Az elmúlt hetekben, elsősorban a svájci ukrán békecsúcs kapcsán merült fel egyre gyakrabban a háború lezárásának mikéntje. A nyugati és az ukrán álláspont szerint a béke csak az orosz csapatok teljes kivonásával érhető el és biztosítható hosszú távon, Moszkva és a vele partneri viszonyban állók szerint a béketárgyalásokat a harctéri realitások figyelembevételével kell elkezdeni. Egyesek szerint a tét nem pusztán az Ukrajna területi integritása melletti elköteleződés, hanem az ukrán területen található hatalmas mennyiségű ásványi kincs is.
Nem titok, hogy Ukrajna egy ásványi kincsekben gazdag ország, amellett hogy az egyik legnagyobb kiterjedésű csernozjomterülettel is rendelkezik. A kettő együtt, az iparhoz szükséges ásványi kincsek és az élelmiszer-termeléshez szükséges mezőgazdasági kapacitások kiváló lehetőségekkel kecsegtetnek, és könnyen a világ egyik leggazdagabb országává tehetnék Ukrajnát. Ez is volt az elképzelés 1991-ben, amikor a frissen függetlenedett Ukrajna az egyik legnagyobb GDP-mutatóval rendelkezett Európában. Ezt sajnos nem sikerült megvalósítani. Az elmúlt időben azonban Ukrajna kincseinek kérdése ismét napirendre került.
Nem sokkal az orosz–ukrán háború kitörése után egy sor publikáció jelent meg a vezető nyugati lapokban arról, hogy Ukrajna nemcsak a hagyományosan jól ismert szénben, földgázban és kőolajban gazdag, hanem rengeteg olyan ritkaföldfém is található területén, amelyektől nem csak a nyugati ipari- és energiatermelés függ, hanem még az előírt zöldátmenethez szükséges technológiai termelés is.
Az említett cikkek, amelyek a SecDev vállalat adatgyűjtése és elemzése alapján íródtak, azt vázolják, hogy Ukrajnában hatalmas mennyiségű kritikus fém és ásvány található. Ukrajna a föld felszínének csupán 0,4 százalékát teszi ki, de ezen a területen összpontosul a világ ásványi kincseinek 5 százaléka, ami hatalmas mennyiség. Ukrajnában körülbelül 20 ezer ásványi lelőhelyet tartanak számon, amelyek 117 ásványt ölelnek fel. Ezek közül 8,761 kereskedelmi értékű, és szerepel az ország nyilvántartott ásványi tartalékai jegyzékében.
A 2014-es válság és a 2022-ben kitört háború előtt 3055 lelőhely volt termelésben, amelyek közül 147 fémes, 4676 nemfémes, 2233 éghető ásvány és 1705 vízadó réteg. Az országban több mint kétezer bányászati vállalat működik, és 2018-ban Ukrajna benne volt a top 10-ben a gallium, a rutil, a titánszivacs, a grafit és más ásványok globális termelése terén, valamint továbbra is ígéretes lítium és egyéb új ásványi kincsek tekintetében is.
Erre természetesen nem a háború kezdetén figyeltek fel, de annak kitörése komolyan megnövelte az ukrajnai kincsek jelentőségét, a bennük rejlő potenciált. Az európai ipar jelentős mértékben hagyatkozott a kínai és az orosz ritkafémekre és kritikus ásványokra, amelyek szakértők szerint annyira nem is ritkák, csak azok előállítása igen energiaigényes és komoly környezeti szennyezéssel jár. A finomítás és a további előkészítése pedig rendkívül drága.
Korábban az Egyesült Államok jelentős mennyiségben exportálta ezeket, de ma már Kína késztermékként tudja őket biztosítani legalább 30 százalékkal olcsóbban, mint ha azokat egyébként saját „hatáskörben” állítanák elő. Az ilyen jellegű kereskedelmi viszony gyorsan függőséghez vezet, és 2017-re már Kína biztosította az EU ritkafémszükségleteinek 98 százalékát. Ez aggasztónak mutatkozott, ezért az EU diverzifikálni kezdte az ellátási láncait.
Ugyan a háború kitörésekor ezt csak 90 százalékra tudta mérsékelni, de a folyamat elindult. Az EU Kanadával és Ukrajnával kötött stratégiai partnerségi megállapodást a ritkaföldfémek terén. Utóbbi logikusnak is tűnt, ugyanis azon a több mint 8700 lelőhelyen a 120 leggyakrabban használt ipari ásvány közül 117 jelentős mennyiségben bányászható, ezek közül legalább 40 elengedhetetlen a zöldátmenethez is.
