Egyre több külföldi jelenik meg az orosz hadseregben, de vajon hogyan kerültek szomáliaiak, kubaiak és nepáliak orosz színekben az ukrajnai frontra? Oroszország gazdasága nagyban függ a külföldi munkaerőtől, ám az utóbbi évek gyors népességcsökkenése csak tovább növelte a vendégmunkások jelentőségét a munkaerőpiacon.
Már korábban is írtunk arról, hogy vendégmunkásokkal és menekültekkel erősíti sorait az orosz haderő az ukrajnai háborúban, enyhítve a népességcsökkenés és az elhúzódó konfliktus okozta kritikus állományhiányt. Ukrán becslések szerint az orosz erők több mint 571 ezer katonájukat vesztették el a harcokban, a veszteségek többek közt a nem megfelelő kiképzés és felszerelés, valamint a szörnyű tábori körülmények következményei. Oroszország végül kénytelen volt kiterjeszteni vendégmunkás-függőségét a hadseregre is: jelentések szerint egyre több külföldi, köztük szomáliaiak, szírek, kazahok, kirgizek és üzbégek vállalnak szerepet a föderáció fegyveres erejében.
A Szovjetunió 1979–1989-es afganisztáni inváziója során a Vörös Hadsereg állománya túlnyomórészt közép-ázsiaiakból állt – még ha a „sztánok” a tagköztársasági struktúrában nem is számítottak igazán külföldnek, érdekes párhuzam, hogy a Kreml ekkor sem az oroszok besorozásával kezdeményezett konfliktust.
Az 1990-es években a föderáció hadserege még túlnyomórészt orosz nemzetiségűekből állt, a csecsen és a georgiai (grúz) háborúk ugyanakkor rávilágítottak a Moszkva szempontjából feláldozhatóbb, soknemzetiségű katonák szükségességére. 2022 februárjában éppen ezért Oroszország már kifejezett ösztönzők bevezetésével vágott neki az ukrajnai inváziónak: egyebek mellett kedvezőbb honosítási feltételeket és magasabb fizetést ígért a frontra érkező nem orosz állampolgároknak.
A külföldiek bevetése élesen szemben áll az orosz állami propagandamédiában képviselt állásponttal, mely a „nyugatizmus” alóli felszabadulásért folytatott, nemzeti érzelmű küzdelemként mutatja be az ukrajnai háborút, ugyanakkor egyre több külföldi fogadja el Moszkva ajánlatát. A hadsereg kötelékében elérhető havi 2000 dolláros fizetés ötszöröse például a kirgizisztáni átlagkeresetnek. Kiemelkedően vonzó ajánlat továbbá az állampolgársághoz vezető, lényegesen lerövidült, alig néhány hónapos út, mely az ukrán fronton keresztül vezet a migránsok biztonságosabbnak vélt jövőjébe.
Az orosz hadseregben szolgáló külföldiek száma nem ismert, viszont árulkodó adat, hogy 2023 első negyedévében 1,3 millió külföldi vállalt újonnan munkát Oroszországban. A toborzóirodák egyre keményebb kényszerítő módszereket alkalmaznak a vonakodó, ám frissen honosított orosz állampolgárokkal szemben, jellemzően razziák formájában. 2024 júniusában Alekszandr Basztrikin, az orosz Nyomozó Bizottság vezetője nyilvánosságra hozta, hogy 30 ezer újonnan honosított állampolgárt fogtak el, akik közül tízezret azonnal a frontvonalra küldtek.
A munkásszállásokon, éttermekben, kávézókban, piacokon, építkezéseken és mecsetekben végrehajtott razziák során elfogott menekülteket és az orosz állampolgárságot szerzett vendégmunkásokat közvetlenül a katonai toborzóközpontokba, majd onnan az ukrajnai frontra küldik. Így járt többek közt Mamut Uszejnov krími tatár is, aki még 2014-ben, a Krím annektálása után vált – akaratán kívül – orosz állampolgárrá. Az azóta Kotelnyikibe költözött Uszejnovot egy mecsetnél fogták el a toborzók, majd nehéz választás elé állították: szolgálatot vállal a fronton, vagy egyből fogházba kísérik a parancs megtagadásáért.
