Az Iráni Iszlám Köztársaságban most tartják az előrehozott elnökválasztást, miután Ebrahim Raiszi elnök május 19-én életét vesztette egy helikopter-balesetben Irán Kelet-Azerbajdzsán tartományában. A balesetben további nyolc ember is meghalt, köztük az iráni külügyminiszter, egy kormányzó és Tebriz város legfontosabb muszlim vallási méltósága.
Az iráni állam az elnök és kísérete halálát továbbra is balesetként kezeli. Ebrahim Raiszit mártírként búcsúztatták, mivel elnöki kötelességei teljesítése közben halt meg. Temetésén több tízezren vettek részt májusban szülővárosában, az északkelet-iráni Meshedben.
Az iráni alkotmány 131. cikkelye rendelkezik az utódlásról. Ennek értelmében az elnök halála esetén az új választásokat 50 napon belül meg kell tartani. Az elnöki feladatokat az új elnök beiktatásáig az első számú alelnök, jelen esetben Mohamed Mokhber látja el.
Május 30-ig összesen nyolcvanan regisztrálták magukat elnökjelöltként, azonban az Őrök Tanácsa a legtöbbjüket diszkvalifikálta, mivel életvitelük alapján nem feleltek meg az 1979-es iszlám forradalmat követően elfogadott alkotmányban foglaltaknak. A vallási és civil jogászokból álló tizenkét tagú Őrök Tanácsa Mahmúd Ahmadinedzsád korábbi elnök (2005–2013), valamint Ali Laridzsáni volt parlamenti elnök és Irán korábbi fő nukleáris tárgyalója jelöltségét is elutasította.
Az iráni politikai rendszer egyik legbefolyásosabb szerveként működő Őrök Tanácsa mindössze hat – öt konzervatív és egy reformer – jelölt indulását hagyta jóvá. A konzervatív jelöltekhez tartozik Mohamed Báqer Qalibáf, Szaid Dzsalili, Mosztafa Púrmohammadi, Alireza Zakáni és Amir-Hoszein Qazizáde Hásemi. Az utóbbi két jelölt nem sokkal a választások előtt visszalépett a többi konzervatív jelölt javára. Egyedüli reformer jelöltként Maszúd Pezeskián száll ringbe.
Fontos megjegyezni, hogy Iránban nem léteznek politikai pártok, csak irányzatok és érdekközösségek.
Bár a konzervatívok, reformisták és mérsékeltek nem egységesek, de eseti alapon együttműködnek egymással. A kulcsfontosságú kérdésekben, mint például az iszlám forradalom örökségének továbbvitele, a regionális hatalmi státuszra való törekvés politikája, beleértve az iráni nukleáris és rakétaprogramot, a különböző irányzatok között nemzeti konszenzus alakult ki.
A választópolgárok jelöltpreferenciáját és részvételi hajlandóságát vizsgáló közvélemény-kutatások adatai igen nagy eltérést mutatnak, azonban a legtöbb közvélemény-kutató cég mérései alapján Mohamed Báqer Qalibáf (az iráni parlament jelenlegi elnöke, Teherán volt polgármestere), Szaid Dzsalili (a Legfelsőbb Védelmi Tanács volt titkára, korábbi nukleáris főtárgyaló) és Maszúd Pezeskián (sebész, volt egészségügyi miniszter) számítanak a legesélyesebb jelölteknek.
A független GAMAA közvélemény-kutató cég tíz nappal a választások előtt készített felmérést, amelynek alapján a legnépszerűbb jelölt Maszúd Pezeskián (37,7 százalék), őt követi Szaid Dzsalili (29,4 százalék) és Mohamed Báqer Qalibáf (8,3 százalék). Ezzel szemben az iráni parlament kutatóközpontja, a Majles Research Center napokban közölt felmérése szerint a legnépszerűbb jelölt Mohamed Báqer Qalibáf (20,7 százalék), akit Maszúd Pezeskián (18,9 százalék) és Szaid Dzsalili (18,2 százalék) követnek.
Ali Hámenei hagyományosan távol tartja magát attól, hogy nyilvánosan és egyértelműen állást foglaljon bármelyik jelölt mellett. Ugyanakkor Mohamed Hátámi (1997–2005) és Haszan Róháni (2013–2021) volt reformista elnökök a közösségi médiában elhelyezett videóüzenetben nyíltan Pezeskián elnökjelöltségét támogatták.
