Rendkívül gyorsan véget érő, mindössze tízórás EU-csúcsot tartottak a tagállamok állam- és kormányfői, ahol többek között megállapodtak arról, kiket szeretnének az Európai Unió élén az elkövetkezendő öt évben, és hogy ők milyen prioritások szerint dolgozzanak. Ursula von der Leyen újrázását egyedüliként csak Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem támogatta.
Valamivel éjfél előtt, június 27-én sikerült megállapodnia minden kérdésben a tagállamok állam- és kormányfőinek a brüsszeli EU-csúcson, így a csúcstisztségek mellett az Európai Unió elkövetkezendő öt évének prioritásáról, Ukrajna támogatásáról, a közel-keleti eseményekről és az európai biztonsági helyzetről is megszülettek a közös döntések.
Az EU legrangosabb tisztségeit illetően semmi meglepő nem történt: az Európai Tanács is ugyanazt a három jelöltet javasolta, akik személyében a csúcsot megelőzően a három mainstream pártcsalád, a jobbközép-kereszténydemokrata Európai Néppárt, a szocialista S&D, illetve a liberális Alde megállapodott.
A tagállamok így egyetértettek abban, hogy
Míg előbbi kettő jelölését még az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia ahhoz, hogy elnyerjék új pozíciójukat – erre leghamarabb az EP alakuló plenárisának a hetén, július közepén kerülhet sor –, addig Costát maga az Európai Tanács tagjai, az az a tagállamok állam- és kormányfői választják, így most már biztos, hogy december 1-jétől ő veszi majd át az elmúlt öt évben a posztot betöltő belga Charles Michel helyét.
Annak ellenére, hogy e három név keringett már régóta a brüsszeli berkekben, illetve a csúcs előtt a három pártcsalád meg is egyezett abban, hogy a posztokat egymás között ily módon akarják megosztani, nem volt teljesen egyértelmű, hogy végül sikerülhet-e elnyerni a jelöltségeket – már az is erre utalt, hogy a napirendet megcserélve csak az utolsóként tárgyaltak a jelöltekről.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök ugyanis nehezményezte, hogy őt kihagyták a megállapodásból, Olaszország az EU-ban jelentette gazdasági súlyára, másrészt pedig az ő pártcsaládjának, a jobboldali-konzervatív, az integráció kérdésében szkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) választási eredményei ellenére.
Így kérdéses volt, hogy Meloni miként fog majd hozzáállni az EU-csúcshoz, és nem próbálkozik-e meg egy blokkoló kisebbség kialakításával – a posztokról minősített többséggel döntenek az Európai Tanácsban –, vagy esetleg ahhoz folyamodna, hogy emiatt vétózna egy olyan kérdésben, ahol a tagállamoknak egyhangúlag kellene dönteni.
Meloni végül ezek közül egyik eszközt sem használta fel, von der Leyen jelölésénél tartózkodott, míg Costát és Kallast elutasította.
Így formálisan nem is ellenezte von der Leyen újrázását, ugyanakkor szavazatával szimbolikusan kifejezte nemtetszését, ahogy a három mainstream pártcsalád figyelmen kívül hagyta, hogy időközben az ECR vált az Európai Néppárt és a szocialisták után a harmadik legnagyobb erővé az Európai Parlamentben.
Sajtóhírek szerint – mind az Euronews, mind a Politico különböző diplomatákra hivatkozik – egyedül Orbán Viktor magyar miniszterelnök szavazott nemmel Ursula von der Leyen újrázásánál.
Ez annak fényében nem meglepő, hogy a magyar kormányfő már a három pártcsalád előzetes megállapodásakor kritizálta azt, majd pedig az EU-csúcsra érkezve is arról beszélt, hogy a maga részéről azt nem tudja támogatni, és azzal vádolta meg korábbi pártcsaládját, a 2021-ben otthagyott Európai Néppártot, hogy megvezette a választókat.
Azonban a magyar miniszterelnök elég sajátosan szavazott: míg von der Leyen újrázását elutasította, Costa jelölését támogatta, Kallas kapcsán pedig tartózkodott.
Annak ellenére, hogy a két napra tervezett találkozót végül még éjfél előtt befejezték, nem jelenti azt, hogy ne lettek volna viták, és minden simán haladt.
