A lomhának tűnő állatok élénk vágtába foghatnak, és ekkor a futás tartamának több mint egyhatoda alatt mind a négy lábuk egyidejűleg a levegőben kalimpál. Gyakorlatilag repülnek – állapították meg brit kutatók.
Nem kis tudományos elhivatottság kell ahhoz, hogy valakit a víziló azon képessége foglalkoztasson: képes-e a méretes növényevő a levegőbe emelkedni.
A hertfordshire-i North Mymmsben működő Királyi Állatorvosi Főiskola kutatóinak megvolt ez az adottságuk, sőt a kellő motivációjuk is ahhoz, hogy kiderítsék, vajon felszállhat-e a „fenevad” – tudósított a The Guardian.
Nem véletlenül nevezik fenevadnak!
Egy kínai állatkertben két, egymásra féltékeny víziló csapott össze, vesztére pedig egy gondozó is közéjük szorult az istállóban. Az életét féltve próbált menekülni, de az egyik „vérszomjas” óriás a nyomába eredt. A gondozó szerencsére súlyosabb sérülés nélkül úszta meg a hajszát.
A brit kutatók megállapították: a vízilovak akkor kapcsolnak csúcssebességre, amikor a riválist kergetik azzal a szándékkal, hogy elűzzék a csordából.
A hiánypótló felfedezés bővíti a tudományos ismereteket: a vízilovak a nehéz súlyú szárazföldi állatok atlétikai képességét illetően valahová az elefántok és az orrszarvúk közötti mezőnybe kerültek.
A vízilovak nehezen megközelíthetők, ezért komoly kihívás a velük kapcsolatos vizsgálat – állítja az evolúciós biomechanika professzora, a kutatás vezetője.
Hihetetlenül veszélyesek, általában éjszaka a legaktívabbak, és sok időt töltenek a vízben
– ecsetelte tulajdonságaikat John Hutchinson.
A víziló nemcsak a szárazföldön képes galoppra. A vízben is iszonyúan mozgékony, és alkatát meghazudtoló sebességgel szeli a habokat, ha például egy folyón számára nem tetsző, kíváncsi turistákkal teli hajót vél felfedezni.
Miután Hutchinson professzor a tudományos irodalomban nem talált választ megannyi, a vízilovakkal kapcsolatos izgalmas kérdésére, egyik diákját bízta meg azzal, hogy egy észak-yorkshire-i állatparkban örökítse meg mozgásukat.
A felvételt már együtt elemezték ki, kockáról kockára.
Mindenekelőtt azt figyelték, van-e olyan pillanat, amikor a nagy testű állatnak mind a négy lába egyidejűleg emelkedik el a földtől.
Volt. Az ügetés időtartamának 15 százaléka.
A vízilovak – más hasonló méretű emlősöktől eltérően, de az igazi lovakhoz hasonlóan – sebességtől függetlenül általában ügetnek. Egy bizonyos sebesség elérése után – igen – felszállnak, azaz lábaikkal elrugaszkodnak és a levegőbe emelkednek.
Ez a képességük különbözteti meg a vízilovakat az elefántoktól, amelyeknek a járása sebességtől függetlenül normális, így legalább egyik lábukkal mindig érintik a talajt. Az orrszarvúk ezzel ellentétben sétálnak, ügetnek, de vágtára is képesek.
A több mint másfél tonnás vízilovak a róluk készült felvételek alapján jellemzően ügetnek, azaz lábaik átlósan ellentétesen, de szinkronban mozognak.
Hutchinson szerint a kutatással feltérképezhetik a nagy szárazföldi állatok „mozgáskultúráját” egészen a dinoszauruszokig visszamenőleg. A felmérést a biomechanikai kutatásokkal összehasonlítva „egyszerűnek” nevezte.
A legnagyobb kihívásnak a felvétel kockánkénti megtekintését tartotta.
„Az tényleg unalmas” – mondta a professzor.
(Borítókép: Egy víziló üget Kenyában. Fotó: Wolfgang Kaehler / LightRocket / Getty Images)