A holland gazdasági miniszter szerint honfitársait átverik. Sokkal többet kell fizetniük egyes árucikkekért, mint a szomszédos Németországban.
A kérdés persze nem csak a hollandokat, hanem a magyarokat is foglalkoztatja. Sokan akár száz kilométert is hajlandók autózni egy kiadós nagybevásárlásért, mert egyszerűen megéri. A határ közelségétől függően általában Románia vagy Szlovákia volt a kiszemelt úti cél, aztán kiderült, hogy egyes termékek Ausztriában és Szlovéniában is olcsóbbak, mint Magyarországon.
A takarékosságukról ismert hollandokat egyenesen felháborították az árkülönbségek.
„A Coca Cola például Németországban csaknem egy euróval olcsóbb, mint nálunk” – vont párhuzamot a holland miniszter. „Ez nagyon nagy különbség” – hangoztatta Micky Adriaansens.
Az általa vezetett tárca tavalyi felmérése szerint
A magyar árakat az Árukereső, a Magnumét pedig a neten található legolcsóbb találatból szűrtük ki.
Hasonló kísérletet tett tavaly a cseh elnök is. Petr Fiala Németországban, igaz Aldiban, 1,49 eurót fizetett egy másfél literes kóláért, odahaza pedig átszámítva 1,33 eurót egy kisebb, literes kóláért a Tescóban.
Fogyasztói szempontból ennek nem szabadna megtörténnie az egységes piacon
– hangoztatta a BEUC, az európai fogyasztóvédelmi szervezet képviselője. „Tagjainkat aggasztják az élelmiszerárak, kivált a megélhetési költségek válsága idején” – mondta Vanessa Turner.
Kétségtelen, hogy nem könnyű az egységes élelmiszerpiac kialakítása az EU-n belül, ahol nagyok a jövedelmi különbségek. A bolgárok, szlovákok vagy románok a tehetős luxemburgiak jövedelmének átlagosan egyharmadával rendelkeznek.
A szegényebb országokban gyakran olcsóbbak egyes termékek, ugyanakkor arra is volt példa, hogy a termék kisebb kiszerelésben vagy silányabb minőségben került a polcokra. A közép-európai országok gyakran tették szóvá a „kettős minőséget”.
Az Ukrajna elleni orosz invázió után meredeken emelkedtek az élelmiszerárak az inflációnál is magasabb mértékben, és nem csökkentek azok után sem, hogy csillapodtak a gyártási és egyéb költségek.
Adriaansens másfajta megosztottságot lát Európában. Az élelmiszerárak alacsonyabbak a nagyobb piacokkal rendelkező nagyobb országokban, ahol a több vásárló képes eltartani az agresszív, költséghatékony élelmiszerláncokat – Németországban például a Lidlt és az Aldit, Franciaországban pedig a Carrefourt és az Auchant.
Az élelmiszerár-harc most a nagykereskedelem egységes piacára tolódik. A cél: megakadályozni a kiskereskedőket abban, hogy olcsó termékeket vásároljanak, amelyeket a tehetősebb országokban értékesíthetnek, ahol többet kérhetnek érte.
Ezt hívják párhuzamos kereskedelemnek.
A holland miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy hazájának szupermarketjei csak bizonyos nagykereskedőktől vásárolhatnak, német beszállítóktól azonban nem rendelhetnek árut.
A versenyjog szabálysértőit általában megbírságolják: egy belga sörgyár azért fizetett büntetést, mert megakadályozta, hogy olcsóbb holland sört értékesítsenek Belgiumban, az amerikai Mondelēzt pedig azért, mert az édességek piacát próbálta befolyásolni.
Az egységes árképzés egyáltalán nem egyszerű eljárás, hisz tükrözi a helyi szabályozást – gondoljunk csak például az eltérő áfákra és egyéb adóterhekre –, mások továbbá a csomagolás és a szállítás költségei is.
Már pusztán a különbségeknek a feltárása és az árak közzététele is változást hozhat az élelmiszerpiacon – véli a londoni University College jogi professzora, aki korábban a görög versenyhatóságot vezette.
A különbségek felkeltik a döntéshozók érdeklődését, a fogyasztók tudatosabbak lesznek – érvelt Ioannis Lianos, bár ez szerinte sem kezeli a problémát.
„A probléma, hogy az egységes piacnak működnie kell” – hangoztatta a professzor.
(Borítókép: Scott Olson / Getty Images)