A Politico szerint ugyanis az Európai Unió elkövetkezendő öt évének prioritásait tartalmazó stratégiai agendáján Olaf Scholz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök az utolsó pillanatban több témát illetően is változtatott volna, miközben az Európai Tanács elnöke, Charles Michel a tagállamok nagyköveteivel már hónapok óta dolgozik annak kompromisszumos, mindenki számára elfogadható szövegezésén.
A lap szerint a francia–német szövetség többek között a klímapolitika kapcsán szerette volna megerősíteni az európai zöldmegállapodás (European Green New Deal) végrehajtását és továbbfejlesztését; a biztonságpolitika terén egy erősebb Európai Uniót szeretnének, ami pozitívan hozzájárul a békéhez globálisan; a versenyképességet illetően deregularizálnák a konzorciumok létrehozását; bővítéspolitika területén pedig erőteljesebb belső reformokat szorgalmaztak, hogy a tagjelölt országok fogadására az Európai Unió fel legyen készülve.
Azonban a Politicónak nyilatkozó három diplomata szerint e tervek közül mindössze a biztonságpolitikát illetően értek el minimális változásokat, így a vitát hamar lezárták, amikor a 25 többi tagállam azokkal nem értett egyet.
Ugyanakkor a diplomaták szerint Macron nem csak problémát okozott a csúcs alkalmával, mivel a biztonságpolitika kérdésénél épp ő volt a közvetítő a magasabb költségvetést kérő államok, illetve a több pénzköltést ellenző Németország és Hollandia között, hogy félúton találkozzanak az új eurókötvények kibocsátását követelő és a két egyik legnagyobb gazdaságú, úgynevezett fukar államok álláspontjai.
Mint arról beszámoltunk, az EU-csúcson Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is részt vett, aki az eseményt megelőzően örömének adott hangot, hogy az Európai Unió a héten megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával, illetve Charles Michel bejelentette, hogy három biztonságpolitikai egyezményt is meg fognak kötni a mostani csúcson.
Ez végül meg is történt, a dokumentumban például lefektetik, hogy az EU és tagállamai a partnereivel együtt hosszú távon segíti Ukrajnát, hogy megvédje határait, és elrettentsen másokat attól, hogy a jövőben megtámadják az országot. Megismételtek korábbi, egyhangúlag elfogadott határozatokat, miszerint
az EU megingathatatlanul támogatja Ukrajna nemzetközi jogilag meghatározott területi egységét – azaz a 2014-ben annektált Krím félszigetet is hivatalosan ukrán területként kezelik.
A 12 oldalas dokumentumban ezenkívül részletezik, hogy az Európai Unió és Ukrajna milyen védelem- és biztonságpolitikai vállalásokban állapodott meg egymással – leginkább az eddigi együttműködés fenntartását, azaz a fegyver- és lőszertámogatások mellett az ukrán katonák kiképzését, a védelmi iparok kooperációját, a hibrid hadviselés elleni fellépést vállalta az EU az ukránok felé.
Ezenkívül többször megerősítik, hogy Ukrajna jövője az Európai Unióban van, és hogy az EU előmozdítja az ukrajnai háború békés lezárásában, és segít majd az újraépítésben is.
Ezenkívül említi a tagállamok szakminisztereiből álló Európai Unió Tanácsa (röviden: Tanács) e heti döntését, miszerint az Európai Unió az EU területén zárolt orosz vagyonok által termelt kamatbevételekből Ukrajnát támogatja – a döntést a magyar kormány részéről Szijjártó Péter külügyminiszter ellenezte.
Ugyanakkor mivel korábban Szijjártó Péter tartózkodott a témával kapcsolatosan, ezért Josep Borrell, az EU biztonságpolitikai és külpolitikai főképviselője szerint a témát illetően nincs szavazati joga az országnak.
A csúcsot lezáró záródokumentumban ezenkívül a tagállamok vezetői a Közel-Kelettel kapcsolatosan elítélték a zsidó telepesek terjeszkedéseit Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában, és elítélték az ENSZ, illetve a Nemzetközi Vöröskereszt elleni támadásokat.
Emellett felszólították Izraelt és a Hamászt, hogy a legújabb ENSZ BT-határozat szerint kössenek tűzszünetet, illetve ismét hitet tettek a két állami megoldás mellett, kiemelve, hogy ennek a Palesztin Állam hivatalos elfogadása is egy kritikus lépés lenne – ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy de jure is elfogadta volna az EU az országot.
(Borítókép: Orbán Viktor az Európai Tanács 2024. június 27-i ülésén Brüsszelben. Fotó: Pier Marco Tacca / Getty Images)