Kijev figyeli az amerikai politikai változásokat és helyezkedik, ezért pedig hajlandó puhítani is az álláspontját. Míg az Egyesült Államokban forrnak a választási indulatok, Kína átveheti a kezdeményezést.
„Ukrajna számára az idei amerikai elnökválasztási kampány plusz bizonytalansági tényezőt jelent egy olyan helyzetben, amikor a további támogatások sorsa eleve bizonytalan volt a korábban várt háborús eredmények elmaradása miatt” – jelentette ki Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója az Indexnek. Mint arra rámutatott, jelenleg nem világos, pontosan mi Donald Trump terve a háborúval kapcsolatban, a republikánus elnökjelölt csak annyit árult el, hogy lezárná azt, de nem tudni, ezt hogyan képzeli el.
Kijevben tartanak attól, hogy Washington Trump elnöksége esetén valamilyen kompromisszumot kényszeríthet rájuk
– tette hozzá a kutató, majd megjegyezte, ez a lehetőség már a Biden-adminisztráció esetében is felvetődött, de a demokraták alapvetően elkötelezettek Ukrajna támogatása mellett – Joe Biden vagy Kamala Harris között ebben nincs különbség –, míg Trump és környezete rendre bírálja a Kijevnek nyújtott vissza nem térítendő támogatásokat, és ehelyett vagy kölcsönökké alakítanák, vagy Európára terhelnék a háború költségeit – már amennyiben utóbbi annak folytatását szeretné.
Volodimir Zelenszkij már vélhetően számol Trump győzelmével, a korábbi éles kritikákat a kapcsolatkeresés váltotta fel, ez azonban ronthatja Kijev pozícióit a demokratáknál. A helyzet tehát rendkívül kényes az ukrán vezetés számára
– állapította meg Kosztur András.
A napokban számoltunk be arról, hogy telefonon beszélt egymással Donald Trump és Volodimir Zelenszkij.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója arra is kitért, hogy az eddig „háborús héjaként fellépő”, volt brit miniszterelnök, Boris Johnson nemrégiben a Daily Mailben felvázolt egy béketervet, amely már elengedné Ukrajna bizonyos területeit, és engedne Oroszországnak néhány, a Nyugat számára másodlagos kérdésben – például ukrajnai orosz nyelvhasználat, szankciók – Ukrajna NATO- és EU-tagságáért cserébe. Johnson továbbá a költségek csökkenését ígéri az Egyesült Államoknak, mivel annak katonai feladatait Európában a megerősített ukrán hadsereg láthatná el (vagy legalábbis tehermentesíthetné az amerikaiakat) a volt brit miniszterelnök szerint.
Boris Johnson egyébként azután állt elő a béketervével, hogy találkozott Donald Trumppal. Ennek ellenére a kutató úgy véli, nem állítható, hogy Trump tervéről lenne szó, sokkal inkább egy olyan javaslatról, amellyel a republikánusokhoz közeli „héják” a jelenlegi hivatalos követelésekhez képest kompromisszumosnak tűnő megoldásként megpróbálhatják meggyőzni Trumpot annak megválasztása esetén.
Kosztur András ezzel összefüggésben rámutatott, a republikánus elnökjelölt vesszőparipája az ukrajnai háború finanszírozhatóságának kérdése, ugyanakkor az utóbbi időben már demokrata oldalról sem hallani olyan nyugati tervekről, amelyek Ukrajna 1991-es határainak helyreállításával reálisan számolnának, helyette az EU- és NATO-tagságot említik a győzelmi célok között. „Sőt úgy tűnik, a kijevi vezetés is kezd beletörődni ebbe a forgatókönyvbe, legalábbis az elmúlt időszak retorikája alapján” – vélekedett a kutató.
Korántsem biztos, hogy Donald Trump megválasztása esetén olyan forgatókönyvek érvényesülnek, amelyek továbbra is Ukrajna hosszú távú – akár kisebb – támogatásával és az ország nyugati integrációjával számolnak.
Kijev igyekezete ezért is irányul az utóbbi időszakban arra, hogy a diplomáciai fronton is erősítse helyzetét, és legalább részben érvényesíteni tudja saját feltételeit a jövőbeli, előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező tárgyalásokon. Kijev már nem olyan elzárkózó a tárgyalásokkal kapcsolatban, az ukrán álláspontra a front alakulásán túl az amerikai belpolitikai helyzet is kihathatott – kezdve a támogatási csomag körüli elhúzódó vitákkal év elején
– fogalmazott Kosztur András.
Fontos fejleménynek nevezte Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter pekingi útját és tárgyalásait a háború lezárásának ügyében. Kína – Brazíliával és a globális Dél több államával együtt – olyan békekonferencia megszervezését támogatja, amelyen Oroszország és Ukrajna elképzeléseit is megvitatnák, szemben az ukrán követelésekre építő svájci békecsúccsal.
A kutató szerint a kérdés az, hogy Kijev enged-e Kínának abban bízva, hogy Peking puha nyomást tud gyakorolni Oroszországra: Moszkva is engedjen néhány követeléséből. „Kína számára ez az iráni–szaúdi béke tető alá hozása után újabb, még nagyobb diplomáciai siker lehetne, Washington szemében azonban minden bizonnyal árulással érne fel egy ilyen lépés Kijev részéről, akár demokrata, akár republikánus adminisztráció vezeti az Egyesült Államokat” – emelte ki Kosztur András.
Dmitro Kuleba kedden úgy fogalmazott a közösségi oldalán, hogy kiterjedt, részletes és eredményes tárgyalás várja őt kínai kollégájával, Wang Yivel, az „igazság és a béke útjairól”. Az ukrán külügyminiszter leszögezte: „El kell kerülni a béketervek közötti versenyt”, és nagyon fontosnak tartja, hogy Peking és Kijev között közvetlen eszmecsere folyjon.
Legutóbb a XXI. Század Intézet vezető kutatóját arról kérdeztük, hogy Moszkva számára melyik forgatókönyv lehet az előnyösebb az amerikai választások végkimenetelét tekintve, és miért.
(Borítókép: Volodimir Zelenszkij 2023. július 4-én. Fotó: Ukrainian Presidency / Handout / Anadolu Agency / Getty Images)