A háború kezdetén az orosz elit nem értett egyet az invázióval, azonban ahogy telt az idő, hozzászoktak a helyzethez. Putyin felé fordultak, és úgy látják, hogy az elnök most már a NATO-t is megtámadhatja.
Amikor az ukrajnai háború elkezdődött, az orosz elit sokkos állapotba került. Ahogy a Nyugat szankciókat és beutazási tilalmakat vezetett be, Oroszország gazdag és politikai kapcsolatokkal rendelkező polgárai azt láthatták, hogy korábbi életüknek vége. A harctéri veszteségek gyorsan szaporodtak, sokan katasztrofális hibának tartották az inváziót.
„Az az Oroszország, amelyet mélyen szeretünk, idióták kezébe került” – mondta Roman Trocsenko, az ország legnagyobb hajóépítő vállalatának korábbi vezetője egy másik üzletembernek egy 2023 áprilisában kiszivárgott telefonbeszélgetésben. „Bizarr, elavult, tizenkilencedik századi ideológiákhoz ragaszkodnak. Ennek nem lehet jó vége. Katasztrófával fog végződni.”
Egy másik kiszivárgott beszélgetésben a híres zenei producer, Joszif Prigozsin (nem rokona Jevgenyij Prigozsinak) „kib…ott bűnözőknek” nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnököt és kormányát. Az invázió idején külföldön tartózkodó oligarchák közül néhányan nem voltak hajlandók visszatérni Oroszországba, köztük Mihail Fridman, az ország legnagyobb magánbankjának tulajdonosa – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent riportjában Mihail Zigar, a Der Spiegel kolumnistája, az egykori független orosz televíziócsatorna, a TV Rain alapító-főszerkesztője, aki a háború kitörésének harmadik napján hagyta el Oroszországot.
De ez akkoriban volt. Ahogy közeledett 2023, az elit elkezdte támogatni a háborút. Több zenész turnéra indult a megszállt területeken. Októberben Fridman – miután úgy döntött, hogy a szankciókkal sújtott nyugati élet elviselhetetlen, az oroszországi helyzet pedig viszonylag kényelmes – Londonból visszatért Moszkvába. És nem készültek újabb felvételek a háború miatt morgolódó oligarchákról. Valójában nehéz elképzelni, hogy később ilyen beszélgetések elhangozhattak volna.
Az orosz elit megtanulta, hogy ne aggódjon a konfliktus miatt. Arra a következtetésre jutottak, hogy az invázió – még ha nem is támogatják teljes mértékben –, az élet elviselhető ténye. Ennek eredményeképpen annak az igénye, hogy megkérdőjelezzék a Kreml döntéseit, teljesen eltűnt. És ahelyett, hogy arról vitáznának, támogassák-e Putyint, az orosz elit most egy másik kérdést vitat meg: hogyan érhet véget a háború.
Több oka is van annak, hogy az orosz elit Putyin felé fordult. Az egyik az, hogy óvatosabbak lettek, mivel Moszkva keményen fellép az ellenvéleményekkel szemben. Egy másik, ezzel összefüggő ok az, hogy megértették, hogy értelmetlen a tiltakozás. De talán a legnagyobb oka a változásnak az, hogy az inváziót alapvetően más megvilágításban kezdik látni. Ma már úgy vélik, hogy Oroszország győzedelmeskedni fog. Moszkva ugyanis ha lassan is, de folyamatosan győzelmet arat a csatatéren. Oroszország túlerőben van, a Kijevnek nyújtott nyugati támogatás pedig egyre csökken, ami veszélyezteti Ukrajna katonai utánpótláshoz való hozzáférését.
„Rossz győztesként kitaszítottnak lenni, de még rosszabb vesztesként kitaszítottnak lenni” – mondta a szerzőnek egy háttérbeszélgetésen egy orosz oligarcha, aki korábban kritizálta a háborút, de most úgy tűnik, megérti azt. Az oligarcha szerint Oroszországban minden megváltozott: a Putyinhoz való hozzáállás, az Ukrajnáról alkotott nézetek és a Nyugatról alkotott nézetek is. „Meg kell nyernünk ezt a háborút” – mondta nekem.
