvények alapján ítélhetik el, ha nem semmisítik meg a máktermést, addig a mianmari gazdákat az állami vagy a helyi fegyveres csoportok kényszeríthetik is a máktermesztés folytatására.
Bár a termesztés afganisztáni betiltása nem garantálhatja annak teljes és végleges leállítását, Mianmar gyors helyiértékváltozása az ellátási láncban közvetlenül és közvetve is hatással van a regionális és globális kábítószer-kereskedelemre. A mianmari ópiumtermesztés jövedelmező haszna táplálja a Mekong-régió bővülő kábítószer-gazdaságát, illetve a kapcsolódó kiterjedt pénzmosási és árnyékgazdasági tevékenységeket, zsugorítva az érintett államok formális gazdaságait, erősítve a korrupciót, gyengítve a kormányzati intézményeket és károsítva a szociális hálókat.
Mivel Délkelet-Ázsiában világviszonylatban az egyik legmagasabb a kábítószer-fogyasztók aránya, a kábítószer-használat és a transznacionális szervezett bűnözés kiszámíthatatlan összefonódása egy újabb közegészségügyi járványt és közbiztonsági krízist vetít előre a térségben. A hatások pedig az egész régióra és azon túlra is ki fognak terjedni.
A hírszerzési információk megosztása és a közös bűnüldözési műveletek mellett az érdekelt ázsiai kormányoknak ennélfogva együtt kellene működniük a mögöttes kormányzási és társadalmi-gazdasági kérdések hatásos kezelése érdekében. J óllehet a kooperáció és a közös fellépés kilátásait egyebek mellett a geopolitikai feszültségek is korlátozzák.
Az alapproblémákat kezelendő az ENSZ alternatív haszonnövény-termesztési lehetőségeket javasol a mianmariaknak, például a magas minőségű kávébabét. A termesztés eltérő hossza, a korlátozott erőforrások és az adományoktól való függés azonban önerőből leküzdhetetlen nehézségek a gazdák számára. Az ENSZ szerveinek és az adományozóknak ezért szorosan és közvetlenül kell együttműködniük a gazdákkal a társadalmi-gazdasági feltételeik javítására, a fenntartható fejlesztési programok kidolgozására és a szegénységi ráta csökkentésére összpontosítva.
Csak olyan közösségek felépítésével, amelyek stabilabb és fenntarthatóbb hozzáférésekkel bírnak a különböző jövedelemforrásokhoz lehetne egyértelmű trendfordulatot elérni a mianmari kábítószer-gazdaság jelenleg felívelő ciklusában. Az egyúttal a társadalmi ellenálló képességet is erősítené a konfliktusokkal és a gazdasági zavarokkal szemben, esetlegesen befolyásolva magának a polgárháborúnak a kimenetelét is.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója.
(Borítókép: Mákültetvényen dolgozó nő Mianmarban. Fotó: Thierry Falise / LightRocket / Getty Images)