Hiába próbálta az évek alatt Marine Le Pen gondosan átpozicionálni az általa fémjelzett Nemzeti Tömörülést egy jobboldali-konzervatív párttá, a franciák többsége még továbbra is ellenzi a hatalomra kerülésüket. Ennek köszönhető, hogy a választásokat végül a szélsőbaloldaltól a balközépig összeálló Új Népfront nyerte meg, azonban egyértelmű parlamenti többség hiányában nehéz évek várnak a francia politikára.
Július 7-én, egy héttel az első forduló után tartották Franciaországban az előrehozott parlamenti választás második fordulóját, ahol a francia Nemzetgyűlés 577 mandátumából még 501 kiadóra várt.
Az első fordulót magabiztosan a Marine Le Pen fémjelezte, Jordan Bardella által vezetett Nemzeti Tömörülés (RN) nyerte, amely az összes szavazat 33 százalékát szerezte, az 577 egyéni körzetből közel 300-ban az élen végezve. Azonban a választási rendszer szerint az első fordulóban csak az a jelölt szerez mandátumot, akire a szavazatok 50 százaléka plusz egy szavazat érkezett, így mindössze 76 jelölt szerzett parlamenti helyet az első forduló után.
Ráadásul a francia választási rendszer szerint a második fordulóba nem kizárólag a két legtöbb szavazatot szerző jelölt jut tovább, hanem minden olyan jelölt, aki 12,5 százalék felett teljesített, így több mint 300 körzetben hármas verseny alakult ki a második fordulóban.
Ez alapvetően Le Penéknek segített volna, azonban az Emmanuel Macron francia elnököt támogató centrista-liberális Ensemble! (jelentése: Együtt) pártszövetség, illetve a szélsőbaloldaltól a kommunistákon át a zöldeken keresztül a szocdemekig terjedő Új Népfront (NFP) jelöltjei a június 30-i első forduló után összesen 221 helyen léptek vissza egymás javára, hogy így állítsák meg a lepenisták többségbe kerülését.
A baloldal és a centristák ilyen fajta együttműködése pedig bevált, hiszen Le Penék nemhogy többséget nem szereztek, de mindössze a harmadik helyet tudták megszerezni – igaz, a párt történetében még továbbra is ez a legjobb eredményük és csakúgy, mint a nemrégiben rendezett nagy-britanniai választásokon, így a jövőben Franciaországban a politikai centrumnak további jobbratolódása várható Le Penék megerősödése miatt.
A szavazatok megszámlálása szerint így fog kinézni az 577 fős Nemzetgyűlés (zárójelben a legutóbbi, 2022-i választásokhoz képesti változás):
A választásokat Emmanuel Macron francia elnök azután írta ki, hogy a június 9-i EP-választásokon pártja leszerepelt és csak feleannyi szavazatot kapott, mint az azt megnyerő Nemzeti Tömörülés – Macron még aznap este feloszlatta a francia parlament alsóházát és előrehozott választásokat írt ki.
Ezzel az elnöknek az volt a célja, hogy reményei szerint a szélsőségeket mindig elutasító francia szavazók, az ötödik köztársaságot védelmező ún. Front républicain összeáll az őt támogató pártszövetség mögött és az előző, 2022-es választások után megosztottá vált francia parlamentben talán még kormánya számára is sikerül többséget szerezni.
Utóbbi már akkor is valószínűtlennek tűnt, az első forduló után pedig a legnagyobb esélye annak volt, hogy Marine Le Penék fogják szerezni a legtöbb mandátumot,
azonban az Új Népfront és az Ensemble közötti visszalépések miatt Le Penék végül nem tudták megnyerni a választásokat.
Mint azt már fentebb is jeleztük, összesen 221 körzetben léptek vissza az első fordulóban a harmadik helyen továbbjutó összbaloldaliak vagy centristák egymás javára, bízva abban, hogy szavazóik is követik majd pártjaik utasítását és leszavaznak a lepenista jelöltek ellen – ez a stratégia végül be is vált.
