Az izraeli hadsereg négy túsz kiszabadítására irányuló küldetése ritka különleges művelet volt, amely hetekig tartó tervezést igényelt, és az izraeli tisztviselők szerint a végső jóváhagyást csak néhány perccel az akció szombat reggeli kezdete előtt adták meg.
Az izraeli különleges erők a hadsereg, a hírszerzés és a légierő támogatásával két, egymástól néhány száz méterre lévő épületet rohantak le a Gáza középső részén fekvő Nuszeirat egyik negyedében. A négy túszt – a 26 éves Noa Argamanit, a 22 éves Almog Meir Jant, a 27 éves Andrej Kozlovot és a 41 éves Shlomi Zivet – élve és jó egészségi állapotban hozták haza. Egy rendőr, aki a rajtaütést vezető egység tagja volt, meghalt – írja riportjában a The New York Times.
Több palesztin, köztük nők és gyermekek is meghaltak a mentőakcióban a helyi gázai egészségügyi tisztviselők szerint. Az izraeli hadsereg közölte, hogy olyan fegyvereseket vett célba, akik fenyegették a túszok kiszabadítására törekvő erőket.
2023. október 7-e óta az izraeli hírszerző egységek amerikai kollégáik segítségével digitális nyomokat, drónfelvételeket és lehallgatott felvételeket tanulmányoztak, hogy megtalálják a túszokat. Nemrégiben megjelölték Nuszeiratot mint a négy fogoly jelenlegi tartózkodási helyét, akiket egy sivatagi fesztiválról raboltak el, közvetlenül a gázai határkerítés mellől − írja a The Washington Post.
A lapnak nyilatkozó egyik védelmi tisztviselő szerint az izraeli hírszerzés először arról értesült, hogy Argamanit egy föld feletti épületben tartják fogva Nuszeirat piaci negyedének közelében. A később kapott további információk szerint három másik túsz ugyanazon a területen, egy másik épületben volt.
Daniel Hagari ellentengernagy, izraeli katonai szóvivő elmondta: az izraeli tisztek hetekig dolgoztak azon, hogy összeállítsák a küldetéshez szükséges elemeket. Az izraeli katonák intenzíven gyakoroltak azoknak az épületeknek a modelljei alapján, ahol a túszokat vélhetően fogva tartják.
Ez egy polgári negyed szívében végrehajtott küldetés volt, ahol a Hamász szándékosan olyan házak közé rejtőzött, ahol keveredtek a civilek és a túszokat őrző fegyveres terroristák
– mondta Hagari.
Kis-Benedek József, Magyarország izraeli nagykövetségének volt katonai attaséja lapunknak elmondta, hogy a Hamász által közölt palesztin áldozatok száma − a terrorszervezet 240 halottnál is többről számolt be − biztosan túlzó, a szakértők szerint általában az általuk közölt halálozási adatokat körülbelül kettővel el kell osztani. Az mindenesetre igaz, hogy nagyon komoly harcok folytak. A helyzet az, hogy az izraeli vezetés számára rendkívül fontos, hogy a túszokat kiszabadítsák, hogy csillapítani tudják az emiatt kialakult tüntetéseket és elégedetlenséget.
A vezetésnek tehát mindent meg kell tenni, hogy kiszabadítsa a túszokat, akik között már elég sok halott is van, és a zsidó vallási szabályok szerint őket is izraeli földön temessék el.
Az elmúlt három hétben többször is úgy tűnt, hogy lehetséges a művelet végrehajtása, de több kísérletet lefújtak, mielőtt az izraeli erők elindíthatták volna a küldetést – mondta a két izraeli védelmi tisztviselő.
Múlt csütörtökön Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter ismét találkozott magas rangú védelmi tisztviselőkkel, hogy megvitassák a művelet kockázatait és a lehetséges forgatókönyveket – mondta egy harmadik izraeli tisztviselő, aki az amerikai lap beszámolója szerint névtelenséget kért.
