Jagan Chapagain, a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IFRC) főtitkára lapunknak elmondta, hogy munkája során számtalan olyan humanitárius krízissel találkozik, amelyekkel soha nem találkozhatunk a nyugati sajtó címoldalain. A főtitkár kiemelte, hogy fontos azt látnunk, hogy az emberi szenvedés mértéke nem függ attól, hogy az milyen körülmények között történik. Mert a fájdalom számára nem létezik hierarchia. A szervezet vezetője leírta, mit élt át, amikor Zambia fővárosában jelen volt egy kolerajárvány kitörésekor, és saját szemével látta, hogy egy sportcsarnokot alakítottak át járványkórházzá.

Amikor az egészségügyi miniszterrel szeretett volna beszélni, kiderült, hogy az ő irodáját is áthelyezték a sportcsarnokba. Miután elkezdett tájékozódni az ügyben, kiderült számára, hogy a járvány számos országban krízist okozott – többek között Zimbabwéban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban – az újságok ingerküszöbét azonban nem érte el. Az szintén világossá vált akkor a főtitkár számára, hogy bár a kolera ellen létezik oltás, azt azonban Dél-Koreában gyártják, és abból nemhogy Afrika, de Zambia számára sem jut el elegendő a helyszínre a gyártási kapacitások szűkössége miatt.

Chapagain másik példaként a dél-amerikai migrációt említette. Azokat a tömegeket, akik eljutnak az Egyesült Államok határáig, látni lehet a televízió híradásaiban – akik azonban visszafordulnak, azok a világ számára láthatatlanok maradnak, pedig az ő esetükben is óriási humanitárius krízisről van szó. Komoly humanitárius krízis van Hondurasban – mint ahogy Szíriában vagy Líbiában is, és ezekről a krízisekről a mindennapokban nem esik szó.

Helyben kell megoldani a problémákat

Lapunk kérdésére a főtitkár kifejtette, hogy való igaz, hogy a világjárvány idején sok félretájékoztatás szólt a vakcinákról, Ez ellen ő annak idején a Vöröskereszt vezetőjeként úgy próbált küzdeni, hogy a diskurzust visszavitte a lokális közösségek szintjére. Az ugyanis egyértelmű, hogy az emberek mindig is sokkal jobban hallgatnak a saját szomszédjukra, vallási vezetőjükre vagy törzsfőnökükre, mint egy nemzetközi szervezet fejére. A Vöröskereszt ugyanis kétszázezer önálló, helyi szervezetből áll. Az ugyanis teljesen természetes, hogy az embereknek vannak kételyeik. Azonban ha ezekre a kételyekre helyben kapnak válaszokat, akkor ezeket a válaszokat sokkal szívesebben fogadják el. A főtitkár elmondta, hogy pont Georgiába látogatott a pandémia idején, és ott nyitott meg a helyi szervezetek által megalapított két oltópontot. Akkor első kézből tapasztalta azt, hogy mennyit számít, ha az embereket a helyi önkéntesek biztatják arra, hogy felvegyék az oltást. De szervezeti szinten az afrikai ebolajárvány okozta krízist is úgy próbálták meg kezelni, hogy a visszavitték a felelősséget a közösségek szintjére. Elmondhatjuk, hogy az egész szervezet alapfilozófiája az, hogy helyben kell megteremteni a lehetőségeket. Mert ami helyben születik, az valóban lehetőség, és mindent, ami lehetséges, azt az alsó szinteken kell tartani.

A gázai konfliktusról beszélve Chapagain kiemelte, hogy szervezetük számára rendkívül lényeges, hogy soha nem állnak pró vagy kontra egy konfliktusban egyik vagy másik oldal mellé. A Vöröskereszt lényegéhez tartozik, hogy mindig semlegesek maradnak – még ha ezért sokszor kritizálják is őket. Számukra azonban mindig csak a humanitárius szempont számít. Itt pedig ez egy nagyon fontos szempont, ugyanis a konfliktus az érzelmi síkon is zajlik.

A főtitkár elmondta, hogy rendkívül fontosnak tartja, hogy a krízishelyzetekben a mentális egészségre is komoly figyelmet kell fordítani. Erre különösen felhívta a figyelmünket a világjárvány, amikor is a szociális izoláció komoly károkat okozott. Különösen igaz ez a fiatalabb generációkra. Tehát minden esetben lényeges, hogy ne csak a fizikai, hanem a pszichoszociális tényezőkre is figyelmet fordítsunk. És igen, itt is nagyon fontos a közösség kérdése. Ez a közösségi támogatás érkezhet az önkéntesektől vagy a családtól és a barátoktól. És annál lényegesebbé válik, minél inkább szűkösebbé válnak a társas kapcsolataink. Hiszen egyre több mindent a digitális térben csinálunk. De sírni, hogy megkönnyebbüljünk, azt nem tudunk a digitális térben. Ahhoz egy valódi ember valódi vállára van szükség. És ez az a pont, ahol a mentális egészség kérdése annyira komollyá válik.

A klímaváltozás ügye az, amit Chapagain a leglényegesebbnek tart. Ugyanis ez az az ok, amelyből a többi okozat származik. A természeti katasztrófák java része a klímaváltozásra vezethető vissza. Azon problémák 70 százaléka, amelyekkel a Vöröskeresztnek foglalkoznia kell, a klímaváltozásból fakadnak. A klíma hatással van az egészségre, hatással van a környezetszennyezésre, hatással van a vízbiztonságra. Hatással van az élelmiszer-termelésre. A főtitkár elmondása szerint három éve rendeltek meg egy felmérést, amely megmutatta, hogy több humanitárius kárt okoz a klímaváltozás, mint amennyit a különböző fegyveres konfliktusok. Több embernek kell elhagynia az otthonát a klímaváltozás miatt, mint fegyveres konfliktusok miatt. És ez az, amiért a szervezet az első számú prioritásnak az éghajlatváltozás kezelését tartja. Ez egy olyan terület, amelyről nagyon sokat beszélünk, de amellyel kapcsolatban nem cselekszünk eleget. Már nagyon sokat tudunk, rengeteg a kutatás, ezek azonban nem fordulnak át tettekbe.

(Borítókép: Péter Nóra)