Így a 2012-es parlamenti választás óta először nyert baloldali párt Franciaországban, azonban míg akkor a szocialisták egymaguk is többséget tudtak felmutatni a Nemzetgyűlésben és a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon mindössze 10 mandátumot tudott felmutatni, addig idén a baloldali összefogás már Mélenchon vezetésével győzedelmeskedett.
Nem meglepő, hogy így az Új Népfront eredményváróján nagy volt az öröm, hiszen a pártszövetség az első forduló után csak a második helyet szerezte meg, ráadásul még a második fordulót követő közvélemény-kutatások és mandátumbecslések szerint is erre a helyre lettek volna predesztinálva.
Jean-Luc Mélenchon örömittasan beszélt a párizsi Sztálingrád téren, ahol Macron elnököt arra szólította fel, hogy a választás másnapján kérje fel a baloldali pártszövetségét kormányalakításra, ők maguk pedig készen állnak arra, hogy vezessék Franciaországot.
A baloldali erők egységesek, és megmutatták, hogy képesek kezelni egy ilyen nem mindennapi történelmi helyzetet és alkotó részei a köztársaságnak. [A baloldal] a maga módján ismét megmentette a köztársaságot
– fogalmazott beszéde egy pontján Mélenchon, aki ezenkívül kifejtette, hogy az NFP kormányon már az első naptól elkezdi megvalósítani gazdasági programját (a pártok programjairól bővebben ebben a cikkünben írtunk), amiben annak ellenére bízik, hogy pártja nem szerzett többséget a parlamentben, így kénytelen lesz együttműködni más, tőle jobbra álló pártokkal.
Ez pedig nem lesz könnyű feladat, hiszen a többséghez szükséges 289 mandátumhoz 107 mandátummal vannak lemaradva, így kénytelen lesz együttműködni azon centristákkal, akik élén Macron még az első forduló előtt azt mondta, hogy még a szélsőjobboldalán is veszélyesebbek, vagy ügyek mentén még az ennél is valószínűtlenebb szélsőbal-szélsőjobb koalíciót kéne megvalósítania – igaz, a nyugdíjreform eltörlése kapcsán Marine Le Pen és Jordan Bardella is azt ígérte a kampány során, hogy visszaállítanák a 64 évről 62-re a nyugdíjkorhatárt.
Ezenívül Mélenchonnak nem teszi meg azt a szívességet Macron, hogy a Nemzetgyűlést megkerülve az alkotmány 49.2-es pontjára hivatkozva elnöki rendeletként hirdessen ki törvényeket, így hiába az NFP nagyszabású gazdasági programja, azt vagy felvizezve, vagy pedig egyáltalán nem tudják majd elfogadtatni,
így a legvalószínűbb, hogy csakúgy, mint 2022 után, úgy 2024 után is politikai patthelyzet fog kialakulni,
amit leghamarabb majd a 2027-es elnökválasztáson tudnak majd feloldani, ami után az új elnök vélhetően feloszlathatja majd a parlamentet.
Annak ellenére, hogy a Nemzeti Tömörülés az EP-választások, illetve az első forduló eredményei alapján még a végső győzelemre, sőt, csekély esélye még a parlamenti többségre is megvolt, a pártnál nem lehetnek teljességgel elégedetlenek. A mostani győzelem elmaradása azonban így is egy keserű pirula számukra, ami kapcsán újabb kérdőjelek jelentek meg a párt 2027-es céljai kapcsán (utóbbiról kicsit lentebb írunk).
A mandátumaik növekedése miatt a párt vezetése igyekszik pozitívan látni a szereplésüket,
erről beszélt például Marine Le Pen is, aki szerint győzelmüket és a hatalomra kerülésüket csupán késleltették.
