Napjaink migrációs válságának nem Európa áll a középpontjában.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) jelentése szerint a világon tavaly minden 69. ember elhagyta lakóhelyét. A konfliktusok és üldöztetések elől menekülők többsége általában a saját országa közelében marad: 2023 végére a menekültek 69 százaléka szomszédos államokban talált menedéket, hasonlóan 2022-höz. Az alacsony jövedelmű országok továbbra is aránytalanul nagy terhet viselnek a világ menekültjeinek befogadásában. Ezek az országok a világ népességének kilenc százalékát és a globális bruttó hazai termék (GDP) mindössze 0,5 százalékát képviselik, mégis a menekültek 17 százalékát fogadják be. Példaként említhető Csád, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Szudán és Uganda.
2023 végén a legnagyobb menekültpopulációnak Irán, Törökország és Kolumbia adott otthont. Európában Németország követi őket a listán 2,6 millió nemzetközi védelemre szorulóval, köztük 1,1 millió ukrán állampolgárral. Az elmúlt évtized során egyébként ezekben a befogadó országokban a menekültek száma folyamatosan nőtt. A kivétel Törökország, ahol 2021 óta 14 százalékos csökkenést tapasztaltak.
Napjaink menekültválsága a világ legtöbb régiójához képest a sokkalta fejlettebb Európában tehát leginkább Németországot érinti. Azonban az illegális határsértéssel a kontinensünkre érkező gazdasági bevándorlók áradatának menedzselése több országnak is mindennapi feladata.
Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) hét európai migrációs útvonalat tart számon, az ezeken észlelt szárazföldi vagy tengeri határsértésekről pedig havonta tesz közzé jelentést.
A legutóbbi az idei első fél évet veti össze a tavalyi év azonos időszakával.
A beszámoló összeurópai szinten közel 95 ezer átlépési kísérletről számol be, ami körülbelül 30 százalékos csökkenést jelent 2023 első fél évéhez képest. Változatlanul a közép-mediterrán folyosó a legaktívabb: a máltai és különösen az olasz partoknál 4500 illegális – főként bangladesiekhez, szíriaiakhoz és tunéziaiakhoz köthető – belépési kísérlet történt júniusban, a teljes fél évben pedig 25 ezernél is több. Ugyanakkor ez a tavalyi év azonos időszakához képest 61 százalékos csökkenést jelent. Az észlelések száma szerinti lista második helyén, csaknem 25 ezerrel, a kelet-mediterrán útvonal áll. Itt azonban – szemben a Földközi-tenger középső medencéjével – 75 százalékos növekedés volt tapasztalható.
Más kép rajzolódik ki, ha a legnagyobb növekedés szerinti sorrendet állítunk fel. A helyzet ugyanis mind közül a nyugat-afrikain súlyosbodott leginkább: az Atlanti-óceán veszélyes vizeit mintegy 20 ezren, 174 százalékkal többen választották. A migránsok többségének származási országaként Malit, Szenegált és Marokkót állapították meg. 148 százalékos növekedéssel, 6700 határsértéssel a kelet-európai folyosón is súlyosabb a helyzet, mint egy éve.
Egy éve a tavalyi év első fél évéről közölt jelentésében a Frontex arról számolt be, hogy 2016 óta nem látott migrációs nyomás alatt áll Európa, ugyanis 40 százalékkal volt akkor magasabb a határsértések száma, mint 2022 első fél évében. A romló tendencia hátterében a közép-mediterrán útvonal 115 százalékos növekedése állt, miközben a többi útvonal mindegyikén (!) csökkent a forgalom. A migrációs válság 2023-hoz képest való mérséklődése tehát relatív: egyes érintett országoknak könnyebbséget, míg másoknak nehézséget hozott a 2024. január–júniusi periódus.
