Sara Huff valaha a feminizmus lelkes szószólója volt, mára azonban az egyik leghangosabb kritikusa. Története egy viharos brazil környezetben kezdődött, amelyet erőszak, bántalmazás és a társadalom csekély támogatása jellemzett.

Van egy bátyám, aki akkoriban drogdíler volt, és nagy kábítószer-kereskedőkkel állt kapcsolatban, így rendkívül erőszakos környezetben nőttem fel. Én és a szüleim rengeteg bántalmazást szenvedtünk el miatta. Amikor 16 éves lettem, a bátyám kirúgott a házból, és a prostitúcióban kötöttem ki, mert kellett egy hely, ahova mehetek, és étel, hogy túléljek 

– tárta fel a múltbéli abúzusokat. Két évig élt ilyen körülmények között. 

„Mindenféle bántalmazó, erőszakos kizsákmányoláson mentem keresztül, amit el sem tudsz képzelni. Szóval 18 éves koromra már gyűlöltem a férfiakat.”

Így sodródott a feminizmus felé is.

Erőt és szabadságot ígért a feminizmus

Huff 18 éves korában, az interneten keresztül ismerte meg a feminizmust, lenyűgözte annak függetlenséget és egyenlőséget ígérő üzenete. 

Olyan volt, mint egy harc a nők szabadságáért, a nők jogaiért, olyan gyönyörű terminológiákkal, mint a »megerősített nő« (empowered women). Meg akarsz menteni másokat. Jobbá akarod tenni a világot. Ezért csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz, amelynek kiváló marketingje és promóciója van

– emlékezett vissza. Huff azért csatlakozott a mozgalomhoz, mert kiutat keresett múltjából, és egy közösségre vágyott, amely változást ígért. Huff feminista útja Ukrajnába vezette, ahol a nemzetközi nőmozgalom része lett. „Az egész lényemet átmosták ott. Visszajöttem Brazíliába, nagy politikai híresség lettem. A fő harcom az abortusz legalizálása volt, és nyakig benne voltam.” 

„Hagytak volna meghalni”

A sors fintora, hogy ugyan az abortusz mellett állt ki, 22 évesen maga is teherbe esett. Akkor a feminista barátai és vezetői azt mondták: 

Hűha, te vagy a legfeministább ebben az országban. Abortuszra kell menned, mert ez hozzájárul a politikai vitához az országunkban, ez előnyös lesz számunkra. 

Itt megingott, legbelül nem érezte helyesnek az abortuszt, azonban a rá nehezedő nyomás miatt mégis belement. Azzal nyugtatták, hogy a magzat még nem tekinthető emberi lénynek, „csak egy nagy csomó sejt”, egy „vérrög” tulajdonképp.

„Az abortusz, amit átéltem, pontosan ugyanaz a módszer volt, amire az egészségügyi világszervezet csak azt mondja a nőknek, hogy biztonságos – és hát majdnem belehaltam.”

Miközben erősen vérzett, és láz gyötörte, felhívta a barátait és ismerőseit, akik a támogatásukról biztosították, de csak szóban, mert hosszú órák múlva sem érkeztek meg otthonához. 

Szó szerint hagytak volna meghalni. Végül a szomszédom sietett a segítségemre, aki egy katolikus férfi. Ő vitt be autóval a kórházba.

Elmondta, hogy előtte utálta ezt a férfit, mert megtestesítette a feministák tipikus ellenségképét: egy heteroszexuális, patriarchális fehér férfit. Azt feltételezte róla, hogy biztosan elnyomja a családját, a felesége is visszafogottan öltözködött.   

Ezután hat hónapig szenvedett. Súlyos depressziót és folyamatos szorongást élt meg, amit az abortusz váltott ki. „Babasírást hallottam körülöttem, pedig nem voltak ott csecsemők. Valami szörnyűség volt.” Az orvosok azt is közölték vele, hogy soha többé nem lehet gyermeke. „Hat hónappal később azonban újra terhes lettem, és ebben éreztem isten kegyelmét, mert már kimondták, hogy nem lehet gyermekem.”

Végül elhagyta a feminista mozgalmat, és most már exfeministának vallja magát. Rájött, hogy az ideológia, amely egykor erőt adott neki, olyan útra vezeti, amellyel már nem tud azonosulni. Sőt, a nők szempontjából inkább károsnak tartja már az egészet, és lapunknak ki is fejtette, hogy miért.

Új nézőpont a nők erejéről

Huff kritikája a modern feminizmussal kapcsolatban azon az elképzelésen alapul, hogy a mozgalom egy téves értelemben vett szabadságot hirdet. Úgy véli, hogy a feminizmus arra bátorítja a nőket, hogy olyan úton járjanak, amelyet hagyományosan a férfiak követnek, és ezzel nem veszi figyelembe a nők egyedi erősségeit és vágyait.