A jelöltpreferenciához hasonlóan a részvételi hajlandóság mutatói is jelentős mértékben eltérnek. A GAMAA által közölt adatok alapján a megkérdezettek csupán 22,4 százaléka ígérte biztosra a részvételét, 65,5 százalék biztosan nem vesz részt a választáson, 12,1 százalék pedig egyelőre bizonytalan. A Majles Research Center által közzétett adatok alapján várhatóan jóval többen vesznek részt a választáson, ugyanis a megkérdezettek 45,5 százaléka ígérte biztosra a részvételét, míg 21,4 százalék biztosan távol marad az urnáktól, 31,8 százalék pedig egyelőre bizonytalan a részvételi szándékát illetően.
Az 1979 óta fennálló politikai berendezkedés népi legitimitása szempontjából kulcskérdés, hogy a pénteki elnökválasztáson hányan vesznek részt. Mivel az iráni társadalom hagyományosan aktív választó volt, a politikai vezetés joggal hivatkozhatott a fennálló politikai rendszer széles népi támogatottságára. A 2009-es elnökválasztáson a szavazásra jogosultak 85 százaléka, míg a 2013-as és 2017-es választáson a 73 százaléka vett részt.
A helyzet azonban az előző két választás óta jelentősen megváltozott. A 2021-es elnökválasztáson a részvételi arány az 50 százalékot sem érte el, a 2024. márciusi parlamenti választásokon pedig a szavazásra jogosultaknak csupán kicsivel több mint 40 százaléka vett részt. Ráadásul a szavazatok jelentős része, mintegy 6-8 százaléka érvénytelen volt. Ali Hámenei legfőbb vallási és politikai vezető ezért az utóbbi időszakban többször is szavazásra buzdította az irániakat, és felhívta a figyelmet a magas választási részvétel fontosságára.
Az elnökválasztási kampányban öt vitát tartottak, melyek során a jelöltek a gazdasági, külpolitikai, kulturális, és az állam működésével kapcsolatos kérdésekben ütköztethették volna álláspontjaikat és programjaikat. Valódi vita azonban nem alakult ki, mivel a résztvevők gyakran monológot adtak elő és érdemben nem reflektáltak egymásra, így a viták hamar ellaposodtak.
A kampány központi témáját Irán régóta tartó kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt a gazdaságot érintő kérdések és a megélhetési nehézségek szolgáltatták. A jelöltek mindegyike egyetértett abban, hogy az iráni gazdaság súlyos problémái elsősorban a perzsa államra kivetett bonyolult és sokszereplős szankciós rezsimre vezethetők vissza.
A kampányban a gazdasági kérdések mellett a határbiztonság és a migráció is szerepet kapott. A leghatározottabb kijelentéseket ezen a területen Mohamed Báqer Qalibáf tette, aki megválasztása esetén teljes hosszában lezárná Irán keleti határát az Afganisztán és Pakisztán jelentette biztonsági fenyegetések (irreguláris migráció, kábítószer-kereskedelem és terrorfenyegetettség) miatt. Kampányának másik sarkalatos pontját az Iránban engedély nélkül tartózkodók kitoloncolásával kapcsolatos ígéretei jelentik.
A gázai háború és a palesztinok ügye az elnökválasztási kampányban nem volt központi téma, ugyanis ezek a kérdések nem képezik fontos részét az iráni belpolitikai diskurzusnak. A palesztinok melletti hangos kiállással Iránban nem lehet szavazatokat szerezni.
Bármilyen eredmény is születik a pénteki elnökválasztáson, az új elnök személye önmagában nem fog jelentős bel- és külpolitikai irányváltást eredményezni, mivel a legfontosabb politikai kérdésekben a 85 éves Ali Hámenei legfőbb vallási és politikai vezető dönt. Az elnök – valamint a miniszterek és a parlament – feladatkörét az iráni politikai struktúra jelentős mértékben korlátozza, ezért feladata nem több, mint a legfőbb vallási és politikai vezető és tanácsadói által meghatározott politikai irányvonal követése. Bár az iráni alkotmány szerint a köztársasági elnöki poszt a második legfontosabb közjogi méltóság, az elnök valójában egy magasabb akarat végrehajtója. Hivatalba lépését a márciusban megválasztott konzervatív többségű parlamentnek is jóvá kell hagynia. Amennyiben egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok abszolút többségét, második forduló jön, amelyben a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt mérkőzik meg egymással.
A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.
(Borítókép: Az elnökjelöltek képét ábrázoló óriásplakát Teheránban, Iránban 2024. június 17-én. Fotó: Majid Asgaripour / WANA / Reuters)