Film készült az amerikai Green Bank kisvárosáról, amelyet a The Quiet Place, azaz csendes hely elnevezéssel is illetnek. A településről ugyanis ki van tiltva a modern technológia, és pénzbüntetéssel sújtják azokat, akik mégis ellenszegülnek. Ennek magyarázata viszont nem a túl szigorú városvezetésben, hanem sokkal inkább a tudományban rejlik.
A 21. században a technológia gyors fejlődésének következtében aligha tudjuk kivonni magunkat a digitális világból, sőt annak előnyei miatt teljesen beszippantott minket. Ma már nehéz lenne úgy elképzelni a mindennapokat, hogy azok wifitől, közösségi médiától, okosóráktól, vagy épp okostelefonoktól mentesek, mivel az életünk részét képezik. Akad viszont egy amerikai város, Green Bank, amelynek lakói csak álmodhatnak arról, hogy az előbb említett eszközök aktív használói legyenek. A településen a legutóbbi népszámlálás szerint 250-en laknak, aminek valószínűleg részben az lehet az oka, hogy itt a modern technológia, azaz többek között a mobiltelefonok és a wifi is tiltólistára kerültek.
A városról nemrég készítettek egy dokumentumfilmet Small Town Universe néven, amin nyolc évig dolgoztak, és az elmúlt napokban amerikai filmfesztiválokon debütált. A produkció rendezője, Katie Dellamaggiore elmondta, az adta az ihletet a produkcióhoz, hogy saját magán is azt észlelte, túl sokat van belebújva a telefonjába. Dellamaggiore elmondása szerint az interneten keresgélve bukkant rá Green Bankre, ami zöld folyópartjáról kapta a nevét, ám a legtöbben The Quiet Place-ként, azaz csendes helyként ismerik. Mint hozzátette, az ottlakók egyedi életmódja, illetve hogy mennyire el vannak vágva a külvilágtól, azonnal felkeltette az érdeklődését.
Ennek az apró, Appalache környéki városnak a lakói modern módon nem kapcsolódnak egymáshoz, de az idő múlásával egyre mélyebb kapcsolat alakult ki közöttük, amelyet a tudományos tudásra való törekvés köt össze
– fejtette ki, hozzátéve, elhatározta, hogy egy dokumentumfilmben igyekszik felderíteni a település rejtelmeit, beleértve azokat a híreszteléseket is, miszerint a helységet körülölelő hegyek gyomrában titkok rejlenek.
Green Bank városa felé közeledve táblák figyelmeztetnek azzal kapcsolatban, hogy az arrafelé haladók lassan belépnek a Quiet Zone-be, vagyis a csendes zónába. A település, ami a környék legszigorúbban szabályozott területén fekszik, ad otthont ugyanis a világ legnagyobb, teljesen irányítható rádióteleszkópjának, amelyet 2016. szeptember 30-ig a Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium (NRAO) üzemeltetett, azóta pedig a Green Bank Obszervatórium látja el ezeket a feladatokat. A hatalmas parabolaantennákkal teletűzdelt földeken viszont az a törvény uralkodik, miszerint tilos olyan elektronikai eszközöket használni, amik bezavarhatnak a rádióteleszkópnak, így például a mobiltelefon és a wifi sem jöhet szóba – a száműzésük ötlete egyébként egy helyi lakostól, Wesley Sizemore-tól származik. A rendőrök egy speciális berendezéssel ellenőrzik, hogy az ott élők mindezt betartják-e, amennyiben pedig illegális elektromos berendezéseket használnak, 50 dollár bírsággal büntetik őket. Sőt, még az üzleteket is ólomfestékkel vonják be, hogy egyáltalán vezeték nélküli vonalkódleolvasót használhassanak.
A teleszkópok egy körülbelül 6,5 kilométer hosszan elterülő völgyben helyezkednek el, amelyeket közel 1500 méter magas hegyek vesznek körül, ezáltal természetes akadályt képezve és kizárva a külvilág zaját. Érdekesség, hogy Frank Drake csillagász itt mutatta be 1960-ban a Drakula-képletet, amely megadja egy adott csillagközi térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát – azaz képes arra, hogy becslést adjon a Tejútrendszerben esetlegesen előforduló földönkívüliekről. Az 1956-ban megalapított Green Bank Obszervatóriumban működő teleszkópok így úttörő szerepet játszottak a SETI (angolul Search for Extra-Terrestrial Intelligence) néven ismert tudományág létrejöttében, aminek célja a földön kívüli intelligencia keresése. Green Bank térsége viszont egyéb titkokat is rejt, amelyek mind arra várnak, hogy felfedezzék őket.
