A serpák és a nepáli katonák az egész tavaszi szezont azzal töltötték, hogy fagyott szemeteket és holttesteket ássanak ki és hozzanak le a Mount Everest legmagasabban fekvő táborából. Előzetes felmérések szerint akár 40-50 tonna fagyott szemét is lehet a tábor körül, de ezeket kifejteni és lehozni hatalmas munka. Eddig „mindössze” 11 tonnával birkóztak meg.
A világ legmagasabb hegyének legmagasabb tábora tele van szeméttel, amelynek eltakarítása évekig fog tartani – állítja egy serpa, aki egy olyan csapat vezetője volt, amely a szemét eltakarításán és a Mount Everest csúcsának közelében évek óta fagyott holttestek kiásásán dolgozott – írta meg az AP.
A nepáli kormány által finanszírozott, katonákból és serpákból álló csapat 11 tonna szemetet, négy holttestet és egy csontvázat távolított el az Everestről az idei hegymászószezonban.
Ang Babu serpa, aki a serpák csapatát vezette, azt mondta, hogy akár 40-50 tonna szemét is lehet még a Déli-nyeregen, az utolsó táborban, mielőtt a hegymászók megkísérlik a csúcsra jutást.
„Az ott maradt szemét többnyire régi sátrakból, élelmiszercsomagolásból és gázpatronokból, oxigénpalackokból, sátorcsomagokból, valamint a mászáshoz és a sátrak felkötéséhez használt kötelekből áll” – mondta, hozzátéve, hogy a szemét rétegesen és fagyottan van a 8000 méteres magasságban, ahol a Déli-nyereg tábor található.
A csúcs 1953-as első meghódítása óta több ezer hegymászó mászta meg, és sokan nem csak a lábnyomukat hagyták maguk után. Az elmúlt években a kormány azon előírása, hogy a hegymászóknak vissza kell hozniuk a szemetet, különben elveszítik a letétet, valamint a hegymászók fokozott környezettudatossága jelentősen csökkentette a hátrahagyott szemét mennyiségét. A korábbi évtizedekben azonban nem ez volt a helyzet.
A szemét nagy része régebbi expedíciókból származik
– mondta Ang Babu. A csapat serpái a szemetet és a holttesteket a magasabban fekvő területeken gyűjtötték össze, míg a katonák az alacsonyabb szinteken és az alaptábor területén dolgoztak heteken át a népszerű tavaszi hegymászószezonban, amikor az időjárási körülmények kedvezőbbek.
Ang Babu elmondta, hogy az időjárás nagy kihívást jelentett a munkájukhoz a Déli-nyereg térségében, ahol az oxigénszint a normálisnak körülbelül egyharmada, a szél gyorsan hóviharrá válhat, a hőmérséklet pedig meredeken zuhan.
Várnunk kellett a jó időre, amikor a nap megolvasztja a jégtakarót. De ilyen hozzáállásban és körülmények között hosszú ideig várni egyszerűen nem lehet. Nagyon alacsony oxigénszint mellett nehéz sokáig maradni
– mondta. A szemét kiásása is nagy feladat, mivel az a jég belsejébe fagyott, és a tömbök feltörése nem könnyű.
Két napba telt, mire kiástak egy holttestet a Déli-nyereg közelében, amely álló helyzetben, mélyen a jégbe fagyott – mesélte. Az időjárás romlása miatt a csapatnak részben vissza kellett vonulnia az alsóbb táborokba, majd az időjárás javulása után folytatták a munkát.
Egy másik holttest jóval magasabban, 8400 méteren volt, és 18 órába telt, amíg a 2-es táborba vontatták, ahol egy helikopter vette fel. A holttesteket a katmandui Tribhuvan Egyetem Oktatókórházába repítették azonosításra.
Az elszállított 11 tonna szemétből három tonna bomlásnak indult darabot az Everest bázisához közeli falvakba vittek, a maradék nyolcat pedig hordárok és jakok cipelték, majd teherautókkal vitték Katmanduba. Ott az Agni Ventures, az újrahasznosítható hulladékot kezelő ügynökség által működtetett létesítményben válogatták szét újrahasznosításra.
A legrégebbi hulladék, amelyet kaptunk, 1957-ből származik, és fáklyalámpákhoz való újratölthető elemek voltak
– mondta Sushil Khadga az ügynökségtől. Khadga arra a kérdésre, hogy miért hagynak hátra szemetet a hegymászók, azt felelte, hogy „ilyen nagy magasságban nagyon nehéz az élet, és nagyon kevés az oxigén. Ezért a hegymászók és segítőik inkább arra koncentrálnak, hogy megmentsék magukat” – mondta Khadga.