Csütörtökön parlamenti választásokat tartanak az Egyesült Királyságban. A brexitből lábadozó országot súlyos gazdasági problémák sújtják, és ezek közül is kiemelkedik az évtizedek óta tomboló lakhatási válság. Az elszabaduló ingatlanárak okozta kilátástalan helyzetben pedig sokak sajátos megoldásokra kényszerülnek, ha tetőt szeretnének a fejük fölé.
London déli városrészében, Croydonban például az illegális lakásfoglalók – angol szlenggel nevezve „squatterek” – elkezdtek közös erőfeszítéssel hajléktalanszállókat kialakítani a kihasználatlan ingatlanokból. Az Egyesült Királyság fővárosában rengeteg az otthontalan ember, és a 14 éve kormányzó konzervatív Toryk szociális rendszere sokakról továbbra sem tud gondoskodni. Mindeközben a város ingatlanpiaci szereplőit a profitmaximalizálás és a bérlők totális kizsákmányolása vezérli, ami még jobban megnehezíti a lakhatás finanszírozását az alacsonyabb jövedelmű csoportoknak, köztük a fiataloknak és a bevándorlóknak. Becslések szerint jelenleg 300 ezer brit lehet hajléktalan, pedig az országban 700 ezer ingatlan teljesen üresen áll.
A Croydonban élő lakásfoglaló fiatalok ezt a jelenséget elégelték meg, ezért elfoglaltak és lakhatóvá tettek mintegy 30 elhagyott épületet egy szebb napokat látott üzleti negyedben.
A Reclaim Croydon (Croydon Visszakövetelése) elnevezésű csoportosulás eddig 100 otthontalant helyezett el az általuk felújított épületekbe - természetesen engedély nélkül.
A Brit Főbérlők Szövetsége szerint nem elszigetelt esetről van szó. A lakhatási krízis újbóli elszabadulására enged következtetni, hogy adataik szerint 2021 óta 300 százalékkal több ilyen önkényes beköltözés történt, mint azt megelőzően. A kereskedelmi ingatlanokba való engedély nélküli betelepülés egyébként nem számít bűncselekménynek az Egyesült Királyságban, és a lakóingatlanok elfoglalása is csak 2012-től jár következményekkel.
A gondok nem 2010-ben (a Toryk első ciklusában) kezdődtek. Az Egyesült Királyság már évtizedek óta lakáshiánnyal küzd. A válság gyökere két tényező összejátszása: 1974 óta az Egyesült Királyság népessége mintegy 11 millió fővel növekedett, illetve 1947-ben egy törvény megtiltotta, hogy a szigetország városai tovább terjeszkedjenek zöldterületekre. Miközben a lakosságszám kilőtt, a városok mérete lényegében ugyanakkora maradt, mint a világháborút követő pár évben – világított rá a Financial Times.
Többek között ezen törvényi korlátok miatt is történhetett meg, hogy az utóbbi fél évszázadban a MEGFIZETHETŐ LAKHATÁST CÉLZÓ KORMÁNYZATI PROGRAMOK NEM TUDTAK LÉPÉST TARTANI A drasztikus demográfiai robbanással.
Pedig ez idő alatt szinte minden egyes kabinet – a közelmúltban például Boris Johnsoné és Rishi Sunaké is – letette a nagyesküt a választóknak, hogy ők lesznek azok, akik megoldják majd a lakhatási válságot, mégpedig azzal, hogy kiterjesztik a szociális bérházprogramot. A vállalt ingatlanmennyiséget azonban sem a felsorolt két miniszterelnök, sem elődiek kormányzatai nem voltak képesek megépíteni. A Bloomberg június végi elemzése alapján pedig kijelenthető, hogy a probléma már régen túlhaladt azon a ponton, hogy azt egyetlen kormányzati ciklus kezelni tudja.
A magán és önkormányzati ingatlanépítések száma immáron évtizedek óta annyira elmarad a népességnövekedéstől, hogy szinte egy London méretű város hiányzik az Egyesült Királyságból – írja a Bloomberg.
Az önkormányzatok a már meglévő bérházprogramokat is egyre kevésbé képesek finanszírozni, az elszabaduló infláció, a Covid-recesszió és a brexit együttes gazdasági hatásai miatt. A „megfizethető lakhatásnak” nevezett összetett kormányzati és önkormányzati program néhány várost állítólag csődközeli állapotba sodor – írja az al-Dzsazíra.
A „megfizethető lakhatás” az Egyesült Királyság összetett lakhatási programja, amely elsősorban azokat célozza, akik nem engedhetik meg maguknak a piaci áron történő lakásvásárlást vagy -bérlést. Számos típusa létezik, de közös pont, hogy az ingatlanokat a kormány, az önkormányzatok vagy a lakásszövetkezetek biztosítják. Vannak például szociális bérlakások, ahol a bérleti díjat a kormány egy alacsony szinten maximálja, vagy az úgynevezett „megfizethető” bérlakások, ahol a környék piaci ára alatt lehet hozzájutni albérletekhez. Ezenkívül sok más egyéb konstrukció is létezik, például az, amikor a bérelt lakáshoz egy bizonyos idő elteltével kedvezményes áron hozzájuthatnak a lakók.
