Csütörtökön délután kettőkor kezdődik a júliusi EU-csúcs, ahol a tagállamok állam- és kormányfőinek nem kisebb feladatuk lesz, mint hogy eldönteni, kik, milyen módon és milyen célok mentén vezessék az Európai Uniót az elkövetkezendő öt évben. Ugyan a négy legmagasabb politikai pozícióról még korábban megállapodtak az európai centrumpártok, de nagy lesz a verseny a tagállamok között a többi pozícióért.
Június 27-én tartják az első hivatalos EU-csúcsot a június 6–9. közötti európai parlamenti választások után. A tagállamok állam- és kormányfői Brüsszelben leginkább arról fognak tárgyalni, mik legyenek az új, ötéves uniós ciklus főbb prioritásai, illetve döntenek a legmagasabb uniós tisztségviselői posztokról.
Az ülés előtt már két nappal a három mainstream európai pártcsalád, a jobbközép-kereszténydemokrata Európai Néppárt, a szociáldemokrata S&D és a liberális Renew EU tárgyalói elégedetten egymás tenyerébe csapva döntöttek az utóbbi kérdésről, azonban még így sincs minden kőbe vésve.
Kedden a három mainstream pártcsalád összesen hat tárgyalója – az EPP-t képviselve Kiriákosz Micotákisz görög és Donald Tusk lengyel miniszterelnök, a szocialisták részéről Olaf Scholz német kancellár és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök, illetve Mark Rutte leköszönő holland miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök – megegyezett, hogy pártcsaládjaik egymás között osztják el az EU négy legfontosabb pozícióját. Így
Az Európai Tanácsban minősített többséggel kell megszavazniuk az ajánlásukat, hogy azután majd az Európai Parlament egyszerű többséggel döntsön Ursula von der Leyen, illetve Kaja Kallas sorsáról – azt már a választás előtt is tudni lehetett, hogy az egykori német honvédelmi miniszter újrázásában nem az Európai Tanács lehet akadály, hanem majd az Európai Parlament, ahol e három párt jelenleg csak egy nagyon vékony többséget tud felmutatni, ha a képviselőik 10–15 százaléka nem szavazza meg von der Leyent.
A legnagyobb figyelmet természetesen e négy pozíció kapja,
azonban a tagállamok vezetői számára ennél is jóval fontosabb, hogy melyik tagállam milyen portfóliót tud az új Európai Bizottságban kiharcolni magának.
Jelenleg erről viszont még nem sokat tudni: az biztos, hogy több diplomata is azt szeretné elérni, hogy ne Magyarország legyen felelős a bővítésért, míg Olaszország egy fontos tárcát kaphat, miután mind a június 17-i informális találkozóról, mind a június 25-i hátsószobás megállapodásból kihagyták Giorgia Meloni olasz miniszterelnököt, aki ezzel egyáltalán nem elégedett – egyes hírek szerint gazdaságért felelős porfólióval próbálhatják kiengesztelni a posztfasiszta kormányfőt, aki emellé azt szeretné még elérni, hogy jobboldali-konzervatív, az EU-integrációval szemben szkeptikus pártcsaládja, az ECR adja a következő Európai Bizottság egyik alelnökét.
A tagállamok vezetői továbbá döntenek a következő ciklus prioritásairól is, ami sajtóhírek szerint a honvédelem és a haderőfejlesztés – beleértve Ukrajna támogatását is –, az uniós gazdasági versenyképesség és a jogállamiság lehet. Ezenkívül pedig az Európai Tanács elnöke, Charles Michel azt ígéri, ezúttal a tagállamok meg fognak egyezni abban, milyen belső reformokra van szüksége az EU-nak, hogy alkalmas legyen új tagállamok fogadására.
Mint minden egyes EU-csúcson 2022 februárja óta, így ezúttal is kiemelt téma lesz Ukrajna és az ukrajnai háború, ráadásul sajtóhírek szerint azon tavaly február után ismét személyesen fog megjelenni Volodimir Zelenszkij ukrán elnök.
Michel a meghívólevelében is említi, hogy az ülést a Zelenszkijjel való eszmecserével kezdik, akivel a háború jelenlegi állásáról, az Európai Unió eddigi támogatásáról fognak egyeztetni, de a június 25-én megkezdett csatlakozási tárgyalásokról is szót fognak ejteni.
Ukrajna kapcsán a legégetőbb téma továbbra is a fegyver- és lőszertámogatások lesznek, illetve a további uniós támogatások.
Ebben az unióban többnyire egyetértés van, leginkább Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök ellenkezik, ha Ukrajna támogatása kerül szóba – utóbbit egyébként korábbi jobbkeze, a nemrégiben beiktatott Peter Pellegrini köztársasági elnök fogja helyettesíteni.
Azonban nem kizárólag az ukrajnai háború az egyetlen külpolitikai kérdés, amiről az állam- és kormányfők tárgyalni fognak. Ismét foglalkoznak a közel-keleti helyzettel, ahol az EU azt szeretné elérni, hogy az Izrael és a Hamász terrorszervezet közötti háborút minél hamarabb zárják le és Izrael ne eszkalálja tovább a konfliktust.
Ugyan Spanyolország és Írország nemrégiben de jure is elfogadta a Palesztin Állam létezését, nem valószínű, hogy ezen a mostani csúcson sikerülhet közös uniós álláspontot kialakítani, hiszen például két fajsúlyos ország, Németország és Franciaország nem hajlandó hivatalosan is elismerni az országot – ugyanakkor Spanyolország és Írország döntését Michel akkor üdvözölte.
Továbbá a tagállamok vezetői vizsgálni fogják Georgia helyzetét, ahol nemrégiben fogadták el az ügynöktörvényt, amit több uniós tagállam is ellenzett – leszámítva Magyarországot és Szlovákiát. E kapcsán elképzelhető, hogy Budapest és Pozsony ellenkezése miatt nem sikerül a témában közös határozatot elfogadni, vagy ha igen, akkor az is fel lesz vizezve.
Ezenkívül a tagállamok megvizsgálják, hogy a legutóbbi, áprilisi rendkívüli csúcs óta mennyit javult az európai versenyképesség, hogyan lehetne az európai védelmi ipar kapacitásait növelni, milyen hibrid módon célozzák az Európai Unió és tagállamainak a gyengítését nem szövetséges államok, illetve ismét szót ejtenek a migrációról is.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök érkezik az EU-csúcstalálkozó második napjára 2022. március 25-én Brüsszelben. Fotó: Thierry Monasse / Getty Images)