A migráció és annak kezelése, a határok védelme, valamint az integráció kihívásai az európai országok többségében már régóta gerjesztenek belpolitikai vitákat. A német Városok és Települések Szövetsége például éppen azt állítja, hogy a korábbinál enyhébb migrációs nyomás csak átmeneti, ezért új finanszírozási rendszert javasolt Olaf Scholz kormányának, melyben a migráció költségeinek viselése alól az önkormányzatok felmentését kéri. Bár a szövetségi szinten működő Migrációs és Menekültügyi Hivatal vezetője szerint az általa irányított szervezet új rekordidő, 4,6 hónap alatt dolgozza fel a tavalyi év első fél évéhez képest ötödével kevesebb benyújtott menedékkérelmet, az önkormányzati szövetség borúlátó.
Tagjai arra számítanak, hogy a jövőben ismét egyre több bevándorló érkezik majd, és a települések költségvetése és ellátórendszerei nem fogják bírni az áradatot. Így azt kérik, hogy a kormány vállalja át az elszállásolással, az ellátással és a beilleszkedés elősegítésével kapcsolatos pénzügyi terheket. A szervezet nem először tekint kritikus szemmel a befogadó politikára, főtitkára idén januárban a kitoloncolások felgyorsítására, illetve a biztonságos harmadik országok listájának bővítésére szólította fel a kormányt. 2023-ban a német állam által a migrációval összefüggő intézkedésekre fordított 48,2 milliárd euróból csaknem 20 milliárdot a tartományok és a városok biztosítottak.
Az anyagi tehertétel az unióban folyó vitákat immár kívülről figyelő Egyesült Királyságban is óriási vitát váltott ki Boris Johnson, Liz Truss és Rishi Sunak kormányzása alatt. A konzervatívok megannyi bírósági buktatót vállalva vitték keresztül az úgynevezett Ruanda-tervüket, melynek lényege, hogy a nyugat-európai szigetországba illegálisan érkezők menedékkérelmét a távoli közép-afrikai országban bírálják el, és az eljárást követően védelemben részesülőket Ruandában telepítik le. Az ellenzék legnagyobb ereje, a Munkáspárt kezdettől fogva ellenezte az elképzelés valamennyi elemét, majd miután júliusban megnyerte a választásokat, az új miniszterelnök, Keir Starmer kijelentette, hogy „a Ruanda-terv halott”.
Hogy pontosan mi lesz helyette, még nem teljesen világos, a Frontex számai mindenesetre riasztóak: a La Manche csatornán az Egyesült Királyság felé regisztrált szabálytalan átkelések száma június végére meghaladta a 27 ezret, ami 24 százalékos növekedés 2023 első fél évéhez képest. Leginkább afgán, vietnámi és iráni állampolgárok igyekeztek elhagyni a kontinenst a Brit-szigetek irányába.
Starmer az Európai Politikai Közösség (EPC) oxfordshire-i negyedik csúcstalálkozóján, egy sajtótájékoztatón kifejtette: az illegális migrációval „a folyásiránnyal szemben” kell fellépni, és a csúcstalálkozón „konszenzus alakult ki” abban, hogy a hangsúlyt az embercsempészbandák felszámolására kell helyezni.
84 millió fontot ígért afrikai és közel-keleti projektekre az illegális migrációnak a „forrásnál” történő megállítására, vagyis az oktatásra, a foglalkoztatási lehetőségekre és a humanitárius segítségnyújtásra.
A kormányfő – sokadszor odaszúrva a konzervatívoknak a füstbe ment Ruanda-terv miatt – kijelentette, hogy „gyakorlati megoldásokra”, nem pedig „trükkökre” akar összpontosítani.
Kérdés persze, hogy ezek a gyakorlati megoldások megszületnek-e, és ha igen, azok tapasztalatait a többi migrációs útvonalon fekvő uniós tagország tudja-e majd a maga javára hasznosítani. A Frontex 2025-ös évközi jelentéséből már ez is kiolvasható lesz.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
(Borítókép: Mintegy 65 migránst szállító csónak halad át a La Manche csatornán 2024. március 6-án. Fotó: Dan Kitwood / Getty Images)