A városhoz közeli egyik hegynél az amerikai hadsereg anno egy 20 méter széles és 66 emelet magas rádióantenna megépítését tervezte, hogy a Holdról visszaverődő rádiójelek által lehallgassák a szovjeteket. A projekt végül 1962-ben befuccsolt, ám a Sugar Grove névvel illetett, Green Bank közelében lévő egyik település később, 1969-ben a haditengerészet rádiókommunikációs központjává vált. Egyébként az előbbiekben említett dokumentumfilmen kívül egy könyv is íródott már a csendes zónáról. Legutóbb Stephen Kurczy adta ki a The Quiet Zone című kötetet, aki kutatómunkája során érdekességekre bukkant. Ahogy egy interjúban kiemelte, tudomására jutott többek között, hogy Sugar Grove városában van a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) szigorúan titkos lehallgatóhelye, mintegy tucatnyi rádióantennával. Az író nem tartja kizártnak, hogy a központot privát telefonhívások és e-mailek millióinak megfigyelésére használják.
A csendes zóna védi Green Banket és Sugar Grove-ot is. Ahogy Green Banknek rádiócsendre van szüksége ahhoz, hogy teleszkópjai „hallhassák” a hangokat a mélyűrben, úgy Sugar Grove-nak is csend kell, hogy lehallgathassa a külvilágban végbemenő kommunikációt
– jelentette ki.
A csendes zóna kapcsán egyébként megannyi híresztelés terjedt már el. Egyesek például úgy vélik, hogy a rádióteleszkóp alatt nukleáris bunkerek titkos hálózata található. Ez nem is áll messze a valóságtól, mivel ezen a területen van a Greenbrier nevű bunker, amit az amerikai kongresszusnak építettek egy nukleáris háború esetére. A helyiek ugyanakkor afelől is meg vannak győződve, hogy a Green Banket körülölelő hegyek gyomrában valamit rejtegethetnek, akár rakétákat, egy CIA-központot vagy földönkívülieket.
Ahogy Stephen Kurczy megemlítette, a hippik és a természetközelibb életre vágyók a hetvenes években fedezték fel maguknak ezt a területet, több százan ide is költöztek. Közéjük tartozott egy orvos is, Patch Adams, aki arról ismert, hogy rendszerint bohócjelmezbe öltözik. A doktor a kisvárosban egy szervezetet hozott létre, ami a mai napig működik. Green Bank környéke viszont amiatt vált még vonzóbbá, hogy a hegyvidéki és javarészt érintetlen környezetben olcsón lehetett földet vásárolni. Majd miután híre ment annak, hogy a területen kerülni kell az elektronikai eszközök használatát, igazi menedékhellyé váltak azok számára, akik attól tartanak, hogy elektromágneses sugárzás éri őket – 2013-ig körülbelül 30 ember költözött ide emiatt.
A filmhez egyébként interjút készítettek Green Bank egyik lakosával, az 56 éves Sue-val is, aki éveken át szenvedett fájdalomtól, fejfájástól és erős szívdobogástól, de elmondása szerint az orvosok nem tudtak rájönni a probléma gyökerére. Ahogy a produkció rendezője kifejtette, a lakos egy idő után összefüggést kezdett észlelni a tünetei és az otthonában alkalmazott technológia között.
Sue elektromágneses túlérzékenységben (EHS) szenved, egy olyan szindrómában, amely annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésre elegendő tudományos adat ahhoz, hogy az orvostudomány felismerje, elég fájdalmat okoz Sue számára ahhoz, hogy ideje nagy részét elszigetelten töltse, egy rádiófrekvenciától védett szobában. Már rég feladta a reményt, mire tudomást szerzett Green Bankről, és a többi, elektromosságra érzékeny emberről
– fejtette ki Dellamaggiore, hozzátéve, Sue-nak így lehetősége nyílt kiszabadulni a modern technológia markából.
Bár Sue túlérzékenysége miatt örül, hogy Green Bank mentes az elektronika eszközöktől, ezzel nincs kibékülve minden lakó. Egyesek több technológiához való hozzáférést követelnek, amiről az EHS-ben szenvedők hallani sem akarnak. Kurczy állítása szerint a helyiek egy része azt hajtogatja, árt nekik a wifi, a mikrohullámú sütők, a lámpák, az okostelefonok, magyarul minden modernebb technológia, hozzátéve, így az a kérdés fogalmazódik meg, hogy a kényelem oltárán fel kéne-e áldozniuk a csendes zónát, még ha ez a csillagászoknak vagy az EHS-ben szenvedőknek nem lenne épp ínyükre. Az író kifejtette, az ebből fakadó ellentétek olykor komoly ellenségeskedésbe csapnak át. Egyszer előfordult, hogy az egyik lakos egy elpusztult mormotát helyezett egy másiknak – aki túlérzékenynek tartja magát a kütyükre – a postaládájába, célozva ezáltal arra, hogy nem ért egyet az elképzeléseivel a technológia városba való bevezetése kapcsán.
Bár megértem a hétköznapi technológiához való hozzáférés iránti vágyat, elkeserítő a gondolat, hogy az utolsó csendes zónák egyike hamarosan a múlté lesz. Arra kell törekednünk, hogy megőrizzük ezt az egyedülálló helyet a földön
– nyilatkozta a dokumentumfilm rendezője.
(Borítókép: Kilátás a The Robert C. Byrd Green Bank Telescope tetejéről a nyugat-virginiai Green Bankben 2019. június 6-án. Fotó: Michael S. Williamson / The Washington Post / Getty Images)