A Gázai övezetben tavaly októberben kezdődött háború óta a Vörös-tenger egy második hadszíntérré vált. A jemeni székhelyű, Irán által támogatott fegyveres csoport, a húszik rakétákat indítottak és fegyveres drónokat küldtek a tengeri útvonalon áthaladó kereskedelmi hajók ellen. Két hajót elsüllyesztettek és több tucatnyit megrongáltak.
Azzal, hogy a húszik támadásai megzavarták az útvonalat, amelyen egy átlagos évben a nemzetközi kereskedelem legalább 12 százaléka áthalad, a szállítási költségek az egekbe szöktek, és felborították a kereskedelmi rendszert.
A csoport ígéretet tett arra, hogy addig folytatja a kereskedelmi hajók elleni támadásokat, amíg Izrael be nem fejezi katonai műveleteit a Gázai övezetben, azzal számolva, hogy az általa okozott zavarok növelni fogják az izraeli kormányra gyakorolt nemzetközi nyomást − írja a Foreign Affairs.
Az elemzés szerint lehet, hogy a húszik vezetik ezt a támadást, de nem egyedül cselekszenek. A csoport része Irán „ellenállási tengelyének”, egy többnyire nem állami szereplőkből álló hálózatnak, amelyet Teherán regionális céljai érdekében mozgósít. Irán fegyverekkel és hírszerzési információkkal támogatta a húszik vörös-tengeri kampányát, és az ország vezetői jóváhagyták a kereskedelmi hajók elleni támadásokat.
Irán számára a Húszik támadásainak segítése csak egy része egy szélesebb körű stratégiai váltásnak, amely egyre inkább a tengeri képességekre támaszkodik, hogy Irán ellenségeit hátráltassa. Körülbelül négy évvel ezelőttig Irán tengeri tevékenységei nagyrészt az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) több száz, a Perzsa-öbölben járőröző motorcsónakjára, és a Hormuzi-szoros – amely a globális olajszállítások egyik kulcsfontosságú fojtópontja – lezárásával kapcsolatos időszakos fenyegetésekre korlátozódtak.
Az utóbbi időben azonban az iráni haditengerészeti erők fejlettebb hajókat szereztek be, köztük új tengeralattjárókat és rakétákkal felfegyverzett hadihajókat, és elkezdtek egészen az Atlanti- és a Csendes-óceánig elmerészkedni. Ezek a változások összhangban vannak Irán „előretolt védelem” doktrínájával, amelyet az 1988-as iráni–iraki háború után fogadtak el, és a 2000-es évek elején szilárdítottak meg, és amelynek célja, hogy az ellenfeleket Irán határaitól távol támadják meg, mielőtt azok veszélyt jelenthetnének rájuk.
Irán több jelentős változást vezetett be haditengerészeti stratégiájának fejlesztésekor. Először is, az IRGC haditengerészete domináns szerepet vállalt. Az IRGC haditengerészete történelmileg mozgékony motorcsónakokból álló flottát alkotott, amely az amerikai hajókat zavarta a Perzsa-öbölben és a Hormuzi-szorosban.
Eközben Irán hagyományos haditengerészeti erői nagyobb hajókkal járőröztek, kalózkodás elleni műveleteket hajtottak végre, és távolibb vizeken gyűjtöttek hírszerzési információkat − lényegében védelmi feladatokat láttak el. A két haditengerészet képességei közti különbség azonban januárban gyakorlatilag megszűnt, amikor az IRGC haditengerészete két új, korszerű hadihajót kapott. Az elkövetkező években pedig várhatóan továbbiakat szerez be. A hajók lehetővé teszik az IRGC haditengerészete számára, hogy a Perzsa-öblön kívül és a hagyományos haditengerészeti erők feladatkörén túl is folytasson hadműveleteket.
Ali Hamenei legfelsőbb vezető 2020-ban kifejezetten azzal bízta meg az IRGC-t, hogy a „hosszú kéz” néven ismert stratégiának megfelelően bővítse Irán azon képességét, hogy távoli vizeken is elérje az ellenfeleket.