Az országrészek közül főképp Angliát és Skócia nagyvárosait érintő történelmi lakáshiányt természetesen súlyosbította a 2008-as hitelválság is. Az sem segített, hogy a világválságot megelőzően a kormányzat nem megfelelő lakhatástámogatási rendszert tartott fenn. A kétezres évek elején a brit jegybank (a Bank of England) például azzal próbálta enyhíteni a már akkor is nagyban tomboló lakhatási válságot, hogy rendkívül alacsony alapkamattal hitelezett.
Ez a művelet azonban csúnyán az arcukba robbant. A jelzáloghiteleket főképp nem azok vették igénybe, akiknek szükségük lett volna rá, hanem akik nyerészkedni szerettek volna az alacsony kamatozású hiteleken.
Emiatt a kétezres években hisztérikus ingatlanvásárlási láz vette kezdetét a brit piacon. Rengetegen vettek olyan lakást, amire valójában semmi szükségük nem volt. A befektetési és hiteltanácsadók pedig kifejezetten azt sulykolták az emberekbe, hogy számolatlanul öntsék a pénzt az ingatlanpiacra, váljanak főbérlőkké, és a felvett jelzáloghiteleiket majd a lakóik által fizetett bérleti díj visszatermeli.
Mind az ingatlanárak, mind a bérleti díjak az egekbe szöktek a kereslet drasztikus növekedése miatt, és egyre kevesebb ember birtokolt egyre több lakást. Jelenleg egyébként a brit lakosság felének továbbra sincs saját tulajdonú lakhelye, csak bérleménye. Ez az arány az egyik legmagasabb a világon.
A nagy gazdasági világválság után az ingatlanárak és bérleti díjak elkezdtek normalizálódni, azonban az utóbbi öt évben ismét meredek emelkedésnek indultak. A nagyvárosokban élő brit fiatalok egyre elérhetetlenebb távolságba kerülnek a saját otthonról dédelgetett álmuktól. A pályakezdő fizetések nem képesek a magáningatlanok irreális bérleti díjait fedezni, a megfizethető önkormányzati ingatlanokért pedig rengetegen állnak sorba. Emiatt sok fiatal a 20-as és 30-as éveiben is kénytelen a szüleinél lakni, a szerencsétlenebbek viszont családi segítség nélkül utcára kerülnek, és bizonyos esetekben nincs más választásuk, mint hogy squatterek – önkényes lakásfoglalók – legyenek.
A csütörtökön esedékes választásnak ismételten kulcskérdése lesz a lakhatási vészhelyzetre ígért megoldás. Ahogy az ilyenkor már-már brit történelmi szokás, mind Rishi Sunak miniszterelnök konzervatív pártja, mind a fő ellenzéki kihívó, vagyis a Munkáspárt is ígéretet tett arra, hogy több lakás építésével kezeli majd a lakhatási válságot. Azonban a szakértők régóta amellett érvelnek, hogy ez önmagában kevés. Az önkormányzatoknak olcsóbb és gyorsabb megoldásként a nagyjából 700 ezer üresen álló angliai lakás egy részét is hasznosítaniuk kellene,
Azonban ezek jelentős része magántulajdonban van, és elsősorban azért áll üresen, mert a befektetők továbbra is kivárnak, hogy majd a lehető legmagasabb áron értékesíthessék tulajdonukat.
A hajléktalanság „ideiglenes elhelyezéssel” történő kezelése eközben lassan olyan összegekbe kerül az adófizetőknek, hogy abból akár már komoly mennyiségű szociális lakást is fel lehetett volna húzni. A London Councils (LC), a fővárosi önkormányzatokat képviselő ernyőszervezet szerint már több mint 175 ezer otthontalan él átmeneti szálláson Londonban. A fedél nélküliek szállodákban, szállókban vagy lakóotthonokban történő ideiglenes elhelyezésének költségei tavaly csaknem 40 százalékkal, havi 90 millió fontra (jelenlegi árfolyamon 41,8 milliárd forintra) emelkedtek.
Természetesen nem az Egyesült Királyság az egyetlen ország, amely jelenleg nagyon komoly lakhatási válsággal küzd. Az elszabaduló ingatlanárak és az egyre kevesebb, egyben kevesebb kézben összpontosuló vagyon a kapitalizmus vészjósló és világszintű válságtünetei.
A Világgazdasági Fórum becslései szerint 1,6 milliárd embernek nemcsak saját tulajdonú ingatlana nincs, de megfelelő (megfizethető, közművesített és biztonságos) lakhelye sem. Az Indexen rendszeresen beszámolunk a magyarországi lakhatási krízis alakulásáról is, legutóbbi cikkünket a témában itt olvashatják.
(Borítókép: Rendőrök lezárják az utat az Autonóm Téli Menedékhely kilakoltatása közben, amelyet aktivisták egy volt kolostorban működtettek 2023. június 1-jén Londonban. Fotó: Guy Smallman / Getty Images)