Lassan véget ér a helikopter-balesetben nemrégiben elhunyt államfő, Ebrahim Raiszi halálát követő gyászidőszak. Most már azt is tudjuk, hogy az elnökválasztás időpontja június 28. Május végén pedig négy nap áll rendelkezésre, hogy az elnökjelöltek hivatalosan is regisztráljanak. Mivel a teokratikus állam választási játékszabályai elég kuszák, összeszedtük a legfontosabbakat.
Iránban a forradalom után egy olyan politikai-kormányzati rendszer jött létre, amelyikben a vallási vezetés korlátlan hatalmát rafináltan konstruálták meg. Az iráni alkotmány kimondja, hogy a legfelsőbb hatalmat Allah gyakorolja, amelyből következik, hogy a hatalom kizárólagos birtokosai a vallási vezetők. Vannak ugyanakkor választások, alkotmány, parlament, kormány, helyi önkormányzat stb., ami egy olyan állami rendszert jelent, ahol minden döntés végső soron a vallási vezetés érdekeinek felel meg. Ennek garanciája a politikai pluralizmus hiánya, ugyanis nincsenek politikai pártok, és a parlament képviselőivé is csak olyanok választhatók, akiket a legfelsőbb vallási vezető jelöl. Khomeini ajatollah 1989-es halála óta ezt a posztot Ali Hámenei tölti be.
Az ő kezében összpontosul a legnagyobb hatalom. Feladata megszabni az ország politikai irányvonalát, és a legfontosabb társadalmi kérdésekben irányt mutatni. Van ugyan államfő és vannak miniszterek is, de az ő dolguk leginkább a megszabott politika kiszolgálása. Az ő joga kinevezni a legfelsőbb bíróság vezetőjét, az Őrök Tanácsának hat tagját, a hadsereg és a Forradalmi Gárda (ez utóbbi egyfajta iszlám munkásőrség, elit csapat) vezetőit, alsóbb vallási vezetőket, de még az állami média vezetőiről is ő dönt.
Az Őrök Tanácsa az ország egyik legfontosabb testülete, amely 12 tagból áll, ezek felét a legfőbb vezető, a másik hatot pedig a legfelsőbb bíróság vezetője nevezi ki, majd a parlament jóváhagyja. A tagok civil- és vallásjogászok. Feladatuk közé tartozik, hogy ellenőrizzék, „átvilágítsák” a választott testületekbe jelölteket, hogy előéletük, életvitelük megfelel-e az iszlám előírásoknak. Tehát ők engedélyezik, hogy valaki indulhat-e például parlamenti képviselőként, de még az államfőjelöltek sem kerülhetik el vizsgálatukat, vagyis szerepük az előzetes politikai szelektálás, vallási indokokkal. A jelöltek személyét a legfőbb vallási vezetőnek is jóvá kell hagynia.
A legfőbb vezető mellett az elnöké a második legfontosabb pozíció, de feladata inkább hasonlít a hagyományos, nyugati értelemben vett kormányfői szerepre, mint egy államelnökire. Leginkább a minisztériumok és az államapparátus irányítása tartozik hozzá. A hatalom harmadik legfontosabb pillére Iránban a Szakértők Gyűlése. Ennek a 86 tagú, kizárólag egyházi hátterű személyekből álló testületnek feladata megválasztani a Legfőbb Vallási Vezetőt, ellenőrizni tevékenységét, és ha ezzel nem elégedettek, akkor joga van elmozdítani is. Tagjairól egyébként nyolcévente a választópolgárok döntenek.
Bár a gyengélkedő és 85. évét betöltő Ali Hámenei számára nem a legjobbkor jött Raiszi halála, az elnökválasztás gyors lebonyolításával igyekszik fenntartani a rendszer működését és stabilitását. Az 1979-es iráni forradalom győzelme óta ez a mostani lesz a 14. elnökválasztás. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy legfeljebb tíz jelöltnek engedik meg az indulást az első fordulóban, bár 2021-ben csak négy elnökjelölt volt.
Szajed Dzsalilival azért érdemes kezdeni, mert már jelezte, hogy indul. Már kétszer volt elnökjelölt, négy éve éppen Raiszi javára lépett vissza. A keményvonalas politikus eddigi karrierje zömében az iráni külügyminisztériumhoz kötődik. 2007 és 2013 között a Nyugattal folytatott egyeztetéseken ő volt az ország főtárgyalója az iráni atomprogramról .
Most hétvégén háza előtt, hívei körében megjelent a korábbi államfő, Mahmud Ahmedinedzsád, és komolyan tipródva elmondta, hogy még fontolgatja az indulást. Figyelembe véve korábbi populista megszólalásait, nem valószínű, hogy az Őrök Tanácsa átengedi. Ő volt az, akinek budapesti előadása 2024 májusában a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen óriási felháborodást váltott ki a hazai zsidóság körében, mert már korábban ismertek voltak az egykori elnök holokauszttagadó és Izrael-ellenes nézetei.
Alireza Zakani ugyanolyan nehézsúlyú keményvonalas, mint Dzsalil. Ő jelenleg Teherán főpolgármestere, saját bevallása szerint még nem döntött, mások szerint már gőzerővel szervezi kampánycsapatát. Hagyományosan konzervatív nézeteiről ismert mind Parviz Fattah, a kiterjedt üzleti hálózatnak, a Mostazafan Alapítványnak a korábbi vezetője, mind pedig Mohamed Baker Kalibaf, aki 2020 és 2024 között volt parlamenti elnök.
Mivel a reformistákat már gyakorlatilag évek óta kiszorították a parlamentből, ezért a harc igazából a hagyományos konzervatívok és a konzervatívok szélsőjobbjához sorolt belső frakció, a Paydari Front (Állhatatosok Frontja) között várható. Ez olyan keményvonalas, Nyugat-ellenes síita felsőbbrendűséget képviselő csoportosulás, amely mindenféle kompromisszumot elutasít a külvilággal, beleértve az atomalkut is.
Egyelőre kétséges, hogy a centristának tartott, 12 éven át a parlamenti elnökséget betöltő Ali Laridzsáni elindul-e, vagy engedik-e neki, hogy induljon. Ha megkapja az induláshoz szükséges engedélyt, az egyben üzenet is, hogy a rezsim tisztában van vele, az új elnöknek valódi felhatalmazásra van szüksége. Laridzsánit egyébként támogatja a korábbi államfő, Hasszan Roháni is.
Az iráni média persze azt is pedzegette, ha egy ponton az elnökjelöltségi verseny kiszámíthatatlan fordulatokat venne, akkor egyszerűen felkérik a Raiszi halála után átmenetileg államfői posztot kapott alelnököt, Muhammad Mokbert, hogy töltse be ő még öt évig az elnöki tisztet. Az iráni elnökjelöltségi verseny tehát messze nem demokratikus, de egyelőre kiszámíthatatlan, hogy ki kivel szövetkezve tud nyerőbb helyzetbe kerülni a június 28-i voksolásra.
(Borítókép: Az iráni parlament Teheránban 2024. május 27-én. Fotó: AFP)