A piacokon megjelent a „Trump-kereskedelem” néven ismert előrejelzés, amely szerint Donald Trump visszatérése a Fehér Házba magasabb inflációt és magasabb kamatlábakat fog előidézni. Trump számos alapvető politikája ebbe az irányba mutat: a vámok növelnék az importköltségeket, a bevándorlók kitoloncolása felhajtaná a béreket, a hiányból finanszírozott adócsökkentések pedig megdobnák a gazdaságot. A növekvő infláció közepette az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve-nek aligha lenne más választása, mint hogy magasabb kamatlábak mellett döntsön.
Amint a befektetők azt valószínűsítették, hogy Trump az elnöki székig jut, eladták a kincstárjegyeket, ami rövid ideig a hozamok emelkedéséhez vezetett. A nagy félelem az, hogy sokkal rosszabb dolog fog bekövetkezni. Ha Trump harcba szállna a Feddel a kamatlábakkal kapcsolatban, az kétségeket vethetne fel a központi bank függetlenségére vonatkozóan, ami aláásná az amerikai piacokba és a dollárba vetett bizalmat. Ez a gazdaságirémálom-forgatókönyv egy második Trump-kormányzat esetén következhet be.
Mint minden rémálom esetében, a Trumponomics mumusa szörnyűbb lehet, mint a valóság. Trumpnak és tanácsadóinak sok félelmetes ötlete van, de akad néhány tisztességes is. A káros gazdaságpolitika megvalósítására való képességüket korlátozni fogják, mivel a Kongresszus, az amerikai intézmények és a piacok mind-mind kontrollként szolgálnak – írja a The Economist.
Trump beszédeiben és interjúiban csiszolta azt a napirendjét, amit július 8-án a republikánusok a párt választási programjában rögzítettek.
A gazdaságpolitika három eleme kiemelkedik. Az első a dereguláció, ami a republikánusok politikájának egyik alapeleme. Szemben 2017-tel, amikor Trump és tanácsadói rosszul készültek fel az elnökségre, ezúttal személyi és politikai szempontból is korrigáltak. Trump nem fog sok időt vesztegetni a Biden-kormányzat számos környezetvédelmi szabályának visszavonására, az olajvállalatokra vonatkozó kitermelési korlátozások enyhítésére és a szövetségi ügynökségekre gyakorolt nyomásra, hogy csökkentsék a kiadásokat.
Ennek nagy része azonban csak marketing. A Szövetségi Szabályozási Kódexben szereplő korlátozások száma – ami az amerikai szabályozás intenzitását jelzi –, Trump kormányzása alatt lényegében nem változott. Mi több, rendeleteit a bíróságok megakasztották. Az Institute for Policy Integrity nevű kutatócsoport szerint a szövetségi ügynökségek alkalmazásával kapcsolatos perek közel 80 százaléka sikertelen volt. A Goldman Sachs úgy véli, hogy Trump valamennyi deregulációjának hatása végül is jelentéktelen volt a szélesebb gazdaságra nézve – ez az eredmény pedig valószínűleg megismétlődik.
Az adózás terén Trump bizonyos értelemben a folytonosságot képviseli. Az intézkedések középpontjában az adócsökkentési és foglalkoztatási törvény nagy részének, Trump 2017-es csomagjának közelgő lejárta áll. A társasági adók csökkentését állandóvá tette, de a törvény többi részének nagyobb hányada – beleértve a személyi jövedelemadó csökkentését – 2025 végén lejár. Trump fő célja, hogy ezeket a csökkentéseket állandósítsa.
Ami nem lesz egyszerű. Ahhoz ugyanis, hogy a törvényjavaslatot a kongresszuson keresztülvigye, a republikánusoknak a következő évtizedben ki kell fizetniük a csökkentések meghosszabbításának költségeit, mintegy 4,5 milliárd dollárt. Trumpnak azonban vannak lehetőségei. A bevételek egy része a vámokból származhat, amelyek az évtizedben 3 billió dollárt hozhatnak. Biden néhány politikájának visszafordításából is jöhet pénz. Az inflációcsökkentő törvény és Biden éghajlat-politikai támogatási csomagjának költségei várhatóan elérik az 1 billió dollárt. A republikánusok megszüntethetnek néhány adókedvezményt, kezdve az elektromos járművekével. Trump azt is felvetette, hogy visszavonhatja Biden kezdeményezését, a diákhitelek visszafizetésének eltörlését, amely várhatóan 1 billió dollárba fog kerülni.
Trump egyéb adóötletei szerényebbek. Arról beszélt, hogy egy százalékpontot lefaragna a társasági adókulcsból, hogy azt 20 százalékra csökkentse (szereti a kerek számokat). Legőrültebb javaslata, hogy a borravaló adómentes legyen. A törvényhozóknak gondosan kellene kidolgozniuk ezt a mentességet, különben mindenki hálapénzként követelhetné a fizetést. Ellensúlyozó bevételek vagy kiadáscsökkentések nélkül minden adócsökkentés rontja Amerika hiányát, ami Trump alatt kockázatot jelent. De nem mintha Biden a költségvetési korrektség példaképe lenne: a szövetségi hiány idén a GDP 7 százalékát fogja elérni.
