2000 óta ez volt az első hivatalos látogatása Vlagyimir Putyin orosz elnöknek Észak-Koreában, amelyre tavaly ősszel Kim Dzsongun hívta meg, amikor utóbbi Vlagyivosztokba látogatott. A vizit fő témái a kereskedelmi kapcsolatok erősítése, a mezőgazdasági, energetikai és biztonsági együttműködés mélyítése. A két ország együttműködésének az orosz külügyminisztérium által összeállított Szerződés az átfogó stratégiai partnerségről Oroszország és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között ad majd keretet. Ez a szerződés váltja le az eddig érvényben volt bilaterális megállapodásokat.

A tárgyalások során egyeztettek a közvetlen légi összeköttetés visszaállításáról Moszkva és Phenjan között, valamint ahogy Putyin a Nodong Sinmunnak írt cikkében is megfogalmazta: a „kereskedelem és a kölcsönös elszámolás alternatív, nem nyugati irányítású mechanizmusainak” kidolgozására vonatkozó tervekről is szó eshet. A két ország szárazföldön és tengeren is határos egymással, így a köztük lévő szállításokat jóval nehezebb felügyelni, vagy esetleg a szállítmányokat lefoglalni. 

A fentiek mellett a szakértők szerint Moszkva és Phenjan együttműködése gazdasági és politikai síkon kell hogy mozogjon. Ezzel együtt azonban Phenjan több ízben is segítette Oroszország katonai erőfeszítéseit Ukrajnában. Értesülések szerint több mint egymillió tüzérségi lőszert kapott az orosz hadsereg az észak-koreai raktárakból az első szállítmánnyal. Annyit, amennyit Ukrajna nyugati szövetségesei együttesen alig tudtak teljesíteni. A töltények minősége más kérdés, de ennek ellenére is nagy segítség volt.

Elemzők úgy gondolják hogy ezért cserébe Phenjan élelmiszerekre, üzemanyagra és egyéb cikkekre számíthat, amelyekből egyébként hiányt szenved. Amiből viszont a legnagyobb hiánya van, az a valuta. Ezt a külföldön dolgozó észak-koreaiak hazahozott pénzéből pótolták valamennyire, de a 2019-től érvényben lévő ENSZ-szankciók miatt ez is kiesett. Ezt Oroszország egyelőre nem biztos, hogy felül tudja majd írni anélkül, hogy újabb felháborodást váltson ki a nemzetközi közösségben. A kiesést turizmussal igyekezhetnek kiváltani. Az észak-koreai kiránduláscsomagok elérhetők Oroszországban, de ezeket nem túl sokan, évente néhány százan veszik csak igénybe. 

Moszkva és Phenjan közeledése logikus, de valahol kényszerlépés

Észak-Korea nemzetközi elszigeteltségben van, Oroszországot pedig, bár egyelőre sikertelenül, de megpróbálják elszigetelni. Bár a kialakult helyzet egymásrautaltságot is generál, azonban mindkét fél előnyt tud kovácsolni a maga számára: Washington és Szöul konzekvensen azon az állásponton van, hogy Oroszország Észak-Korea segítségével tudja pótolni lőszerállományát, Phenjan pedig orosz technológiákra tehet szert saját fejlesztéseihez, amelyekhez egyébként nem tudna hozzáférni. Az egyik ilyen lehet például az észak-koreai műholdak pályára állítása is.

Oroszország pedig tagadja az illegális katonai együttműködést. A nagy partnerség egyelőre szituatív és bizonyos szempontból a kényszer szülte, de ettől függetlenül a kapcsolatokat szorosabbra fűzik. Moszkva ott igyekszik megerősíteni a pozícióit, ahol önmaga számára előnyt tud szerezni, illetve a nyugati vetélytársainak pedig fejfájást okozni. Észak-Korea pedig pont ilyen.

Az ázsiai körút Vietnámban folytatódott

Phenjanból az orosz államfő Hanoiba utazott, ahol Nguyen Phu Tronggal, a Vietnámi Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárával, To Lam elnökkel és Pham Minh Tinh kormányfővel találkozott. Megvitatták a Moszkva és Hanoi közötti partnerség fejlesztését, valamint a nemzetközi és regionális napirenden lévő kérdéseket. A két elnök találkozója után több mint 15 kétoldalú dokumentumot írtak alá a különböző területeken folytatott együttműködésről, köztük egy memorandumot a vietnámi nukleáris technológiai központ létrehozásának ütemtervéről. A felek megállapodtak az átfogó stratégiai partnerség erősítésében is.

To Lam a vietnámi a tárgyalásokat követően bejelentette: megállapodás született arról, hogy a felek egymás kárára nem lépnek szövetségre harmadik országgal.

Míg Phenjanban a gazdasági kérdések mellett burkoltan napirenden lehettek a katonai és/vagy biztonsági kérdések, valamint a szankciók megkerülésének ügye, addig Vietnámban inkább üzleti témák uralták a napirendet. Elsősorban a kereskedelmi és befektetési együttműködés, mint például orosz cégek és vállalatok alapítása az országban, valamint a hengerelt acél és energiahordozók szállítása Vietnámba. A Gazprom, a Novatek és a Roszatom már most is több projektet fejleszt az országban.

Az Eurázsiai Gazdasági Unió és Vietnám között 2016 óta sikeresen működik a szabadkereskedelmi megállapodás. Emellett az ország az ASEAN egyik fontos tagja, amellyel Oroszország hivatalosan is stratégiai partnerségi kapcsolatot alakított ki. A vietnámi–orosz termelési és ellátási láncok fejlesztésének előmozdítása az ázsiai-csendes-óceáni térségben szintén kulcsfontosságú Moszkva számára, amely segíthet Vietnámnak a gyógyszeripar, a zöldenergia, a mezőgazdaság és az infrastruktúra fejlesztésében, ami pedig összhangban van Hanoi külföldi befektetések vonzására irányuló politikájával.

De emellett Oroszország Vietnám egyik legnagyobb fegyverbeszállítója, aminek az Egyesült Államok, amely aktívan fejleszti kapcsolatait az országgal, érthető módon nem örül. Mi több 2023-ban szó is esett arról, hogy tárgyalásokat indítanak Hanoival az orosz import csökkentéséről. Ugyanakkor Putyin vietnámi látogatása kevesebb aggodalommal jár az régióban érdekeltek számára, mint a phenjani vizit. Vietnám összességében kiegyensúlyozott külpolitikát igyekszik folytatni, ezért gondosan odafigyel arra, hogy jó viszonyt ápoljon az Egyesült Államokkal és Kínával is, de fenn tudja tartani a számára előnyös együttműködést Oroszországgal is.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

(Borítókép:  Vlagyimir Putyin orosz elnök megérkezik a Noi Bai nemzetközi repülőtérre a vietnámi Hanoiban tett látogatására 2024. június 20-án. Fotó: Athit Perawongmetha / Reuters)