Elöljáróban annyit: a szerb szívesen dolgozik a horvát vendéglátásban. Ennek legfőbb oka, hogy anyagiakban is méltányolják a munkáját.
„Lehet sok százezer forintot keresni a Balatonnál, csak azt vagyunk hajlamosak elfelejteni, hogy meg is kell érte dolgozni: ez 10-12 vagy annál is több munkaórát jelent naponta, amit azért nem bír mindenki” – ezt nyilatkozta tavaly az Indexnek a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke. Kovács László nem titkolta: munkaerőhiány mindig van, és a jelenség nagy valószínűséggel állandó jelleget ölt.
Munkaerőhiány van a nyári csúcsidényben az Adrián is, ahol a vendéglátósok nem garasoskodnak: jól megfizetik az idénymunkásokat. A legkeresettebbek a szakácsok és a felszolgálók. Az előbbiek – teljesítményük függvényében – 3000 eurót, kerekített, négyszáz forintos árfolyamon havi akár 1,2 milliót is kereshetnek.
„Nettó” – magyarázta a belgrádi Vreme újságírójának egy munkaközvetítő ügynökség képviselője.
A legtöbb szabad munkahely Horvátország nyugati félszigetén, Isztriában van, és ott a legbőkezűbbek a munkáltatók is.
A toborzás általában már áprilisban megkezdődik, és most, a főidény küszöbén hág a tetőfokára.
Egy, a Balatonról készült terjedelmes riportból már tavalyelőtt kiderült, hogy az itteni vendéglátósok munkáltatói táborának szintén már jóval a szezon kezdete előtt hozzá kell fognia az alkalmazottak becserkészéséhez, ellenkező esetben hoppon maradnak. A magyar bérek akkori áron sem voltak versenyképesek a horvátországiakkal – legfeljebb akkor, ha valaki túlhajszolta magát.
Horvátország kimondottan jó feltételekkel foglalkoztatja az embereket – mondta Gordana Perga, a belgrádi munkaközvetítő képviselője, aki rálát a helyzetre, hisz Montenegróba is küldenek vendégmunkásokat.
Görögországba kevesebbet, mert szigorúbb a szabályozás
– ismertette a körülményeket.
A legrövidebb idő alatt a képzett séfek és felszolgálók helyezkednek el, de keresnek konyhai kisegítőket, szobalányokat, pizzasütőket és grillszakácsokat is. A magánéttermekben mellesleg magasabbak a fizetések, mint a szállodákban.
A séfek bére – a tapasztalat és persze munkaidő függvényében – havi 2500-3000 euró, azaz 1-1,2 millió forint. A pincérek tudásuktól és képességeiktől függően 1500-1800 eurót, 600-720 ezer forintot kereshetnek „tisztán”.
A borravalót nemigen vághatják zsebre, mert Horvátországra nem jellemző a jatt, sőt sok helyen szervizdíjat sem számítanak fel.
A felszolgálók esetében előny, hovatovább inkább követelmény legalább két idegen nyelv ismerete, amelyik közül az egyik feltétlenül a német.
Jobb helyeken elvárják, hogy a felszolgáló képes legyen eligazítani a vendéget az à la carte rendelésben, a megfelelő nedűk kiválasztásában; dekantálja, azaz üledékmentesítse a vörösbort, és természetesen a vendég előtt filézze ki a hófehér húsú tengeri sügért vagy az ijesztő külsejű fűrészest.
Az idénymunkások gyakorlatilag érintetlenül tehetik félre keresetüket.
Napi két, de inkább három ingyenes étkezés mindenkinek jár, az egy évre szóló munkavállalási engedélyüket és minden egyéb kiadásukat pedig a munkáltató állja.
Arra is volt példa, hogy házastársak együtt vállaltak munkát, de ez a megoldás csak keserű tapasztalatokat szült. Ha az egyiknek konfliktusa támadt, általában a másik is távozott, ami pótolhatatlan űrrel jár a nyaralási idény kellős közepén.
A munkáltatók alig egyharmada vár el általában rövid tapasztalatot hasonló munkakörben, a hirdetők 29 százaléka pedig a szakképesítést sem tartja fontosnak.
(Borítókép: Emberek ülnek az Adriai-tenger melletti étteremben a horvátországi Primostenben 2021. szeptember 13-án. Fotó: Jakub Porzycki / NurPhoto / Getty Images)