Az öt évvel korábban felmondott INF (közepes hatótávolságú nukleáris erők)-szerződés már nem köti az Egyesült Államok kezét, így megegyeztek Németországgal nagy hatótávolságú fegyverek telepítéséről. Az elköteleződésüket demonstrálják ezzel a NATO és Európa védelme felé, jelentették ki az Egyesült Államok és Németország képviselői egy szerdai nyilatkozatban − írta meg a Reuters.

Az Egyesült Államok részleges telepítései egy hosszú távú fejlesztés előkészítése olyan fegyverekkel, mint az SM–6, a Tomahawk cirkálórakéta, vagy olyan fejlesztési fázisban lévő hiperszonikus fegyverek, melyek nagyobb hatótávolságúak, mint a jelenlegi európai társaik.

Az 500 kilométeres hatótávolságot meghaladó légvédelmi rakétákat 2019-ig betiltották az 1987-ben kötött INF-szerződés értelmében, melyet Mihail Gorbacsov szovjet és Ronald Reagan amerikai elnök írt alá. Ez volt az első alkalom, hogy a két szuperhatalom megegyezett a nukleáris arzenálja csökkentésében és egy egész kategóriányi fegyver megsemmisítésében. Az 1990-es években Németország, Magyarország, Lengyelország és Csehország is elpusztította rakétáit, később követte őket Szlovákia és Bulgária. 2019-ben az Egyesült Államok kilépett az INF-szerződésből, azt állítva, hogy Moszkva megszegte azt, utalva az orosz 9M729 földről indítható cirkálórakéta fejlesztésére, amit a NATO csak SSC–8 néven ismer.

A Kreml többször tagadta a vádakat, majd moratóriumot tett a saját fejlesztésű rakétatípusaira, melyet az INF-szerződés korábban tiltott, vagyis az 500–5500 kilométer hatótávolságú földről indítható ballisztikus és cirkálórakétákra.

Június végén Vlagyimir Putyin orosz elnök beszélt arról, hogy Moszkvának folytatnia kellene a közép- és rövid hatótávolságú nukleáris rakéták gyártását, miután az Egyesült Államok is hasonló típusokat vitt Európába és Ázsiába. Putyin elmondta, hogy Oroszország biztosan nem fog telepíteni ilyen rakétákat, de az Egyesült Államok tovább folytatta a gyártásukat, majd Dániába és a Fülöp-szigetekre szállította őket kísérletekre.