Nők, nem kell, hogy a feminista mozgalom erősítsen minket. Miért? Mert már eleve erősek vagyunk. Úgy születtünk, hogy hatalmunk van, de a mi hatalmunk más, mint a férfiaké 

– mondta Huff. Hangsúlyozza, hogy az igazi megerősödés abból fakad, hogy felismerjük és elfogadjuk ezeket a különbségeket – ahelyett, hogy egy homogén ideálnak próbálnánk megfelelni.

Huff kritizálja a mozgalmat azért is, mert a férfiakat erősíti a nők kárára. Rámutat a szexuális forradalomra és a hétköznapi szex kultúrájára, amely szerinte a férfiak számára előnyösebb, mint a nőknek. 

Most a nők meg vannak győződve arról, hogy szabadság, ha minden idiótával szexelnek... Valójában a férfiaknak már nem is kell igénybe venniük a prostitúciót, hiszen ott vannak a randiappok 

– jegyezte meg. Huff úgy véli, hogy a nők megtévesztés áldozatai, amikor azt gondolják, hogy az ilyen viselkedés felszabadító, holott valójában aláássa valódi erejüket és értéküket.

Szerinte a férfiaknak ad előnyöket a feminizmus, legyen szó akár az étteremben történő fele-fele arányban fizetésről, de ugyanitt említi, hogy a küzdősportokban a női mezőnyben is megjelentek férfiak, és persze hatalmas előnnyel bírnak. Erről bővebben is kérdeztük, külön kitérve a biológiailag férfinak minősített algériai bokszolóra, a női 66 kilogrammos súlycsoportban küzdő Imane Helifre, aki ma a magyar olimpikonnal, Hámori Lucával lép szorítóba. 

Üzenet Hámori Lucának

A brazil exfeminista tapasztalatai határozott álláspontra vezették a férfiak női sportokban való részvételének kérdésében, ami a sportvilág egyik központi vitatémájává vált. Különösen meghatja Hámori Luca helyzete, aki hamarosan egy biológialilag férfinek minősített sportolóval ütközik meg az olimpián.

Nagyon megérintett Angela Carini esete, mert nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet felkészülni erre a pillanatra, mennyi lemondással jár. Elképzelhetetlenül sok elmaradt buli a barátokkal, órákon át tartó izzadság, fájdalom, áldozat, amin naponta keresztülment – hogy aztán 46 másodperc alatt véget érjen minden 

– mondta Huff, utalva az olasz bokszolóra, aki Imane Heliffel szemben veszített, és elkeseredésében könnyekben tört ki. Huff az ilyen helyzeteket igazságtalanságnak és a női sportok integritásának megsértéseként tekinti. „Az Egyesült Államokban van erre egy elnevezés, nők elleni erőszak és testi sértés. Ezt pedig úgy gondolom, hogy olimpiai erőszaknak kellene nevezni. Ez az erőszak egy legalizált formája. És ez őrültség.”

Huff egy ellentmondásos, ám elgondolkodtató tanácsot ad Hámori Lucának: 

„Ha tanácsot adhatnék a nőknek, csak ne vegyenek részt. Látványosságot akarnak, nem pedig igazságosságot. Ne adják meg nekik” – sürgeti. Huff úgy véli, hogy ha a női sportolók nem hajlandók részt venni igazságtalan feltételek mellett, azzal erőteljes üzenetet küldhetnek, amely túlmutat a sport világán.

„Ha nem engedem, hogy egy férfi megverjen az utcán, akkor miért engedném meg a ringben?”

Huff üzenete Hámori Lucának nem csupán a sportról szól; a rendszerek és ideológiák kihívásáról, amelyek az igazságtalanságot az egyenlőség álcája alatt terjesztik.

A feminista nők nagyszerűek a tiltakozásban. A sportolónőknek is el kellene kezdeniük tiltakozni azzal, hogy egyszerűen nem vesznek részt. Mert ha nem vesznek részt, az esemény nem fog megtörténni. Egyébként ha nem engedem, hogy egy férfi megverjen az utcán, akkor miért engedném a ringben?

– érvelt Huff. Úgy véli, hogy a pénzügyi következmények lehetnek az egyetlen hatékony eszköz a változás elérésére, mivel a szervezőket és a szponzorokat elsősorban a profit motiválja.

Huff elismeri álláspontja nehézségét, különösen olyan sportolók számára, mint Luca, akik életüket a sportnak szentelték. Ugyanakkor úgy véli, hogy a harc elutasítása egy mozgalom elindítását jelentheti, inspirálva más sportolókat arra, hogy követeljék az igazságosságot és tiszteletet. „Ettől Luca nem lenne gyáva, csak észszerű” – summázta, majd hozzátette, hogy imádkozik a magyar sportolóért.

(Borítókép: Sara Huff. Fotó: Papajcsik Péter / Index)