Donald Trump vagy Joe Biden? Egyszerűnek tűnhet a válasz, hogy melyikőjük győzelmének örülne jobban Oroszország, de valójában mégsem az. Moszkva mérlegeli az előnyöket és a hátrányokat.
Idén februárban megkérdezték Vlagyimir Putyintól, hogy Oroszország melyik amerikai elnökkel működne együtt szívesebben. Az orosz államfő a jelenlegi elnököt nevezte meg, szerinte Joe Biden tapasztaltabb és kiszámíthatóbb, majd hozzátette, bármelyik amerikai vezetővel együtt tud dolgozni, akiben az amerikai nép megbízik. Elég valószínű, hogy Vlagyimir Putyin csak „trollkodott”. Moszkvát hosszú évek óta azzal vádolják az Egyesült Államokban, hogy beavatkozik az amerikai politikába, és 2016-ban hozzájárult Donald Trump megválasztásához. Az Egyesült Államokban pártállás kérdése, ki mit hisz ebben a kérdésben, a nyugati sajtóban többnyire tényként kezelik Moszkva érintettségét, Oroszország persze tagadta a vádakat.
A Kreml a Donald Trump elleni merénylet után is „odaszólt” az Egyesült Államoknak. Marija Zaharova külügyminisztériumi szóvivő egy orosz televíziós műsorban arról beszélt, hogy sajnálatos módon az elnök elleni merényletkísérlet olyan amerikai hagyomány, amely kezd normává válni.
Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy a Kreml számára az amerikai elnökválasztás melyik forgatókönyve lenne a szerencsésebb: Joe Biden vagy Donald Trump győzelme.
Bár Vlagyimir Putyin korábban azt mondta, Biden sikerének jobban örülnének, sokan ezt is csak Trump irányába tett gesztusként értékelték, mivel közkeletű vélemény, hogy a republikánus elnökjelölt és a Kreml között jó kapcsolat van. Noha valóban vannak olyan jelek, amelyek erre utalnak – akár ezek közé sorolható Tucker Carlson Vlagyimir Putyinnal készített interjúja is –, azt nem szabad elfelejteni, hogy a Republikánus Párt egy része még a demokratáknál is nagyobb »héja« Oroszország kérdésében, akik ugyan nem feltétlenül támogatják Trumpot, de képesek lehetnek nyomást gyakorolni rá. Ahogy azt sem lenne szerencsés figyelmen kívül hagyni, hogy látványos összebékülésre Donald Trump elnöksége alatt sem került sor a két ország között
– fejtette ki a kutató lapunknak.
Emlékeztetett rá, hogy Donald Trump elnöksége idején mondta fel az Egyesült Államok a kis és közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló megállapodást (INF-szerződés), valamint a nyitott égbolt szerződést is. De a nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló Új START-szerződés sorsa is veszélyben forgott, Washington ugyanis sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy az Egyesült Államoknál és Oroszországnál jóval kisebb nukleáris arzenállal rendelkező Kínát is vonják be a szerződésbe.
„Ennek az egyezménynek a meghosszabbítására végül csak Joe Biden elnökségének első napjaiban, nem sokkal annak hatálya lejárta előtt került sor. Más kérdés, hogy az ukrajnai háború minden ilyen megállapodást zárójelbe tett. Látható azonban, hogy Trump idején sem csak a közeledés jellemezte a két ország kapcsolatait. Ugyanakkor tény, hogy a kétoldalú viszony rendezett volt és több személyes találkozóra is sor került az elnökök között” – mutatott rá Kosztur András.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója mindenesetre úgy véli, korántsem biztos, hogy csak óvatos és diplomatikus akart lenni Vlagyimir Putyin, amikor Joe Bident „favorizálta”.
Könnyen lehet, hogy Trump határozottabb, illetve kérlelhetetlenebb partner és kihívó lenne, mint a Biden-adminisztráció, amely gyakran úgy tűnik, inkább sodródik az eseményekkel, mintsem diktálná azok tempóját, miközben minden óvatoskodása ellenére az eszkaláció veszélyét növeli. Oroszország számára választási győzelme esetén Trump olyan partnert jelenthet, aki vélhetően világos szempontok alapján akarja érvényesíteni országa érdekeit. Ez Moszkvának előnyös lehet, mert lehetőséget ad egy mindkét fél számára elfogadható kompromisszumra. Másrészt viszont hátrány is lehet Trump megválasztása, ha ez az Egyesült Államok még erélyesebb fellépéséhez vezet
– fejtette ki Kosztur András.
Mindezek mellett a kutató azt gondolja, hogy Donald Trump megválasztása esetén az első hónapokban várható valamekkora enyhülés és óvatos puhatolózás, amiből akár tényleges megállapodások is születhetnek a két ország között.
Trump esetleges elnökségétől várható, hogy az orosz–amerikai viszony kiszámíthatóbb keretek közé kerüljön. Világossá válhat, ki meddig hajlandó elmenni és a nyilvánosságnak szánt szép szavakon túl valójában mit is szeretne elérni. Ráadásul a hatalomváltás Washingtonban lehetővé tenné az Egyesült Államok számára, hogy bizonyos dolgokat veszteségként írjon le a beiktatást követő első hónapokban, mivel a kudarcok egy részét az előző adminisztráció tevékenységének számlájára lehetne írni. Ez pedig így kevesebb presztízsveszteséget okozna
– vélekedett Kosztur András, aki szerint egy jövőbeli Trump-adminisztráció is szeretné elkerülni, hogy az ukrajnai szerepvállalásuk Joe Biden csúfos afganisztáni kudarcához hasonló képsorokkal érjen véget. Éppen ezért arra nem érdemes számítania a Kremlnek, hogy Ukrajnát gyorsan és teljesen elengedné egy Trump-adminisztráció.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója azonban úgy véli, a kompromisszumokra nyitottabb lehet Donald Trump, mint Joe Biden, mivel utóbbinál nem világos, hogy újraválasztását a helyzet rendezésére vagy a háborús erőfeszítések fokozására használná fel. Moszkva arra is optimizmussal tekinthet a jövőbeni kapcsolatok alakulását illetően, hogy Donald Trump alelnökjelöltje hivatalosan is J.D. Vance lett, aki többször is élesen felszólalt az Ukrajnának nyújtandó támogatások ellen.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2024. július 11-én. Fotó: Valeriy Sharifulin / BRICS-RUSSIA2 / Reuters)