Különben nem hagynak minket élni. És persze Oroszország összeomlana.
Ezzel a perspektívaváltással az oligarchák most arról vitatkoznak, hogy Ukrajnában milyen feltételek mellett lehetne győzelmet aratni. A relatív optimisták számára bármilyen nagyobb sikeres offenzíva elég lenne. Szerintük egy ilyen győzelem kielégítené Putyint és megtörné Ukrajna akaratát, hogy további területeket szabadítson fel, még ha nem is riasztja el az országot attól, hogy megvédje azt, ami megmaradt. Egy ilyen offenzíva legvalószínűbb célpontja Harkiv, Ukrajna második legnagyobb városa.
Egy teljes támadás Harkiv ellen borzalmas lenne. A város, amely 1919 és 1934 között Ukrajna fővárosa volt, a háború kitörése előtt az ukrán és az orosz kultúra, tudomány és oktatás központjaként működött. Ha Oroszország megpróbálja elfoglalni, Harkiv megmaradt infrastruktúrája szinte teljesen meg fog semmisülni, ami gyors elnéptelenedéshez vezet, mivel az amúgy is szűkös alapvető szolgáltatások fenntartása lehetetlenné válik. Azoknak az embereknek, akik itt maradnak, orosz megszállás alatt kell majd túlélniük.
De bármennyire is szörnyű ez a végkifejlet, mégis ez a legkevésbé szörnyű elképzelés, amelyet az orosz elit képvisel. Egy, a Kremlhez közeli kapcsolatokkal rendelkező üzletember szerint Putyin nem elégszik meg azzal, hogy elfoglalja Ukrajna északkeleti részét. Az egyetlen eredmény, amit elfogad, az Kijev elfoglalása. Putyin különleges, szinte misztikus kapcsolatot ápol az ukrán fővárossal, amelyet az orosz civilizáció bölcsőjének tekint. Putyin különösen kedveli a Kijev-Pecserszk Lavrát, egy régi ortodox kolostort, ahol legutóbbi, 2013-as hivatalos látogatása során a legtöbb idejét töltötte. A Lavra számos tisztelt orosz szent és történelmi személyiség nyughelye, köztük a császári orosz miniszterelnöké, Pjotr Sztoljpiné, akit Putyin csodál; még egy Sztoljpin-szobrot is megrendelt, amely most a Kreml közelében áll. A Lavra megőrzése iránti vágya magyarázhatja, hogy Oroszország miért nem bombázta olyan erősen Kijevet, mint más ukrán városokat. (Oroszország új védelmi minisztere, a mélyen vallásos Andrej Belouszov szintén erősen kötődik a Lavrához).
Ha Oroszország egy második hadjáratot indít az ukrán főváros elfoglalására, a hadsereg valószínűleg Belaruszból indítaná el az offenzíváját, ahogyan azt 2022 telén is tette. Valószínűleg, ahogy akkor is, orosz csapatok haladnának át a csernobili atomerőművet körülvevő radioaktív pusztaságon. Moszkvában azonban sokan úgy vélik, hogy ezúttal, mivel Oroszország hadserege erősebb lett, Ukrajna tartalékai pedig meggyengültek, országuk győzni tudna. Az orosz elit véleménye szerint az ukránok egyszerűen túl fáradtak ahhoz, hogy ismét kitartóan védekezzenek.
Putyin számára azonban az ukrajnai háború nem csak – vagy még csak nem is leginkább – Ukrajnáról szól. A szerző szerint az orosz elnökhöz közel álló emberek azt mondják, hogy az inváziót csak egy frontnak tekinti a Nyugattal való konfliktusban. Ez azt jelenti, hogy Oroszország harctéri sikerei nem biztos, hogy elégségesek Putyinnak.
Ahhoz, hogy legyőzze valódi ellenségeit Brüsszelben és Washingtonban, Putyin úgy érezheti, hogy meg kell támadnia egy NATO-tagot.