Az ország vezetői még aznap este zöld utat adtak a mentőakciónak. Szombat reggel Herzi Halevi, a hadsereg vezérkari főnöke és Ronen Bar, az izraeli Shin Bet hírszerző szolgálat igazgatója egyaránt engedélyt adott a művelet megkezdése előtt néhány perccel, 11 óra körül.
A tisztviselő hozzátette, azért döntöttek úgy, hogy a két nuszeirati épületet célzó akcióra nappal kerüljön sor, hogy meglepjék a Hamászt, mivel a fegyveres csoport arra számíthatott, hogy egy ilyen műveletet éjszaka hajtanak inkább végre.
A rajtaütés egyszerre kezdődött mindkét épületben, ahol a túszok fegyveres őrökkel körülvett, zárt szobákban voltak – mondta Hagari admirális. Az egyik épületben – ahol Argamanit tartották fogva – a tiszteknek sikerült meglepniük a Hamász őreit. A másikban az izraeli erők komoly tűzharcot vívtak, mielőtt elérték a maradék három túszt.
Miközben visszaszerezték a foglyokat, a tisztek rádión jelentették be, hogy „a gyémántok a kezünkben vannak” – az előre egyeztetett kódszót használva.
Úgy hagyták el az épületeket, hogy a Hamász fegyveresei tűz alá vették őket, és rakétagránátokat is kilőttek. A katonák a testükkel védték a túszokat, valamint izraeli repülőgépek csapásokat mértek a térségben és környékén, célba véve a fegyvereseket – tette hozzá.
Khalil Dakran, a Deir al Balah-i Al-Aksza Mártírok Kórházának helyi tisztviselője újságíróknak elmondta, hogy sok palesztin meghalt és megsebesült a Nuszeirat piac közelében végrehajtott csapásokban, mert a környék tele volt járókelőkkel.
Hagari admirális azt mondta, hogy a hadsereg tudomása szerint a hadműveletnek voltak palesztin áldozatai, de nem tudja megerősíteni, hogy hányan voltak közülük terroristák. Hozzátette, hogy a Hamász igyekezett civilek mögül tüzelni az izraeliekre.
Hozzátette:
Tragikus és cinikus mód, ahogyan a Hamász a lakosságot is felhasználja arra, hogy a mi erőinkre támadjon.
A túszokat autóval vitték két indulásra kész helikopterhez. Az egyik szállította Argamanit és a különleges erők tisztjeit. A másik a három túszt és egy sebesült rendőrparancsnokot vitt, aki később belehalt sérüléseibe.
A világ többnyire a légicsapásokat és a szárazföldi inváziót látja, amelyek Izrael szerint a Hamász felszámolását célozzák, és a terület nagy részét romhalmazzá tették, humanitárius válságot előidézve. A négy túsz szombati megmentése azonban emlékeztetett arra, hogy Izrael és a Hamász egy másik, kevésbé látható csatát is vív.
A terroristák eltökéltek abban, hogy maguknál tartják a túszokat, akiket az október 7-i, Izrael elleni támadásukkor ejtettek foglyul, hogy alku tárgyát képezzék. Az izraeliek pedig eltökéltek abban, hogy hazaviszik őket.
Izraeli és amerikai tisztviselők szerint sok túszról nem lehet tudni, hol tartják fogva őket, de még ha tudják is, sokszor egyszerűen lehetetlen a mentőakció.
Izrael eddig hét túszt mentett ki, de a rideg valóság az, hogy a háború kezdete óta ennél jóval több túsz halt meg, vagy a harcokban, vagy a Hamász végzett velük.
A szombati mentőakció Izraelben euforikus örömöt váltott ki, de izraeli és amerikai tisztviselők szerint a művelet összetettsége és az azt kísérő erőszakos cselekmények csak felhívták a figyelmet a túszok megtalálásának és kiszabadításának kihívásaira.