Mint mondta, „a mostani hullám nagy volt, de nem elég nagy”, de folytatják a munkát. Ezzel arra utalt, hogy a párt korábban eleve a 2027-es évet célozta meg, hogy kormányra kerüljenek, amikor eredetileg lett volna a mostani előrehozott parlamenti választás, illetve még azt megelőzően lesz majd az elnökválasztás.
A mostani eredmények, és legfőképp a lepenista jelöltek elleni leszavazás miatt ez nem lesz könnyű feladat, azonban a megosztott parlament akár a Jordan Bardella vezette pártnak kedvezhet.
Így látja a szélsőjobboldali pártelnöke, amikor Bardella az exit pollok után kijelentette,
a Nemzeti Tömörülés sikerei miatt létrejött koalíció megbénította a francia politikai rendszert, Emmanuel Macron pedig a bizonytalanság és az instabilitás felé taszította az országot
– fogalmazott Bardella, aki szerint most a pártra szavazó több millió francia frusztrált, azonban azt ígérte, fokozzák munkájukat és semmilyen kompromisszumot nem fognak kötni a hatalomért, miközben a kampány második fordulójához hasonlóan ezúttal is „gyalázatos szövetségnek” nevezte, hogy Mélenchon és Gabriel Attal centrista miniszterelnök visszaléptették a jelöltjeiket egymás javára a lepenisták ellenében.
Ugyanakkor a Le Pen és az ő neveltjével, Bardellával az élén hiába próbált meg szalonképesnek tűnni a Nemzeti Tömörülés, helyi szinten ez nem mindig valósult meg, ami veszélyezteti a párt 2027-es terveit is.
A jelöltjeik közül ugyanis voltak olyanok, akik a párt országos vezetésének kijelentései ellenére – miszerint már hátrahagyták a párt toxikus részét – olykor továbbra is xenofób vagy rasszista üzenetekkel kampányoltak, így jelenleg kérdéses, hogy a párt valóban hátrahagyta-e a korábbi nézeteit, amik miatt a franciák többsége ódzkodik Le Penéktől – a Nemzeti Tömörülést nemcsak politikai ellenfelei, hanem a választók többsége is az ötödik köztársaság ellenségének tartja a párt korábbi álláspontjai miatt.
Amennyiben pedig a Nemzeti Tömörülésnek ezt nem sikerül teljesen hátrahagyni, addig a kormányzást jelentő üvegplafont se fogják tudni áttörni egyhamar.
A párt plafonja jelenleg továbbra is az, hogy csak a hatalom közelébe kerülnek, de megszerezni azt nem tudják, mert az elnök- és a parlamenti választás második fordulójában az egy az egy elleni küzdelmekben a franciák többsége továbbra is ellenük fognak szavazni.
Már az exit poll nyilvánosságra hozatala után biztossá vált, hogy az Ensemble nem fogja megnyerni a választásokat, így Franciaország történetének legfiatalabb miniszterelnöke, Gabriel Attal már az éjszaka folyamán elmondta, hogy követve az ötödik köztársaság hagyományait, vesztes miniszterelnökként már hétfőn benyújtja lemondását az Élysée-palotának.
Maga az elnök eddig csak mindössze egy rövid közleményben reagált az eredményekre, és amennyiben követi a hagyományokat, akkor a legtöbb parlamenti mandátumot szerző Új Népfrontot kéri majd fel kormányalakításra, azonban az alkotmány szerint az elnök maga választja ki a miniszterelnököt, akinek kormányát majd még a Nemzetgyűlésnek is meg kell szavaznia.
Azonban bárki is lesz a miniszterelnök, nehéz évek várnak rá.
Kisebbségben ugyanis a párt kampányígéreteit nem tudják megvalósítani, hiszen minden egyes szavazásnál meg kell harcolni a többség kialakításáért, Macron pedig előre elmondta, pártja nem tervez koalícióra lépni a baloldallal, mert annak tagja a szélsőbaloldali Mélenchon is.
(Borítókép: Jean-Luc Melenchon 2024. július 7-én. Fotó: Sameer Al-Doumy / AFP)