A gazdasági stratégia, amelyről Trump a leghírhedtebb, különösen Amerikán kívül, az a protekcionizmus. Világosan megmondta, hogy merre akar továbblépni: 10 százalékos általános vámot szeretne kivetni minden Amerikába irányuló importra, és 60 százalékos adót a Kínában gyártott árukra. Emellett összehangoltabb elszakadást akar Kínától.
Nem kétséges, hogy globális következményei lennének annak, ha Trump megvalósítaná az Amerika First kereskedelmi politikát. Képes lenne erre? A Republikánus Párt hagyományos szárnyán belül még mindig ellenállás tapasztalható a vámokkal szemben. Ha Trump úgy dönt, hogy kihagyja a kongresszust a képből, nemzetbiztonsági vészhelyzetet hirdethet, ami különleges jogkörökkel ruházná fel. Ezt azonban a bíróságon megtámadhatják.
A Kínára kivetett magasabb vámok jobban megvalósíthatók lennének, mivel a Fehér Ház a már meglévő intézkedésekre támaszkodhatna. Megállapíthatná például, hogy Kína nem tartotta be a Trumppal 2020-ban kötött megállapodást, amit könnyű lenne bizonyítani. A kínai export más országokon keresztül történő átirányításával szembeni fellépés nehezebb lenne a külföldi kormányok együttműködése nélkül, amit Trumpnak a múltban nehezen sikerült kicsikarnia.
Ráadásul Trump még a Fehér Házon belül is ellenállásba ütközhet legagresszívebbnek tekintett kereskedelmi politikája miatt. Az olyan héják, mint Peter Navarro gazdasági tanácsadó voltak a legbeszédesebbek, de Trump szeret riválisokból álló csapatot összeállítani, hogy ő dönthessen az ellentétes vélemények között. Lehet, hogy ismét egy Wall Street-i veteránt nevez ki pénzügyminiszterré, és egy ilyen személyiség ellensúlyt jelentene a radikális protekcionistákkal szemben.
Trump programja más akadályokba is ütközhet. Első hivatali éve sűrű jogalkotási naptárral jár. Az adósságplafon január 2-án újra érvénybe lép, ami arra kényszeríti a Fehér Házat, hogy tárgyalásokat kezdjen a Kongresszussal. Egy másik határidő április végén jár le, amikor a kongresszusnak jelentős megszorításokat kell végrehajtania, ha nem sikerül új költségvetést kidolgoznia. Mindeközben az óra ketyegni fog Trump adócsökkentési tervei kapcsán. Ha a demokratáknak sikerül megnyerniük a képviselőházat, akkor ezek a tárgyalások sokkal nehezebbé válnak.
Trump még kevésbé fog előrehaladni a Fed átalakításában.
A befektetők attól tartanak, hogy befolyásolni akarja a központi bank kamatdöntéseit.
Azonban ennek a vágynak a gyakorlatba való átültetése nehéz. Az első esélye arra, hogy új jegybanki kormányzót nevezzen ki, 2026-ban lesz, utána pedig elnököt is jelölhet Jerome Powell helyére. A Fed igazgatótanácsa azonban héttagú, és minden jelölésnek át kell mennie a szenátuson, amely Trump korábbi négy jelöltje közül kettőt blokkolt. Ha Trump megpróbálná kirúgni Powellt, akkor a Fed bennfentesei szerint újabb vesztes jogi harcra számíthatna.
Talán a legnagyobb rövid távú kárt, amelyet Trump az amerikai gazdaságnak okozhat, bevándorlási politikája jelenti. Az „invázió” megállítása, ahogyan ő nevezi, felemésztheti a kormányát. Az elmúlt néhány évben az országba érkezett milliók létfontosságúak voltak a gazdasági növekedés fenntartásához, miközben az inflációt is megszelídítették. A migráció leállítása sokkot jelentene a munkaerőpiac számára. Mindazonáltal, mint más trumpi politikák esetében is, minden lépésnél ellenállásba ütközik majd: a bíróságok megsemmisítik a kitoloncolási parancsokat, a demokrata államok nem hajlandók együttműködni, a vállalkozások pedig enyhébb fellépésért lobbiznak.
Mindezeken kívül a pénzügyi világ is megfékezné Trumpot. Érzékeny a tőzsdére, sőt az év eleji jó eredményeit is a győzelmére vonatkozó várakozásoknak tulajdonította. Ha a részvények esnének vagy a hozamok szárnyalnának, amikor Trump megtámadja legújabb célpontját – legyen az a Fed, a migránsok vagy a külkereskedelem –, az felkeltené a figyelmét.
Ez nem jelenti azt, hogy bizakodók lehetnénk Trumpnak az amerikai politika feletti uralmát illetően. Fennáll a veszélye annak, hogy második ciklusa kicsúszik az irányítás alól. Túlkapásainak ellenőrzése nem automatikus, és szükség lenne arra, hogy a Republikánus Pártban, a bíróságokon és a társadalomban ellene forduljanak. Pedig ezek kellenének, hogy távol tartsák a trumpi gazdaságpolitika legrosszabb elemeit – írja a lap.
(Borítókép: Donald Trump 2022. augusztus 6-án. Fotó: Brandon Bell / Getty Images)