Vannak olyan nemzeti érdekek, amelyek egyenesen megkövetelik az ideológiai megosztottságokon való felülemelkedést és azt, hogy együtt védjük a szuverenitásunkat az európai embereket eláruló brüsszeli bürokrácia arroganciájával szemben – mondta Kövér László a Sieci című lengyel hetilapnak adott interjúban, melyet az MTI szemlézett.

Az interjúban az alábbiakról volt szó:

• „Ez ma már nem pusztán Közép-Európában evidens, hanem az Ibériai félszigettől a Baltikumig egyre világosabban mutatkozik meg”;
• „Hiba volt hagyni, hogy orosz–ukrán konfliktust a kommunikációban a PiS és a Fidesz, Lengyelország és Magyarország viszonyának vízválasztó kérdésévé tegyék, kizárva az eltérő nézőpontokból, eltérő nemzeti érdekek alapján tett megközelítések elfogadásának, összeegyeztethetőségének lehetőségét”;
• „A nemzetek közötti különbségek ugyanakkor természetesek, de az ebből esetlegesen fakadó konfliktusokat az élni és élni hagyni elv jegyében fel lehet oldani, aminek a módszere az Európai Unióban a szubszidiaritás”;
• „A közelmúltban a gyakorlatban látta, hogyan működik a demokrácia Svájcban, ahol a rendszer nyolcszáz éve fejlődik. A problémákat akkor oldják meg magasabb szinten, ha alacsonyabb szinten nem lehet kezelni őket, és csak akkor”;
• „A hagyományos médiafelületeket tekintve, a baloldali ellenzékkel összevetve azonos eséllyel juttathatják el az üzeneteiket a választókhoz. A közösségi média a techóriások kezében más kérdés, mivel cenzúrázzák és korlátozzák azokat a tartalmakat, amelyeket politikailag inkorrektnek tartanak. Ezzel az új kihívással kell szembenéznie az olyan konzervatív pártoknak, mint a PiS és a Fidesz”;
• „A jobboldali politika az Isten, haza, család hármas jelszavának jegyében zajlik a két világháború közötti időszak óta. Ma is ezek azok az alapvető értékek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megértsük egymást, és közös megoldásokat találjunk a demográfiai vagy kulturális problémákra, amelyek éppen ezen eszmék elhagyásából erednek”;
• „A fiatalok mellőzik a politikában való részvételt, nem érdekli őket, nem feltétlenül látják a pozitív összefüggést a politikai döntések és a saját sorsuk alakulása között, viszont hajlamosak az éppen fennállóval szembeni lázadásra, radikális elutasításra. Van, ahol ez a minden kötöttségtől való szabadság illúzióját kínáló liberalizmus irányába löki őket, van, ahol pedig éppen a baloldalból ábrándulnak ki, és a radikális jobboldal felé tájékozódnak”.