S bár a háború előtti utolsó évben a teljes termelés körülbelül 15 milliárd dollár volt, a lelőhelyek összértékét – beleértve a titánt, vasat, neont, nikkelt, lítiumot és más kulcsfontosságú erőforrásokat – több mint 11 500 milliárd dollárra becsülik. Ukrajna tehát megfelelő befektetések és beruházások mellett jelentősen mérsékelni tudta volna a nyugati ipar ritkaföldfém-függőségét az olyan kockázatos partnerektől, mint Kína és Oroszország (utóbbi továbbra is nagy mennyiségben szállít kritikus ásványokat a nyugati piacokra), mi több úgy, hogy Kínához és az orosz lelőhelyekhez képest karnyújtásnyira van az európai ipari központoktól és az európai kikötőktől.
Azonban a háború kitörése ezt a folyamatot jócskán megakasztotta. Egyrészt számos ukrajnai és nemzetközi vállalat teljesen érthető módon lassította vagy leállította bányászati tevékenységét Ukrajnában. Másrészt – és ez a nagyobb probléma – a feltárt, de a feltáratlan lelőhelyek nagy része is orosz kézen van. Oroszország legalább 12 400 milliárd dollár értékű ukrán energia-, fém- és ásványi lelőhelyet vont ellenőrzése alá, ami a 2209, jegyzékben lévő lelőhely értékének majdnem a felét teszi ki.
Moszkva felügyelete alá került Ukrajna szénkészleteinek 63 százaléka, olajkészleteinek 11 százaléka, földgázkészleteinek 20 százaléka, fémkészleteinek 42 százaléka, valamint a ritkaföldfémek és más kritikus ásványok, köztük a lítium 33 százaléka. Néhány lelőhelyre a Krím 2014-es annektálása és a kelet-ukrajnai konfliktus során tette rá a kezét Moszkva, 2022 februárja óta azonban Oroszország nagyobb előretörésével 41 szénmezőt, 27 földgázlelőhelyet, 14 propánlelőhelyet, kilenc olajmezőt és különféle érc- és ásványkitermelő területeket foglalt el.
A fentiekhez hozzátartozik az a tény is, hogy az ukrajnai lelőhelyek nagy része egyelőre nincs kitermelés alatt, függetlenül attól, hogy orosz vagy ukrán kézen vannak. A kérdés az, hogy amikor ezekre igen nagy szükség lesz, ki fogja megkezdeni a kitermelést, hogy majd saját ipara javára fordítsa azokat. Ez a kérdés az említett írásokban is felmerült, majd a téma elcsendesedett.
Ukrajna győzelmének és területi integritásának kérdésekor elsősorban a nemzetközi jog és a morál foglalta és a foglalja el az elsődleges helyet, amennyiben gazdasági szempontokat vitattak meg a nyugati vezetők, úgy általában az élelmiszeripari biztonság merült fel Ukrajna jelentős mezőgazdasági termelése miatt.
Az ügy állóvízét Lindsey Graham republikánus szenátor kavarta fel, aki interjújában elmondta, hogy
Ukrajnában legalább 10-12 ezer milliárd dollárnyi kritikus ásványi kincs van, ami nem kerülhet orosz kézre, hogy azon majd Kínával osztozzon.
Ezek a készletek az Egyesült Államok és a Nyugat legjobb üzleti partnerévé tehetik Ukrajnát, így ezeket az ásványi kincseket Ukrajnában és Nyugaton lehetne a legjobban felhasználni. Egy igen szkeptikus ukrán újságíró és blogger, Anatolij Sarij ezt úgy értékelte, hogy a háború lezárása után Ukrajna tulajdonképpen ásványi kincseivel és azok kitermelési jogának átengedésével tudja majd rendezni adósságait, amiből az Egyesült Államok profitálhat a legjobban, Ukrajna pedig pusztán egy nyersanyagforrás lesz, amelynek el kell majd viselnie az említett ásványok kitermelésével járó minden környezeti kárt is.
Egyelőre inkább összeesküvés-elmélet szagú lenne azt feltételezni, hogy Ukrajna 1991-es határainak visszaszerzése mögött a megszállt területek és Ukrajna ásványi kincseinek hatalmas értéke, valamint az afeletti rendelkezés lehetősége húzódna meg. Ez egyelőre valóban jogi, morális, és nem utolsósorban biztonságpolitikai kérdés, de Ukrajna a nyugati gazdaság szempontjából igen fontos állam volt és lehet a jövőben is, így tehát az ilyen jellegű szempontok sem zárhatók ki teljesen.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
(Borítókép: B ányászok az állami tulajdonban lévő Kalinin szénbányában, a kelet-ukrajnai Donyecki területen 2019. január 17-én. Fotó: Iain Burns / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)