Az orosz belügyminisztérium jelentése szerint a különleges intézményekben fogva tartott, adminisztratív kiutasításra, kitoloncolásra vagy kiadatásra váró migránsok száma 2024 első negyedévében megduplázódott, 3426-ról 6881-re emelkedett, ami összefüggésben állhat a besorozási parancsot megtagadók számának növekedésével. Moszkva már az Ukrajna elleni támadás megindítása előtt készült arra, hogy a migránsokat és vendégmunkásokat is a frontra küldi. A gondosan megtervezett struktúra magában foglalta a bujkálók felkutatását is, melyben a Sphere szoftvercég által a moszkvai metróba telepített arcfelismerő videomegfigyelő rendszer segítette a toborzók-sorozók munkáját.
Az orosz hatóságok a besorozás intenzitását csak növelték a márciusi, tádzsik terroristák által a Moszkva melletti Krasznogorszkban elkövetett támadást követően. A terrortámadás után jelentősen megnőtt az idegenellenes hangulat a hagyományosan elfogadó orosz közvéleményben, társadalmi igénnyé vált a frissen honosított honfitársak szerepvállalása az ukrajnai fronton, ezzel bizonyítva hasznos szerepüket Oroszországban. A megközelítés ugyanakkor csalóka, hiszen figyelmen kívül hagyja az orosz gazdaság törékenységét: az országnak ugyanis nagy szüksége van a külföldi munkaerőre, mely nélkül már minden bizonnyal nagy bajban lenne az orosz gazdaság
A toborzási törekvések ezzel párhuzamosan átléptek az orosz határokon. Nemrég orosz toborzóirodák jelentek meg többek közt Latin-Amerikában, Afrikában, a Közel-Keleten és Óceániában is. Az irodák jól fizető munkahelyekkel, egyszerűsített vízummal és finanszírozott repülőjegyek ígéretével csábítják a vállalkozó szellemű külföldieket. Az ukrán hírszerzés márciusban közzétett információi szerint csapataik már több orosz oldalon harcoló külföldit is elfogtak, többek között kubaiakat, nepáliakat és indiaiakat, akiket alapos kihallgatásoknak vetettek alá.
Oroszország prioritásként kezeli azoknak a honosított külföldieknek a felkutatását és kiutasítását, akik az orosz állampolgárság ellenére megtagadják a katonai szolgálatot Ukrajnában. Moszkva még egy külön programot is indított erre a célra 2022. december 15-én Nelegal-2023 ( „nem legális 2023”) néven. A program a honosított állampolgárokkal szembeni egyre szigorúbb fellépést tükrözi, mely gyakran katonai szolgálatra kényszeríti az érintetteket. Emellett a finn határon rekedt migránsok – akiket egy befogadó Európa ígéretével csábítottak a sarkkörre, hogy utána a politikai nyomásgyakorlás eszközeként használják ki – is egyre gyakrabban válnak áldozatává a gyors honosítási és besorozási eljárásoknak.
Az orosz hadsereg egyre növekvő függősége a külföldiektől megerősíti azt a feltételezést, hogy a negatív demográfiai trendek, illetve a két és fél éve tartó folyamatos háború súlyos hatással lehet a lakosságra. A történelmi előzmények és a külföldi munkaerő integrációját ösztönző gazdasági szükségszerűségek ugyanakkor egyedi helyzetet teremtenek, melyben a külföldiek menthetik meg akár az orosz hadsereg ukrajnai pozícióját is.
A mély ellentmondásokat felsorakoztató problémakör ugyanakkor felhívja a figyelmet az erőszakos besorozás és a csökkenő orosz társadalmi támogatás szembenállására is. A kialakult helyzet nem csupán a szankciók sújtotta Oroszország gazdasági törékenységét tükrözi, hanem kritikus kérdéseket vet fel a toborzási gyakorlatok fenntarthatóságával és az ukrajnai invázió folytatásával kapcsolatban is.
A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.
(Borítókép: Ukrán fogságba esett orosz katonák Kijevben 2024. március 15-én. Fotó: Anatolii Stepanov / AFP)