Az orosz elit szerint a legvalószínűbb célpont Észtország vagy Lettország lenne: a két nagy orosz kisebbséggel rendelkező balti ország. Moszkva a jól ismert tankönyvet követné. Először is, az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat tagjai rávennék az orosz ajkúakat a két ország valamelyikében, hogy azt állítsák, hogy egy neonáci kormány elnyomja őket, és a Kreml segítségére szorulnak. Válaszul orosz csapatok lépnék át a határt, és átvennék az irányítást bármelyik állam keleti részén lévő települések felett, például a túlnyomórészt orosz ajkú észt város, Narva felett. Ez a területfoglalás jelentős kihívást jelentene a NATO számára, amely azon az elven alapul, hogy az egyik tagja elleni támadás, legyen az bármilyen kicsi is, az összes tagja elleni támadásnak minősül. Narva elfoglalásával Putyin tesztelné, hogy a blokk valóban hajlandó-e kockáztatni egy harmadik világháborút az orosz határ néhány négyzetkilométere miatt.
A múltban az orosz elit nem nagyon akarta megkockáztatni a nukleáris konfliktust. Most azonban sokan közülük meg vannak győződve arról, hogy a NATO nem merne válaszolni.
Úgy látják, hogy a Nyugat fáradt és megosztott, és ezért sokkal kevésbé érdekelt az Oroszország elleni küzdelemben. Joe Biden amerikai elnököt és az európai vezetőket gyengének tartják. Ebben az összefüggésben úgy vélik, hogy a NATO nem fog egyhangúlag összefogni egy megtámadott ország védelmében. Ehelyett az orosz elitek úgy vélik, hogy a NATO-t akkora pánik és káosz fogja elborítani, hogy egyáltalán nem tenne semmit – lerombolva a nyugati kormányok hitelét.
Egy ilyen provokáció a szerző szerint különösen hasznos lehet Oroszország számára az amerikai elnökválasztás előtt. A Kreml akár úgy is gondolhatja, hogy egy ilyen válság végzetesen aláásná Biden esélyeit. Egy olyan balti vészhelyzet, amelyben Biden megbotlik, gyengének és inkompetensnek festhetné le az amerikai elnököt, és bizonyíthatná Donald Trump volt amerikai elnök azon állítását, hogy a NATO elavult.
Putyin persze megpróbálhatja gyengíteni Bident anélkül is, hogy a Baltikumot támadná.
Zigar legtöbb forrása szerint Putyin úgy tudna csapást mérni az elnökre, ha egyszerűen több csatát nyerne Ukrajnában – és meg is próbálja majd ezt tenni. A Kreml azért akarja gyengíteni Bident, hogy Trump nyerhessen, tekintettel arra, hogy utóbbi jelölt hangoztatja Oroszország iránti vonzalmát. Trump például azt ígérte, hogy megválasztása esetén „24 órán belül” véget vet az ukrajnai háborúnak.
Azonban Oroszországban nem mindenki gondolja úgy, hogy a háború véget ér, ha Trumpot megválasztják. Egyesek úgy vélik, hogy a háború semmilyen helyzetben nem fog véget érni. Ahogy egy, a Kremlhez közel álló üzletember a szerzőnek elmondta, Putyin túlságosan megszerette a háborút, amely segített neki mozgósítani a társadalmat, bebörtönözni néhány másként gondolkodót, megölni másokat, a többiek nagy részét pedig kiszorítani az országból. A háború egyesítette az elitet is, amelyet most már nem látnak szívesen Nyugaton, és Putyinban látja az egyetlen reményét a jó életre. Ennek eredményeképpen Putyinra kisebb nyomás nehezedik, mint valaha.
A végtelen ukrajnai háború gondolata azonban megrémíti az orosz elitet, amely még mindig abban reménykedik, hogy az invázió véget ér. Arról álmodoznak, hogy minél hamarabb visszatérnek a 2022. február 23-i békés időkbe. Ők most egyelőre hallgatnak. Nem látják a visszaút lehetőségét.
(Borítókép: Orosz magas rangú tisztek és az ukrajnai katonai invázió veteránjai nézik Vlagyimir Putyin elnököt az emlékezés és gyász napja alkalmából tartott koszorúzási ünnepségen az ismeretlen katonák sírjánál, a Kreml közelében 2024. június 22-én, Moszkvában. Fotó: Contributor / Getty Images)