A közvélemény-kutatások előrejelzéseire alaposan rácáfolva mégsem a radikális jobboldal győzött a vasárnapi francia parlamenti választásokon. Összezárt a baloldal és a sebtiben összerántott Új Népfront, amely az ide-oda visszalépések eredményeként még Macron elnök centrista tömbjét is felhozta a második helyre. Yann Casparral, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kutatójával elemeztük, mi is történt valójában.
A beszélgetést azzal kezdtük a francia–magyar állampolgárságú szakértővel, hogy mekkora meglepetést okozott a Marien Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés visszaszorulása a harmadik helyre. Az MCC kutatója ezt azzal árnyalta, hogy bár veszítettek, azonban az eddigi 88 helyett 143 képviselői helyet szereztek a francia Nemzetgyűlésben. Ugyanakkor az előrejelzések előzőleg még több mint 200 mandátumot jeleztek Le Penéknek.
Azonban az előző héten nagyon aktív meggyőzésbe kezdtek az Új Népfront nevű, széles spektrumú csoportosulás pártjai, amelyek között tulajdonképpen a szélsőbaloldali pártoktól a balközépig mindenki megtalálható. Érvelésük lényege pedig az volt, nem szabad megengedni, hogy a radikális jobboldal kormányzati pozícióba kerüljön. Ugyanígy tett Emmanuel Macron centrista-liberális pártszövetsége is.
Yann Caspar szerint valóban másról szóltak az előrejelzések, mint ami végül bekövetkezett. De nem szabad elfelejteni, hogy amíg a Nemzeti Tömörülés önálló pártként ül majd a Nemzetgyűlésben a maga több mint 140 képviselőjével és a legnagyobb frakciójával, addig az Emmanuel Macron francia elnököt támogató centrista-liberális Ensemble! (jelentése: együtt) pártszövetséget, illetve a szélsőbaloldaltól a kommunistákon át a zöldeken keresztül a szocdemekig terjedő Új Népfrontot (NFP) alkotó pártok külön-külön kevesebb képviselőt juttattak be a parlamentbe.
Ha a szavazók számát nézzük, akkor Le Penékre a két fordulóban mintegy 10 millió ember voksolt, ezzel szemben az Új Népfront 7 és fél millió szavazatot kapott, Macron pártszövetsége pedig hat és fél milliót. Ha tehát az Új Front és a centristák támogatóit összeadjuk, akkor már többségben vannak a Nemzetgyűlésben.
A jelenlegi miniszterelnök, Gabriel Attal máris bejelentette, hogy lemond, de ezt Macron egyelőre nem fogadta el. Attalnak kellene mennie a hét közepén nyíló washingtoni NATO-csúcsra, és az ország nem maradhat kormányfő nélkül a hónap végén kezdődő olimpia idejére sem, hiszen bármi történhet az ötkarikás játékok alatt.
Kérdés az, hogy mihez kezd majd Macron egy olyan parlamenttel, ahol a szélsőjobboldal ugyan nem szerzett többséget, de a többi párt vagy szövetség sem tud önállóan kormányt alakítani. Elszipkázhatja a baloldal egy részét az elnöki Ensemble!-be, aminek eredményeként saját táborát visszaemelheti a balközépbe, ahonnan 2017-ben Macron elnökként indult. Ugyanakkor a baloldal segítségével biztosíthatja centrista többségét a Nemzeti Tömörüléssel szemben, és kiszoríthatja a balszélre a baloldali koalíciót irányító és egyre hangosabb Jean-Luc Mélenchont.
Kerestük az okait annak is, hogy a politikai centrum támogatottsága Macron elnöksége alatt miért csökkent folyamatosan. Az MCC kutatója azt mondta, Emmanuel Macron már a 2017-es győzelmét sem annak köszönhette, hogy különleges programmal győzte meg támogatóit, hanem az emberek már akkor is a Nemzeti Tömörülés ellen szavaztak. Ha megfigyeljük, mindig, amikor a jobboldal nagyon közel kerül ahhoz, hogy bejusson a hatalomba, akkor hirtelen mindenki összefog ellenük. Macron tehát legfeljebb egyharmados támogatottságot élvez a francia társadalomban.
Yann Caspar szerint ha az embereknek nem tetszik, amit végeredményként kaptak a választásokon, vagy a későbbiekben a kormányalakításkor, akkor jön általában a harmadik forduló, de az már az utcákon zajlik. Tetszik, nem tetszik, ez része a francia politikai kultúrának.
A francia választások második fordulóját követően jelentette be a Nemzeti Tömörülés, hogy mégis csatlakozik az új frakcióhoz, amely így tíz országgal és a megfelelő számú EP-képviselővel teljesítette az Európai Parlament frakcióalapítási előírásait. Országok és pártok:
A szakértő szerint az új frakció tagjai azt mondják, hogy nem értenek egyet az Európai Unió jelenlegi működésével, nem akarnak több hatáskört átadni a brüsszeli vezetésnek, és másként gondolkodnak a migráció kérdéséről is.
A műsorban még szó volt arról is, hogy
(Borítókép: Yann Casper. Fotó: Papajcsik Péter / Index)