Az sem világos, hogy hány lehetőség lesz még mentőakciókra – legalábbis föld feletti mentőakciókra. Az eddig megmentett túszokat kizárólag lakóépületekből hozták ki. Jelenlegi és korábbi izraeli és amerikai tisztviselők szerint a Hamász valószínűleg taktikát fog váltani, és igyekszik több túszt alagutakba vinni, ahol a speciális erők számára gyakorlatilag elérhetetlenek.
Amerikai és izraeli tisztviselők szerint a mentőakciók a kivételek közé tartoznak. A még élő túszok többségét csak diplomáciai eszközökkel lehet hazahozni. Az amerikaiak nyomást gyakorolnak Izraelre és a Hamászra, hogy egyezzenek bele egy olyan megállapodásba, amely a tűzszünet részeként rendezné a túszok sorsát.
Izrael történelme során mindig is sokat tett azért, hogy hazahozza a túszokat. Régóta bevett alapelv, hogy az izraeli túszok kiszabadítása érdekében első lehetőségként katonai erőt kell alkalmazni. Ha ez lehetetlen, Izrael alkut köt – néha több mint ezer palesztin foglyot ad át egyetlen elfogott izraeli katonáért.
A túszok mozgásának nyomon követése, amelyben Nagy-Britannia is segédkezik, nem csupán a helymeghatározásról szól. A katonai és hírszerzési tisztviselők mintákat is keresnek, és megpróbálják megtudni, hogy a Hamász általában mennyi ideig tartja fogva az embereket egy helyen, mielőtt egy másik helyre vinné őket. Ha felismerik a mintát, akkor jobban meg tudják határozni a mentőakció végrehajtásának időablakát.
Az összegyűjtött hírszerzési információk gyakran apró részletekből állnak. Egy utalás arra, hogy egy adott túsz még életben van, vagy egy nyom arra vonatkozóan, hogy melyik csoport tarthatja fogva, ami nem feltétlenül árulja el a pontos helyszínt, de utalhat arra, hogy Gáza mely részén kell fokozni az információgyűjtést. Ugyanakkor senki sem lehet biztos abban, hogy ezek az információk mennyire hitelesek.
A háború elején még úgy vélték, hogy a legtöbb túszt alagutakban tartják fogva. Úgy tűnik azonban, hogy ennek kivitelezése nehéznek bizonyult a Hamász parancsnokai számára, így inkább a szervezet támogatóinak lakásaiban őrzik az elhurcoltakat.
A háború előrehaladtával a túszokra vonatkozó izraeli hírszerzés fejlődött, amihez hozzájárultak a megszerzett dokumentumok és a Hamász elfogott harcosainak kihallgatása, valamint az amerikai és brit segítség is.
Izraeli és amerikai tisztviselők szerint a túszokat most gyakrabban mozgathatják, mint a háború elején. De az övezetet ért pusztító izraeli támadás miatt összezsugorodtak azok a területek, ahol a Hamász rejtegetheti őket, és nőttek a felderítés lehetőségei – mondták amerikai és izraeli tisztviselők.
Ezen túlmenően, ahogy a mozgás Gázában egyre nehezebbé vált, az amerikai tisztviselők szerint megszakadt a kommunikáció a Hamász brigádjai és a központi vezetés között. Ennek következtében egyes túszok hosszabb ideig maradhattak egy helyen.
Bár az amerikaiak úgy vélik, hogy a Hamásznak köze van az összes túsz rejtegetéséhez, néhányukat nem a csoport tartja fogva, hanem a szövetséges szélsőséges szervezetek, köztük a palesztin Iszlám Dzsihád. Emiatt a Hamász vezetése amerikai és izraeli tisztviselők szerint nem is tudja biztosan, hogy hány túsz most van Gázában.
(Borítókép: Izraeli páncélozott harckocsik haladnak a Gázai övezet határán 2024. május 29-én Dél-Izraelben. Fotó: Amir Levy / Getty Images)