A másik kiemelkedő változás az új erők technológiai kapacitása. Irán évtizedek óta fejleszti rakétaprogramját, most azonban a legújabb technológiával fegyverzi fel haditengerészeti flottáját. Az IRGC haditengerészetének hadihajói fejlett rakétarendszerekkel vannak felszerelve, amelyek hatótávolsága akár 430 mérföld is lehet. Korábban Irán szárazföldi rakétái csak Irán területétől számított 1200 mérföldön belüli célpontokat tudtak elérni. A tengeri flotta mobilitása azonban jelentősen kibővíti a potenciális célpontok körét.
Az elmúlt hónapokban Irán egyre gyakrabban hajtott végre tengeri missziókat az ellenállási tengely tagjainak megsegítésére. A The Telegraph című brit lap beszámolója szerint az IRGC Kudsz egységének − a szervezet elit alakulatának, amelynek feladata a területen kívüli műveletek végrehajtása − egyik csoportja fegyvereket küldött a Hezbollahnak, amelyeket az iráni Bandar Abbas kikötővárosból induló teherhajókra pakoltak. A hajók megállnak a szíriai Latakia kikötőjében, ahol a fegyvereket kirakodják, majd folytatják kereskedelmi útjukat. Irán szellemtartályhajókat is alkalmaz − olyan hajókat, amelyek kikapcsolják a nyomkövető rendszerüket, és megváltoztatják nevüket és lajstromszámukat, hogy elkerüljék a felderítést −, hogy olajat szállítsanak Szíriába, ahol Bassár el-Aszad szíriai elnök szoros szövetséget ápol Teheránnal, és az ellenállás tengelye fontos tagjának tekintik.
A Vörös-tengeren pedig a Behshad iráni hajó hírszerzési és megfigyelési támogatást nyújtott a húszik nemzetközi hajózás elleni támadásaihoz.
Irán tengeri tevékenységének másik kulcsfontosságú eleme az ország stratégiai fontosságú vízi útjai ellenőrzésének szigorítása. Irán földrajzi elhelyezkedése miatt haditengerészeti erői számára hozzáférést biztosít a Perzsa-öbölhöz és a Hormuzi-szoroshoz, amelyen keresztül a globálisan felhasznált olaj több mint 20 százalékát szállítják. A húszikkal való partnersége kiterjeszti hatókörét a Bab el Mandeb-szorosra, a Jemen és Afrika szarva közötti átjáróra a Vörös-tenger déli nyílásánál. 2018-ban Haszan Róháni iráni elnök utalt arra, hogy Iránnak befolyása van a Bab el Mandebben, amikor azt mondta:
Sok szorosunk van, a Hormuzi-szoros csak egy ezek közül.
Haladjunk előre öt évet, amikor a húszik támadásokat intéztek az ezen a vízi úton áthaladó hajók ellen, és Róháni szavai figyelmeztetésként olvashatók. Az iráni állami média arról számolt be, hogy Teherán iráni gyártmányú, hajók elleni ballisztikus rakétákat küldött a húsziknak, és hogy iráni technológia segítséget nyújtott nekik a Vörös-tengeren közlekedő hajók megtámadásában. Lehetséges, hogy Irán hasonló rakétatechnológiát adott át a Hezbollahnak is, amelyről már úgy vélik, hogy orosz gyártmányú hajó elleni rakétákkal rendelkezik. Az ellenállás tengelye tagjainak part menti pozícióit és tengeri képességeit a sajátjaival kombinálva Irán a Perzsa-öblön túlra, a Vörös-tengerre és a Földközi-tenger keleti részére is kivetítheti hatalmát.
A Kínával és Oroszországgal való partnerségek képezik Irán tengeri stratégiájának utolsó pillérét. A három ország 2019 óta négy közös haditengerészeti gyakorlatot tartott, legutóbb márciusban az Ománi-öbölben. Ez a bemutató jelét adta annak, hogy képesek és szándékukban áll kikezdeni a nyugati tengeri dominanciát a régióban. Irán és Oroszország az ukrajnai háború kitörése óta növekvő katonai együttműködésének részeként Irán orosz segítséget kért a fejlettebb hosszú és közepes hatótávolságú tengeri precíziós rakéták kifejlesztéséhez is.
(Borítókép: A Houthi mozgalom támogatói puskákkal, miközben a palesztin néppel való szolidaritási tüntetésen vesznek részt 2024. június 28-án Szanaában, Jemenben. Fotó: Mohammed Hamoud / Getty Images)