Egy nemrégiben készült tanulmány szerint Malajzia a vizsgált 109 ország közül a legmagasabb arányban fogyaszt mikroműanyagot, azaz 5 mm-nél kisebb műanyagrészecskéket.
Az Environmental Science and Technology folyóiratban közzétett tanulmány figyelembe veszi az egyes országok étkezési szokásait, az élelmiszer-feldolgozási technológiákat, az életkori demográfiát és a légzési arányokat – olyan tényezőket, amelyek hozzájárulnak az egyes országok lakosainak mikroműanyag-fogyasztásában mutatkozó különbségekhez. Emellett a főbb élelmiszercsoportok – gyümölcsök, zöldségek, fehérjék, gabonafélék, tejtermékek, italok, cukrok, só és fűszerek – alkategóriáiban található mikroműanyagok koncentrációjára vonatkozó adatok összeállításával értékeli az étrendi felvételt.
A modellek olyan adatokat is felhasználnak, amelyek részletezik, hogy a különböző országokban mennyit fogyasztanak ezekből az élelmiszerekből. Például az egy főre jutó konyhasófogyasztás Indonéziában és az Egyesült Államokban nagyjából azonos, de az indonéz konyhasó mikroműanyag-koncentrációja mintegy százszor magasabb.
A kutatás értelmében a malajziai mikroműanyag-fogyasztás több mint 50 százaléka a halfogyasztásból származik. „Tanulmányunk megállapította, hogy a gyorsan iparosodó országok, mint Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Vietnám álltak a mikroműanyag-felvétel csúcsán globálisan, ami a tenger gyümölcseinek magas fogyasztásából ered” – olvasható az anyagban.
A legtöbb mikroműanyagot fogyasztó ország első 10 helyezettje:
A mikroműanyagok belélegzése tekintetében Kína áll az élen. Malajzia szintén az első 10 ország között szerepelt ezen a listán, a becslések szerint napi 494 000 részecskével. Malajzián kívül még Laosz (7.), Mianmar (8.) és a Fülöp-szigetek (10.) található meg a listán a délkelet-ázsiai országok közül.
Igazából az adatokat úgy is értelmezhetjük, hogy a régióban a malajziaiak fogyasztják a legtöbb műanyagot, mivel ők tartoznak a leggazdagabbak közé. Folyamatos az élelmiszer-szállítás, ami műanyag csomagolást tartalmaz, de emellett sok a szupermarketekben vásárolt mindennapi termék is. Ázsia számos részén gyorsan növekvő gazdasággal és népességgel, valamint hatalmas partvidékekkel és sűrűn lakott városokkal rendelkezik, de a szemétgyűjtési szolgáltatások és az infrastruktúra nagyrészt nem tudott lépést tartani a gyors fejlődéssel.
A természetvédelmi szakértők szerint ezek a tényezők nagymértékben járultak hozzá, hogy a hulladék elárassza a környező tengereket. A környezetvédelmi szakértők pedig már régóta arra figyelmeztetnek, hogy a műanyaghulladék amellett, hogy károsítja az idegenforgalmat, a halászatot és a hajózást, megölheti a tengeri élővilágot, és bekerülhet az emberi táplálékláncba.
A szerző Xiang Zhao, a kínai Nemzeti Védelmi Technológiai Egyetem professzora és a társszerző Fengqi You, a Cornell Egyetem energetikai rendszerekkel foglalkozó mérnökprofesszora szerint a mikroműanyagok általában édesvízi és tengeri környezetben fordulnak elő. A szerzők szerint a mikroműanyagokat az élőlények lenyelik, majd az emberek elfogyasztják.
Valójában az ipari fejlődés a növekvő műanyagszennyezés miatt a környezeti probléma egyik mozgatórugója. „A táplálkozás során keletkező mikroműanyagok magukban foglalják az élelmiszerekben felhalmozódott műanyagokat, valamint az élelmiszerek és italok előállítása, feldolgozása és a végtermék csomagolása során felhasznált műanyagból származó anyagveszteségeket” – mutattak rá az összefüggésekre a kutatók. „Eközben a levegőben terjedő mikroműanyagok főként a műanyagok kopásából származnak, például a gumiabroncsokban és a vízi műanyagrészecskékből származó fúvásokból.”
A szerzők szerint a vízi mikroműanyagok egyik fő forrása a hulladéklerakókból vagy nyílt lerakókból származó, rosszul kezelt műanyaghulladék-elvezetés, amely a felszíni vizekbe kerül, és a természetes lebomlás révén makro- és mikroműanyagokat hoz létre. Ezek a műanyagrészecskék szennyezhetik a vízrendszereket és a mikroműanyagokat édesvízi és sós vízi környezetben, majd a vízáramlatok vagy a levegő útján terjednek, és behatolnak a táplálékláncba.
A tanulmány egyik fontos megállapítása, hogy az ázsiai, afrikai és amerikai országokban – köztük Kínában és az Egyesült Államokban –
a levegőben és az étrenddel történő mikroműanyag-felvétel 1990 és 2018 között több mint hatszorosára nőtt.
Már korábban kimutatták, hogy az óceánokba kerülő műanyaghulladék mennyisége 2010 és 2050 között világszerte megnégyszereződik, ami azt jelenti, hogy az évszázad közepére a tengerekben több műanyag lesz, mint hal. A szerzők szerint a globális vízi műanyagszemét 90 százalékának felszámolásával a mikroműanyag-felvétel több mint 48 százalékkal csökkenthető lenne a délkelet-ázsiai országokban, ahol a legtöbb ilyen felvételt regisztrálták.
Éppen ezért javaslatuk szerint a mikroműanyag-felvétel és a potenciális közegészségügyi kockázatok csökkentése érdekében Ázsia, Európa, Afrika, Észak- és Dél-Amerika fejlődő és iparosodott országainak törekedniük kell a szabad műanyaghulladék eltávolítására az édes- és sós vízi környezetből fejlett vízkezeléssel és hatékony szilárdhulladék-gazdálkodási gyakorlatokkal.
Az említett tanulmányt az ENSZ műanyagszerződésről tárgyaló nemzetközi bizottsága április 23–29-i ülése után tették közzé, amely egy olyan, jogilag kötelező érvényű megállapodásról tárgyalt, amely globális szabályokat állapítana meg a műanyaggyártás és -ártalmatlanítás terén. A megállapodást várhatóan még ebben az évben véglegesítik, és a tengeri környezetbe kerülő mikroműanyagok csökkentésére irányuló nemzetközi együttműködésre helyezik a hangsúlyt.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Műanyaghulladék Malajziában 2019- január 9-én. Fotó: Mohd Samsul Mohd Said / Getty Images)