Franciaország előrehozott választások előtt áll. Emmanuel Macron elnök a szélsőjobboldal térhódítása elől próbál előremenekülni, de könnyen lehet, hogy saját csapdájába esik.
Amint Emmanuel Macron bejelentette döntését, többen azonnal David Cameron volt brit miniszterelnökhöz hasonlították, aki 2016-ban abban a hiszemben írt ki népszavazást az Európai Unióból való kilépésről, hogy a választók el fogják azt utasítani.
A veszély Franciaországban nem a csalódott reményekben és összetört karrierekben mérhető, mint egy békésen működő demokráciában, hanem a tényleges erőszak kitörésében − írja elemzésében a BBC.
„A két helyzet nagyon különböző. Az Egyesült Királyságban egy politikai ciklus végén járunk. Teljesen racionális volt Rishi Sunak részéről, hogy előrehozott választásokat írjon ki, és minden a brit parlamenti rendszernek megfelelően zajlik. Franciaország az ismeretlenbe ugrik” − mondja Nicolas Baverez veterán francia politikai kommentátor.
Emmanuel Macron elnök két héttel ezelőtt megdöbbentette az országot, amikor kiírta az előrehozott választást − válaszul arra, hogy a szélsőjobboldal legyőzte az európai parlamenti választásokon.
A BBC megjegyzi, a francia elnök azt gondolta, hogy egy villámháború majd kizökkenti a választókat a „szélsőségekkel” való kacérkodásukból, és centrista többséget juttat a nemzetgyűlésbe.
Egy héttel az első forduló előtt semmi sem utal arra, hogy számítása helyes volt. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) még mindig messze vezet a felmérésekben, és most egy baloldali szövetség − amelynek fő alkotóeleme a szélsőbaloldali France Unbowed (LFI) − a második helyre pályázik.
A legvalószínűbb kimenetel vagy az RN abszolút többsége − és így egy szélsőjobboldali kormány −, vagy egy béna kacsa parlament, amelyben egyetlen pártnak vagy koalíciónak sincs abszolút többsége.
Baverez szerint a kockázatok három oldalon is megjelenik. Az első, Franciaország államadósságának válsága, mivel a piacok ugyanúgy ellenszegülnek majd a francia kormánynak, mint az Egyesült Királyság egykori miniszterelnökének, Liz Trussnak.
Másodszor az utcák erőszakba borulhatnak. Harmadszor pedig intézményi összeomlás is bekövetkezhet.
Az Ötödik Köztársaságot arra tervezték, hogy átvészeljük a válságokat. De nagyon instabil helyzetben vagyunk. A polgárok nem tudják, mit tegyenek, mert maga az elnök sem tudja. Így az intézmények brutális szétesése következhet be
− mondta.
A BBC cikkében megjegyzi, hogy az emberek Franciaország-szerte tudatában vannak annak, hogy az ország veszélyes válaszúthoz érkezett. Emmanuel Macron maga is utalt a polgárháború lehetőségére − mondván, hogy ez a szélsőjobb és a szélsőbal programjának logikus következménye.
Szavait − egy hétfői podcastban − úgy értelmezték, hogy a választókat meg akarja ijeszteni, hogy a közép felé terelje őket, de Baverez szerint ez az interpretáció mélyen téves.
Nagyon veszélyes, hogy ezt a szót használja, és a félelemmel próbálja menteni a hatalmát. Egy demokráciában, amikor a félelmekre játszol, gyűlöletet és erőszakot szülsz
− mondja.
Emmanuel Macron belügyminisztere, Gérald Darmanin azt mondta, hogy a hatóságok abból indulnak ki, hogy a választás első és második fordulójának napján (június 30-án és július 7-én) erőszakos tüntetések lehetnek.
A rémálomszerű forgatókönyv az lenne, hogy a Nemzeti Tömörülés győzelme a szélsőbaloldalon tüntetéseket robbantana ki, amelyek aztán erőszakba torkollnak, és amelyekhez csatlakoznak a külvárosokban élő bevándorló családokból származó emberek. A szélsőbaloldali LFI-nek nagy támogatói bázisa van a külvárosokban, és Gáza támogatását tette egyik fő kampánytémájává.
Az, hogy a politikai instabilitás hogyan befolyásolhatja az olimpiai játékokat, amelyek kevesebb mint három héttel a szavazás után kezdődnek, egy másik olyan kérdés, amelyet az elnök, úgy tűnik, nem vett figyelembe.
Baverez szerint bármilyen nagyok is a különbségek, egy párhuzamot lehet vonni a francia és a brit választások között.
Franciaországban most van a populista pillanat. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság tíz évvel ezelőtt, Trumppal és a brexittel élte meg a sajátját. Franciaországot akkor megkímélte az intézmények ereje, de az euró ernyője is. Az euróövezeti tagság azt jelentette, hogy az itteni kormányok továbbra is azt tehették, amit mindig is tettek: az államadósság növelésével megvásárolták a szociális békét. Nos, ennek most vége
− mondta Nicolas Baverez.
(Borítókép: A Stade Tour Eiffel és hátterében az Eiffel-torony, ahol az olimpiai strandröplabdát és a paralimpiai vakfocit rendezik meg a 2024-es párizsi olimpiai játékok előkészületei közepette Párizsban 2024. június 25-én. Fotó: Mohamad Salaheldin Abdelg Alsayed / Anadolu / Getty Images)